Slam poetry mindenkinek
2012-09-14 14:10:35
- Kaáli Nagy Botond
Zsúfolásig teltek a G. Café termei (és terasza is) csütörtök délután: a Budapestről érkezett Akkezdet Phiai előadóestjének kezdetére tűt sem lehetett leejteni a belvárosi kávézóban.
Zsúfolásig teltek a G. Café termei (és terasza is) csütörtök délután: a Budapestről érkezett Akkezdet Phiai előadóestjének kezdetére tűt sem lehetett leejteni a belvárosi kávézóban. A Látó szépirodalmi folyóirat (Nyári) Irodalmi Játékok rendezvénysorozatának keretében megszervezett esten a különleges nevű alternatív rapformáció/irodalmi csoportosulás tagjai – Pion István, Simon Márton és Závada Péter – olvastak fel műveikből, a slam poetry jegyében. Mint a rendezvény beharangozójában olvashattuk, Simon Márton szerint „a slam poetry mindenekfölött előadói műfaj, ez az a fajta vers, ami arra készül, hogy kiállj vele az emberek elé. Ez leginkább olyan, mint a Hyde Parkban a szónokok köve, ahol mindenki azt mond, amit csak akar. És léteznek praktikus fogások meg műfaji sajátságok, nyilván, amikkel érdemes élni, szabályok azonban nincsenek. Legalábbis formai megkötések egy szál sem. Azt gondolom, hogy a slam poetry nem alternatívája a kortárs költészetnek, hanem része. Azt gondolom, hogy az irodalmi kánonon kívüli hivatkozási pontok és a nem irodalmi referenciák nem érvénytelenítik, sőt, kimondottan külön érdekessé teszik ezt a műfajt.”
A vendégeket, a József Attila Kör támogatásával szervezett est házigazdájaként a Látó főszerkesztője, Kovács András Ferenc fogadta. A felolvasás előtt elhangzó rövid beszélgetés során Pion Istvántól megtudtuk: most fogadták el az első kötetét, amely jövő áprilisban, a magyar költészet napján jelenik meg. A felvidéki származású alkotót Simon István hívta meg az idén tizenhat éves alternatív rapzenekarba, amely a slam poetry műfaját is műveli. Mint a beszélgetésen elhangzott, az előadott költészetnek több alfaja van, ezek egyike a klasszikus versfelolvasás. A másik a slam poetry: az alulról szerveződő, nyílt verseny, amelyet a hetvenes-nyolcvanas években találtak ki Chicagó-ban. Lényege a versmondó klub, ahol a résztvevők bármelyike felállhatott, és három percben elmondhatta, felolvashatta versét avagy egyéb irodalmi alkotását. A spontán zsűri a közönség tagjaiból alakult ki. A felolvasásokon mindenféle segédeszközt mellőzni kell – tulajdonképpen performanszról beszélünk. A slam poetry másik válfaja ritmizált zenei alapokon nyugszik, a műfaj előzményei, elődjei között megtaláljuk a reneszánsz trubadúr költészetet, de Balassi alakját is. Az elmúlt évek alatt Magyarországon is szélesebb körű mozgalommá nőtte ki magát mindez. Olyan előadott szövegekről van szó, amelyekre azonnali visszajelzés érkezik. A klasszikus közlés esetében – irodalmi lapokban például – a szerző nem tudja, nem tudhatja, mennyire tetszik műve a közönségnek. A slam poetry esetében ez azonnal eldől. A műfaj művelői versenyeket is szerveznek, sőt, jövőre bajnokság is lesz Magyarországon. A klasszikus szépirodalom felől ez vitatott kérdés és kicsit megosztott történet, de a közönségnek nagyon tetszik.
Ahogyan tetszett a marosvásárhelyi publikumnak is. Pion István, Simon Márton és Závada Péter felolvasóestjén igen jó hangulat lett úrrá a megjelenteken, nem volt távolságtartás a vendégek és közönségük között. A nemegyszer jó humorban fogant, szabadszájú, de minőségi szerzemények őszintén nevettettek avagy gondolkodtattak el, és olyanok figyelmét is lekötötték, akik láthatóan nem a rendezvény miatt voltak aznap este a G. Caféban. És ez bizonyítja leginkább az „alkalmazott költészet” erejét, a szépirodalomnak (megfelelő előadókkal és körülmények között) a hétköznapokra gyakorolt hatását, az elefántcsonttorony leomlását.
