Sóvidéki betlehemezés

Betlehemezők Szovátán, Parajdon, Atyhában

A múlt század elején és közepén Sóvidék több falujában betlehemeztek. A szovátai és atyhai katolikusok körében az egész év legjelentősebb dramatikus szokása volt. Ilyenkor, karácsony előtt nagyon várták és sokáig emlegették. A sóvidéki reformátusok katolikus szokásnak tartották, de a saját és a szomszéd falusi betlehemezőket beengedték Parajdon, Sóváradon, Felső- és Alsósófalván is.

A betlehemezésben felnőtt férfiak és legények (ritkábban leányok) vettek részt. A játék szervezői, vezetői idősebb emberek voltak. Szovátán Kovács Dénest emlegetik a játék szervezőjeként, aki kántorféle ember volt. A sóvidéki betlehemezés szereplői a Futár (hírnök), a Huszár, a Király, Mária, József, egy vagy két Angyal és három Pásztor, akik közül az egyik az Öreg Pásztor. A játékban való részvétel fontos kritériuma volt az énekelni tudás, mert a legtöbb szereplőnek énekelnie is kellett. Atyhában és Parajdon minden évben egyetlen csapat járt betlehemezni, Szovátán külön betlehemeztek az alszegiek és a felszegiek. Az alszegieké állandóbb, hagyományosabb betlehemező csapat volt, de a csapatokban társadalmi különbség nélkül részt vehettek mind a földművesek és gazdálkodók, mind az iparosok vagy az erdei munkások. A harmincas évek közepén a Szebenben munkát kereső atyhaiak megszervezték a maguk betlehemezését, és rendőri engedéllyel járták a várost. 

Az összeállt, megszerveződött csapatok az alkalom közeledtével próbákat tartottak. A próbákat rendszerint a Király házánál tartották. Fontos szempont volt, hogy nagy helyiségben próbáljanak, ahol lehetőség nyílott a játék kibontakoztatására. A visszaemlékezések szerint a szervezők a játékot írott szövegek alapján tanították, de ezek nem maradtak fenn, legalábbis nem kerültek elő. A szövegkönyv és a játékrend fennmaradásában nagy szerepe volt a szokásba való belenevelődésnek. „Itt lakott a szomszédunkban a vezető, Kovács Dénes bácsi, tőle tanultam. Mint gyermeket elhívtak, hogy legyek Futár, bekérő, én azóta örökké jáccottam, legutoljára Öreg Pásztor voltam (Fülöp József, sz. 1912, Szováta).”

 

A betlehem

A betlehemet rendszerint a falu egyik asztalosa állította össze deszkából vagy falemezekből, és ez öröklődött évről évre. Atyhában és Parajdon egyszerű házacska, benne istálló, abban jászol egy porcelán- vagy csontbabával. Szovátán templom alakú volt a betlehem, a toronyban csengettyű, ezzel játék közben József csengetett. A betlehem négy oldala közül az egyiket szabadon hagyták, látszott a jászol, benne pelyva és egy baba. (Cserépbabát az üzletből vagy búcsún vásároltak, rongybabát maguk készítettek.)

 

A betlehemes játék előadása

A szovátai és atyhai betlehemezők – felöltözve, kellékekkel együtt – elmentek a karácsonyi éjféli misére. Karácsony szombatján déltől (Szováta, Parajd) vagy első napján déltől (Atyha) a faluban adták elő játékukat. Szovátán és Parajdon házról házra jártak. Szovátán a csapat előtt ment a Futár, minden házhoz benyitott, és megtudakolta, hová engedik be őket, az engedély után bevezényelte a betlehemezőket. Az emlékezet szerint a jobb gazdákhoz és a leányos házakhoz hívták be szívesen, a falu értelmiségéhez is rendszerint elmentek. Atyhában az volt a szokás, hogy egy-egy nagyobb házhoz vagy leányos házhoz összegyűltek a rokonok, szomszédok, leányok, legények, mert tudták, hogy mikor jönnek a betlehemezők. 15-20 helyen adták elő a játékot, de gyakorlatilag az egész falu részese volt. 

A játék előadására a család téli tartózkodási helyén került sor. A betlehemezők érkezésekor a gyermekek és a házbeliek többsége felült az ágyra, vagy a sarokba húzódott, hogy a szereplőknek legyen hely. A tulajdonképpeni játék a beköszöntéssel kezdődött. A Király (Atyha), vagy a Huszár (Szováta, Parajd) fennkölt hangon, recitálva előadta a betlehemezés célját, rövid tartalmát és a nézők figyelmét kérte, hogy szép gyönyörűségbe végbemehessen. Közismert, hogy a magyar betlehemes játékok témája Jézus születése. A cselekmény első része a szálláskeresés. József és Mária mint megfáradt utasok szállást keresnek éjszakára a betlehemi királynál, de az elutasítja őket. Az atyhai és parajdi változatban Mária énekének hatására a Király és vele együtt a Huszár megbánja tettét. A szovátai változatban a szálláskeresés részletezőbb, József és Mária portréja élesebb, a gazdag–szegény ellentét hangsúlyozottabb. A második rész a pásztorjáték, főszereplői a betlehemi pásztorok. A több mozzanatra tagolódó jelenet során angyalok költögetik a mezőn alvó pásztorokat, akik a kis Jézus látására sietnek, hogy üdvözöljék és átadják ajándékaikat. A szovátai változat ebben is részletezőbb, a pásztorok többet vitatkoznak, kocolódnak. Az ajándékok átadása után a pásztorok tánca következett. Körbeálltak, s furulyaszóra táncoltak, fel-felugrálva, botjukat a földhöz ütögetve. A tánccal befejeződött a játék, Parajdon már mentek is ki a házból, Atyhában a háziakkal együtt elénekelték a Vígan zengjetek, citerák, Jézus született kezdetű karácsonyi népéneket. Szovátán a Huszár vetett véget a táncnak, megzörgette a kardját, s a betlehemezők nevében elköszönt. A búcsúzó versben utalt a várható adományra, és áldást, boldog ünnepeket kívánt. 

 

A betlehemezés évada

Mindhárom településen várták a betlehemezőket. Ahol minden évben behívták őket, összehasonlították az előző évekbeli játékosokkal, számba vették, ki kit alakít, jobbak-e, mint az előző éviek. A visszaemlékezések szerint a házbeliek, a nézők a játék hatására átélték a megelevenített eseményt. „Az öregeknek a könnye is hullott, hogy így minden elé van idézve. Mások szerették, hogy József könyörög, s a Király nem segít rajtuk, s azt is, hogy a pásztorok sokat komédiáztak. Hallottuk, ott pusmogtak a házbeliek egymás között a sarokban. Szerették, hogy a végén dicséretet mondtunk a háziakra.” (Szováta) „Olyan színházi eléadás nem vót, mind ez.” (Parajd) 

A játék végeztével a háziak adományt, rendszerint pénzt adtak a betlehemezőknek, és megkínálták itallal, kaláccsal, tésztával. Szovátán nem volt akkora jelentősége az adománynak, míg a parajdi erdei munkások betlehemezésének egyik fő célja a harmincas években az adománygyűjtés lett. 

A betlehemezés nem korlátozódott egyetlen napra, egyetlen falura. Az atyhai csapat karácsony első napján végigjárta a falut, másodnapján mentek Korondra, a két Sófalvára, harmadnapján Etédre. Ezekben a falvakban a protestáns családoknak is bemutatták a játékot, naponta tíz-tizenkét előadást tartottak. A parajdiak sorra vették a szomszéd falvakat, a betlehemezést az ünnepek végén fejezték be. A szovátai csapatok Szovátán kívül Parajdon, Kibéden, Illyésmezőben, Vármezőben és Nyárádremetén is betlehemeztek. Az első három faluba általában az alszegi csapat ment el, Szakadátba, Vármezőbe és Remetére a felszegi. A szovátai csapatok nemcsak karácsonykor jártak, hanem a következő vasárnapokon, sőt a farsangon is, egészen gyertyaszentelőig (február 2.). 

 

A betlemes játék halála és feltámadása

Atyhában a betlehemzés már az 1930-as években megszűnt, Szovátán és Parajdon a második világháború után is betlehemeztek, szórványosan az 1950-es évek végéig. Akkor az ateista propaganda mint „klerikális csökevényt” betiltotta. Az egykori szereplők közül többen a műkedvelő színjátszásban élték ki ez irányú hajlamaikat. 

Az 1989-es változások után az illyésmezei Oltyán György nyugdíjas erdei munkás felújította a szovátai betlehemes játékot: – Én ezt a pásztorjátékot Szovátán tanóltam. Tizennégy éves lehettem, amikor béálltam. A Békérővel, a Hírnökkel kezdtem, s voltam Angyal, Mária, Pásztor. Mü voltunk akkor a felszegiek. Voltam vagy öt versen a háború előtt, s a fogság után is vagy kétszer, míg meg nem házasodtam, s ide nem költöztem Illyésmezőbe. Nem volt leírva semmi. Úgy tanóltuk meg egymástól, s az énekeket is. Én akkor úgy megtanóltam, hogy soha el nem felejtem. 

Oltyán György szinte fél évszázadig őrizte fejében és lelkében a szovátai betlehemes játék szövegét, énekeit, minden mozdulatát. 

1991-ben megtanította népes rokonságának és barátaiknak, és ezt a felújított változatot több évben előadták. – Az egésznek a szerepit lediktáltam. Éneket, szavakot, mindent. Elkezdtem nekik magyarázni, hogy kell öltözni, hogy kell díszíteni. Hát így kialakult. Karácsony szombatján este, templomozás után elindultunk, s jártunk éjfél után négy óráig. Eléadtuk vagy nyolc-tíz háznál. Mindenütt jól fogadtak, megkínáltak. 

A felújított változat előadását látva 1992-ben, és fotókban, filmben is megörökítve, meggyőződhettünk, hogy ilyen lehetett sokfelé a karácsonyi szent színjáték, ilyen lehetett a székely népi színjátszás. Ilyenként tanulta meg Gyuri bácsi fiatalsága idején a szovátai csapatban, és minden igyekezetével az akkori megjelenítést és vele a karácsonyi örömöt szerette volna megidézni, és megosztani rokonságában és tágabb közösségében. Mert erről a karácsonyi nagy örömről vitték a hírt a sóvidéki és minden vidéki betlehemezők, és viszik napjainkban is sokfelé a kántálók és más karácsonyi ünnepköszöntők.

Dr. Barabás László