Sikeres könyvbemutató Marossárpatakon

Pénteken a helyi információs és dokumentációs központban mutatták be a pókai születésű id. Tolvaly Ferenc Idők tanúja című kötetét. A könyvbemutató első részében viszontagságos életútjáról mesélt a 89 éves szerző – jelenleg német állampolgár –, a második részben a frissen megjelent könyvről zajlott érdekes beszélgetés.

Id. Tolvaly Ferenc 1929-ben született Pókában. Tanulmányait szülőfalujában, majd Marosvásárhelyen a Református Kollégiumban végezte, ahol 1948-ban érettségizett. Levelező hallgatóként szerzett oklevelet a közgazdasági akadémián, majd 1963 és 1974 között osztályvezetőként dolgozott a marosvásárhelyi Bőr- és Kesztyűgyárban. Hosszú lelki vívódás után 1974-ben települt ki Németországba, ahonnan három évtized után ismét hazatért az ősi kúriára, Pókába. Példásan rendbe szedte az ősi birtokot, felújította a szülőházat, azóta feleségével, Éva nénivel itt, a pókai dombok között éli hétköznapjait, harmóniában és nyugalomban. Feri bácsi két gyermeke és két unokája Németországban lakik. 

 

Ferike úrfi háborús emlékei

A rövid élettörténet bemutatása során a szerző visszaemlékezett boldog gyermekkorára, amelyet csak a háború zaja és szörnyűségei tudtak megzavarni. A frontvonal közeledtekor, sok más pókaihoz hasonlóan, a család menekülni kényszerült. Több napon át haladt a szekérkaraván, Faragót, Bethlent, Rogozt, Magyarlápost érintve, Szatmár felé, aztán az Alföldön át Pest irányába. „Nem havazott, mégis hófehér volt a lovak háta, fara. Tudják, mitől? Az asszonyok kiterítették száradni a rongypelenkákat! (…) Egy nagy kábulat volt az egész út. Talán nem is mindig voltunk magunknál, csak mentünk, kóvályogtunk, mert hol itt, hol ott tűntek fel az oroszok. Egy ideig sikerült egérutat találni” – emlékezett vissza Feri bácsi. Az Alföldön áthaladva sebesült meg a jobb karja, sok vért veszített, akár végzetes is lehetett volna a sérülés, ha nem kap orvosi ellátást.

 

Az új haza: Németország

Feri bácsi feleségével és két gyermekével Marosvásárhelyen lakott az 1970-es évek elején. Különösebben munkahelyére sem panaszkodhatott, az igazgató után ő volt a „második ember” a bőrgyárban. De nagyon elkeserítették a politikai események, korán ráébredt arra, hogy a kommunizmus céljai határtalanok. Az életszínvonal egyre csökkent, korlátok közé került a szabadság. Elhatározták feleségével, hogy Németországban folytatják életüket, s ehhez, befolyásos barátai segítségével, útlevelet igényelt családja részére, egy svédországi rokonlátogatásra. Németországban egy második világháborút megjárt német katona várta, aki egy ideig a pókai kúrián húzódott meg a fegyverropogás idején. Lágerélet következett, nyelvtanulással, aztán nemsokára sikerült jó munkahelyet találni, lakást vásárolni. Ott másak voltak a lehetőségek…

 

Visszatérés a pókai kúriára

Felesége halálát követően Feri bácsi elhatározta, hogy visszatér Erdély szívébe, szülőfalujába. A szülői házat szinte romokban találta, nem volt könnyű újraépíteni az egykori földbirtokos család kúriáját. Költséges volt, időbe telt, de Feri bácsi nem bánta meg elhatározását. Kettesben élnek második feleségével, akinek személyében méltó segítőtársra talált. Korát meghazudtoló az életereje, életkedve, egészsége, folytonos tenni akarás jellemzi. Rövid idővel hazaköltözése után dr. Szöllősi Árpáddal megírták Póka falumonográfiáját Egy mezőségi falu a történelem sodrában címmel. Aztán újra tollat fogott az öregúr, hogy személyes visszaemlékezései se merüljenek feledésbe. Így született meg az Idők tanúja című kötet, amely tizenhárom írásból áll.

 

A kötetről…

Az Idők tanúja cím elsősorban arra utal, hogy a szerző az elmúlt kilenc évtized alatt, két hazát is otthonának tudva, rengeteg dolgot átélt, sok fontos eseménynek volt tanúja. A természet, az erdő Tolvaly Ferenc örök szerelmei, a történetek többségének helyszínei. „Szerettem a vadászatot, de ezeken az alkalmakon nem kimondottan a zsákmány miatt vettem részt. Az erdei séták, vadászatok során rendszerint lehetőség adódott megcsodálni a természetet, amely nagyon fontos volt számomra.” Feri bácsi német földön is nagyon sokat túrázott, kirándult a természetben. A kötet egyik írásában, a Zergeiskolában bemutatja az Alpok csodálatos arcát, a magashegyek romantikáját, de arról is ír, hogyan tanítgatja unokáját a természet szeretetére, ugyanakkor az élet terheinek elviselésére is. Hiszen a magashegyek akrobatái, a zergék is féltik, tanítgatják a kicsi zergéket, nekik is van iskolájuk. 

 

A különleges borító

Az írások között a vadásztörténetek, humoros kalandok mellett egy kémtörténet (Wallberg) is helyet kapott, amely azt bizonyítja, hogy nemcsak nálunk hallgatták el rendszerváltáskor az igazságot. A Félelem címet viselő visszaemlékezés a keletnémetek Magyarországon át történő menekülésének, szökésének állít emléket. Autókonvoj érkezik Magyarország nyugati határának közelébe, Trabantok, Wartburgok. Özönlik a nép, a szülők közrefogják a gyerekeket, nincs náluk bőrönd, nagytáska, szaladnak a határ felé, hogy Sopronnál átjuthassanak Ausztriába, onnan pedig az ígéret földjére, az NSZK-ba. A határtól nem messze Kozma atya és a Máltai Szeretetszolgálat végzi a dolgát, meleg ételt, esetleges orvosi ellátást kínálva a menekülőknek. Az ország vezetősége nem tiltakozik, a határőrök szemet hunynak, a tömeg áramlik. „Sajnos ezek a volt menekültek, a mi vendégeink már elfelejtették azokat az időket, azt a segíteni akarást, szolidaritást, amit akkor az egész magyar társadalomtól kaptak” – állapítja meg keserűen a szerző. A kötet borítóján ennek a keletnémet menekülésnek látjuk egy filmkockáját, tudniillik a Feri bácsi fia, Teddy kint tartózkodott és filmezett azokban a napokban a magyar határnál.

 

Elrepült a két óra 

A szerző közel két órán át mesélt a több mint félszáz hallgatónak, akik nagy érdeklődéssel, türelemmel hallgatták a részleteket. Feri bácsi korát meghazudtoló módon válaszolt a kérdésekre, olvasott fel részleteket a könyvből. Igaz, néha pihenésre is kapott lehetőséget, hiszen a szervezők egy kis műsort is csempésztek a programba. Berekméri Réka, a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum tanulója gyönyörű szülőhazánkról, Erdélyről énekelt, három sárpataki iskolás (Lakó-Kiss Barbara, Kali Zsófia és Moldován Auróra) a csodálatos erdőről szavalt. A könyvbemutatón jelen volt Kozma Barna polgármester is, és a marossárpataki önkormányzat nevében gratulált a szerzőnek. A kulturális est dedikálással és szeretetvendégséggel ért véget. A jelenlévők között kisorsolásra került tíz példány a megjelent kötetből.