Sikerek és csalódások

Veszélyben az öregotthon

A Bekecs lábánál fekvő községben pénteken reggel mintha megállt volna az idő. Talán ez már a hétvégi csend – morfondíroztam magamban, miközben a lassan eleredő esőben a mozdulatlan utcákon a polgármesteri hivatal felé közeledtünk.

Az egyik szemem sír, a másik nevet – jegyezte meg beszélgetésünk elején Kacsó Antal, Nyárádmagyarós községgazdája. Az elöljáró először a jó hírekről tájékoztatott.

– Három hét múlva saját alapból elkezdjük másfél kilométer községi út aszfaltozását. Nyárádmagyaróson és Torboszlón két-két utcára kerül új aszfaltréteg. Mint arról már korábban is beszámoltam, van egy 500 ezer euró értékű nyertes pályázatunk a községközponti  kultúrotthon teljes felújítására. Még folyamatban van a közbeszerzési eljárás a kivitelező kiválasztására, remélhetőleg egy hónap múlva megkötjük a szerződést, és elkezdődhet a munka. Áprilisban, ha meglesz a költségvetésünk, lekövezzük a község összes utcáját. Ami a Leader-programot illeti, elkészült a pályázatunk, amelyből energiatakarékos égőkkel korszerűsítenénk a közvilágítást, illetve térfigyelő, időjárás- és időjelző rendszerrel látnánk el a községhez tartozó három települést: Nyárádmagyarós mellett Selyét és Torboszlót. 

Kacsó Antal az örvendetes események között említette azt is, hogy az RMDSZ idén négy tájékoztató gyűlést szervezett a helybéli gazdák számára: hármat a községben, egyet Nyárádszentlászlón, illetve Cserefalván tartottak. A résztvevők a pályázati lehetőségekről, a támogatásokról, a vetőmag és vegyszer beszerzéséről kaptak hasznos útmutatást.

 

Változatok a „szolidaritásra” 

– A rossz hír az, hogy veszélyben van az öregotthonunk – tért át az aggodalomra leginkább okot adó tudnivalóra a polgármester. – Az idős személyek szociális ellátására vonatkozó 2000. évi 17-es számú törvényt tavaly a 34-es számú sürgősségi kormányrendelettel módosították. A törvény jelenlegi állása szerint az állami idősotthonok gondozottjainak havi eltartási költsége 1410 lejről 1982 lejre emelkedett. A beutaltjaink hozzájárulása ehhez az összeghez havi 900, 1100, illetve 1300 lej, attól függően, hogy négy-, két- vagy egyszemélyes szobát foglalnak el az otthonban.  A nyugdíjuk 60 százalékát lehet erre a célra fordítani, a hiányzó összeget a hozzátartozóknak kellene biztosítaniuk.  A nyárádmagyarósi tanács havi 200 lejjel járul hozzá a költségek fedezéséhez, a kormány pedig a teljes összeg – tehát az 1982 lej – 10 százalékát, azaz 198 lejt biztosít havonta. Ha mindezt összeadjuk, a megemelt eltartási költségből még esetenként 700, 500, illetve 300 lej hiányzik. A törvénymódosítás szerint ezt a hiányt a szolidaritás elve alapján azon önkormányzatoknak kellene fedezni, ahova az illető gondozott tartozott. Itt jön a mi problémánk. Minden érintett intézményhez elmentünk, a prefektúrára, a megyei szociális ellátási hatósághoz – és mindenhol „hasznos” tanácsokat kaptunk. A megyei tanácsnál hosszan kioktattak, elmagyarázták, hogy azért nem tudnak segíteni, mert ez nem az ő feladatuk. Az érintett polgármesteri hivatalok a tavaly arra hivatkoztak, hogy nem tudtak költségvetés-kiegészítést kieszközölni, ezért nem áll módjukban hozzájárulni a településükről érkezett gondozottak költségeihez. Idén időben elküldtük nekik a szükséges információkat, de így is felemás válaszokat kaptunk.

– Egyetlen településről sem érkezett kedvező válasz?

– De igen, Marosludasról és Csíkfalváról, ez utóbbi esetben azonban már tárgytalan az ügy, a csíkfalvi gondozott ugyanis időközben elhunyt. A szovátai és a marosvásárhelyi városvezetés viszont válaszra sem méltatott. Megjegyzem, hogy a legtöbb gondozottunk, szám szerint 15, a megyeszékhelyről került hozzánk. A Nyárádgálfalvi Polgármesteri Hivatal elismerte a kérés jogosságát, de arra hivatkozott, hogy szerződés hiányában nem fizethet. A nyárádremetei önkormányzat álláspontja az volt, hogy a beutaltnak kell vállalni a felelősséget a kiadások fedezéséért. Mezőszentpéterről három éve érkezett hozzánk egy gondozott, és az ottani községvezetés úgy vélekedett, hogy mivel az illető évek óta nem tartózkodik a faluban, nem vállalnak érte felelősséget. Sepsiszentgyörgyi gondozottunk is van. Az ottani polgármesteri hivataltól azt a választ kaptuk, hogy „mivel nem kértük a szolgáltatást, nem is fizetünk”. Mindehhez hozzá kell tennem, hogy minden gondozottról szociális ankét készült, amit az érintett település polgármesteri hivatala láttamozott. Ha a törvény előírná, hogy az egyes települések hozzájárulása ne a szolidaritás elvén alapuljon, hanem kötelező legyen, megoldódna a helyzet. Mivel más megoldást nem találtunk, júliusban, a nyugdíjemelést követően száz lejjel növeljük a gondozottak hozzájárulását. Így azonban éppen azokon csattan az ostor, akiknek a legnagyobb szükségük van a segítségre. Több gondozottunkat egyáltalán nem látogatják a hozzátartozók, van akinek még a temetésére sem jöttek el.  Ilyen körülmények között félő, hogy a nyáron lakat kerül az öregotthon ajtajára – vonta le a következtetést a polgármester, aki szerint a jelenlegi helyzetet a politikai akarat hiánya tartja fenn.

 

Nem kellett a piac 

Kacsó Antal arról is tájékoztatott, hogy továbbra is várólistán van a községközpontot Nyárádselyével összekötő, négy és fél kilométeres út aszfaltozására vonatkozó, egymillió euró értékű pályázat, amelynek kedvező elbírálásában tavaly nagyon bíztak.

– A miénk az egyetlen község a Nyárádmentén, amely 27 év alatt sem a megyétől, sem a kormánytól nem kapott támogatást a községi utak korszerűsítésére – tette hozzá a polgármester, akit a helyi termékek forgalmazására tervezett fedett piacról is megkérdeztünk.

– Ezt a kezdeményezést is a csalódásaink között említhetem. A piac érdeklődés hiányában nem működik, egyetlen termelő élt volna a lehetőséggel. Az átutazók pihenőhelynek használják a padokat, a juhászok ott etetik a kutyáikat, folyamatosan szeméttel telik meg a környék. A piac egyes padjai, a vedrek eltűntek – panaszolta a községgazda. Kacsó Antal szerint egy esztendő alatt óriási társadalmi degradálódás ment végbe a községben, ahol korábban összetartó közösség élt.