Sorstársak szeretetben összeforrva

Erdélyi adománygyűjtés Kárpátaljáért

Az Ukrajnában dúló háború kárpátaljai károsultjainak megsegítésére indított mozgalmat a Maros megyei EMNT elnöke, ami a tervek szerint folyamattá válhat. A kezdeményezést Maros megyében elsőként a marosvásárhelyi Szabadi úti Református Egyházközség vállalta fel. A szeptemberi istentiszteletek alkalmával elhangzott felhívások nyomán a Beregszász melletti színtiszta magyar falu, Szernye lakói számára adakozhattak a gyülekezet tagjai.

Az adakozásra való felhívás nyomán magánszemélyek, vállalkozók, alapítványok hozzájárulásával a Szernyéről érkezett Béres László református lelkipásztor személyautóját nemcsak zsúfolásig tömték tartós élelmiszerrel és tisztítószerekkel, hanem a gyűjtőponton jócskán maradt adomány, amit novemberben szállítanak majd el. Fogadj örökbe egy kárpátaljai falut! címmel az EMNT Maros megyei szervezete Tőkés András ötlete nyomán a kárpátaljai magyarok megsegítésére indította el jótékonysági akcióját. Reményeik szerint a Szabadi úti Református Egyházközség példáját követve a megyeszékhely, illetve a megye többi egyházközsége, de akár Erdély-szerte bekapcsolódhatnak az Ukrajnában pusztító háború kárpátaljai károsultjainak megsegítésére szervezett adománygyűjtésbe. 

„Nem vagyunk a meghátrálás emberei”

Szeptember 25-én, vasárnap a marosvásárhelyi Szabadi úti református templomban Béres László szernyei református lelkipásztor hirdetett igét, és áhítatában is megköszönte a gyülekezet, az erdélyi testvérek szeretetét, áldozatkészségét. Mint jelezte, megpróbáltatásaikban azoktól kapnak segítséget, akik nemcsak nemzettársaik, hanem sorstársak is: „Szeretetben összeforrva/Egy közös test tagjai…”A lelkipásztor elmondása szerint az orosz–ukrán háború kitörése előtt a teljes mértékben magyarok lakta Szernye református gyülekezetének lélekszáma 832 fő volt. Ez év február 24–26. között a háború borzalmaitól, a katonai behívótól való mindennapi rettegés elől nagyon sok család gondolkodás nélkül külföldre menekült, vagy csonka családokká váltak, így a lélekszám hozzávetőleg felére apadt. „Ennek ellenére kijelenthetjük, hogy nem vagyunk a meghátrálás emberei. Kárpátalján 108 református gyülekezet van, és mindenik lelkipásztora a helyén maradt, küldetését végzi, nem hagyta el a nyájat” – ismertette a lelkész Kárpátalja jelenét. Mivel nem rendelkeznek konkrét statisztikai adatokkal, az 1–9. osztályos hittanórások számából következtetnek a külföldre menekült gyülekezeti tagok számáról. Míg a háború kitörése előtt 147 gyerek járt hittanórára, jelenleg 57 gyerek maradt. A település lakossága is a 2.400 főről hozzávetőleg egyharmadára csökkent, ennek egyik oka a 18–60 év közötti férfiak katonai szolgálatra való beidézésétől való félelme, az, hogy katonai előképzés nélkül válnak golyófogóvá. 

A szernyei lelkész igehirdetését Jézus utolsó nagycsütörtöki éjszakájának eseményére építette, amikor megmosta a tanítványok lábát, még az ellenségéét is, mivel „szerette az övéit ebben a világban, szerette mindvégiga” Mint mondta, egyszer kapjuk a segítséget, máskor adjuk. A háború kitörését követően a magyar település menekülteket fogadott be, adományokat gyűjtöttek és juttattak Kijevbe is, sikerült emberséggel helytállniuk és segíteniük a rászorulókon. Most pedig a bizonytalan jövőjű Kárpátalján maradt, szükségben lévő lakosság kapott támogatást a marosvásárhelyi hívektől, akiknek a szeretete a cselekvésben mutatkozott meg. Jelenleg Kárpátaljáról csak különleges engedéllyel lehet külföldre távozni, a szernyei lelkipásztor a kormányzóhoz folyamodott engedélyért, ami hangsúlyozottan a segélyszállítmánynak Marosvásárhelyről Szernyére való szállítására vonatkozik. Közössége nevében hálás köszönetet mondott Tőkés András nyugalmazott fizikatanárnak a kezdeményezésért, mint hangsúlyozta, a településen 176 fő hatvan év fölötti személy él, akik minimálnyugdíjból tengetik mindennapjaikat, az átlagnyugdíj Kárpátalján 20-25 ezer forint.

A hétvégi igék is az adakozásról szóltak

A marosvásárhelyi Szabadi úti Református Egyházközség lelkipásztora, Bárócz Huba, valamint Béres László, a szernyei lelkipásztor egyaránt isteni jelnek vélik, hogy a bibliaolvasó kalauz szombat-vasárnapi igéje is épp az adakozásról szólt. Mint Bárócz Huba lelkipásztor kifejtette, a keresztény ember számára az adakozást mindenekelőtt az Isten iránti hálaadás motiválja. A lelkész meggyőződése, hogy a szeretetszolgálatuk adakozásra buzdítja mindazokat, akik hírt kapnak róla. Ennek ellenére nem a hírérték miatt teszik, mivel az igazi adakozást csak szívvel-lélekkel, szeretettel lehet végezni. 

A lelkipásztor készségesen vállalta fel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei elnökének, Tőkés Andrásnak az ötletét Szernye település lakosainak a megsegítésére. Egyébként a Szabadi úti egyházközség hasonló jellegű adománygyűjtése nem új keletű, ugyanis a háború kitörését követő hetekben jelentős adományt juttattak el Kárpátaljára az egyházkerület révén. Az adománygyűjtéssel kapcsolatos tapasztalatai nyomán hangsúlyozta a személyes találkozás fontosságát, ezért az adományok átadása mellett felkérte Béres László lelkipásztort, hogy a vasárnapi igehirdetést vállalja fel, és a hitelesség kedvéért maga mutassa be a kárpátaljai helyzetet a szabadi úti gyülekezetnek. Az adománygyűjtés kapcsán kiemelte annak fontosságát, hogy az adakozó visszajelzést kapjon arról, hogy az adományok célba értek. 

A Szabadi úti Református Egyházközségben több mint 150 kilogramm tartós élelmiszer és tisztítószer gyűlt össze, valamint négyezer lej. A lelkipásztor a presbitérium jóváhagyásával felajánlotta testvérgyülekezeti kapcsolat kialakítását a kárpátaljai gyülekezettel annak érdekében, hogy még személyesebbé váljék a kapcsolattartás, és ott segíthessék a keresztény testvéreket, ahol erre szükség mutatkozik. Béres László lelkipásztor örömmel és hálás köszönettel fogadta el a felajánlást, mint mondta, eddig nem volt erdélyi testvérgyülekezetük. 

Erdélyi mozgalommá válhat a kezdeményezés

Tőkés Andrást, az EMNT Maros megyei elnökét a kárpátaljai magyarok lakta települések lakosainak megsegítésére kezdeményezett mozgalomról kérdeztük. Örömmel újságolta, hogy csoda történt, mert ezelőtt két héttel még azért izgultak, hogy nem gyűl össze annyi adomány, mint azt remélték. Isteni gondviselésnek tudja be azt, hogy elkezdtek érkezni az adományok. „Ez is, mint annyi minden, a Jóisten gondoskodása” – mondta az ötletgazda. Két hete megalakult az EMNT nőszövetsége, az első adományokat ők gyűjtötték össze, majd a szeretet jegyében folyamatosan érkeztek az alapvető élelmiszeradományok és további ígéretek vannak, így novemberben vissza kell térnie a szernyei lelkésznek az újabb szállítmányért. 

„A gyűlölet és erős érdek háborút szül, amelyet a béketárgyalások befagyaszthatnak ugyan, de nem oldják meg. Ezért is a kárpátaljai magyarok számára – akik a nehéz és bizonytalan időkben is szülőföldjükön próbálnak helytállni – az adományok révén az anyagi támogatás mellett lelkierőt is próbálunk nyújtani. A továbbiakban a marosvásárhelyi és a Maros megyei gyülekezetekhez is felhívással fordulunk, mivel folyamattá, erdélyi mozgalommá szeretnénk fejleszteni ezt a kezdeményezést” – hangsúlyozta Tőkés András a háborús övezetben élő magyarok támogatása kapcsán.