Vannak történetek, amelyeket kitalálóik vagy alakítóik szándékosan vagy akaratlanul meddőségre ítéltek. Csak hullámzanak céltalanul a változó időben vagy
„havaznak”, mint adásszünetkor a televízió képernyője, és egy idő után már tudomást sem veszünk róluk, díszletnek, háttérképnek tekintjük őket, hiszen tudjuk, hogy képtelenek megteremni a végkifejletet.
Vannak történetek, amelyeket kitalálóik vagy alakítóik szándékosan vagy akaratlanul meddőségre ítéltek. Csak hullámzanak céltalanul a változó időben vagy „havaznak”, mint adásszünetkor a televízió képernyője, és egy idő után már tudomást sem veszünk róluk, díszletnek, háttérképnek tekintjük őket, hiszen tudjuk, hogy képtelenek megteremni a végkifejletet. Tesszük ezt a néző, hallgató hatalmával, szabadságával, mindaddig, míg észre nem vesszük, hogy magunk is szereplői vagyunk a történetnek. Ha a romániai tanügyi rendszert egy óriáskivetítőként képzeljük el, hamar rájövünk, hogy azon többnyire efféle sztorik „futnak”. Az egyik legpazarabb szereposztású és költségvetésű alkotás pedig kétségkívül a „Nulladik cirkusz”, melyből, úgy tűnik, sorozat lesz, a második rész legalábbis készülőben van. A jelenlegi fő forgatókönyv-firkáló a hét elején emlékeztette az érintetteket, hogy korábbi elképzeléseit az új „alkotásban” tűzön-vízen át megvalósítja, függetlenül attól, hogy hány károsultja lesz a produktumnak. Tavaly számtalan vita zajlott le a hatévesek beiskolázása kapcsán, és bár zötyögve indult az előkészítő osztály, az első félév végén az érintett szülők és gyerekek többsége elismerte, nem is olyan rossz, sőt, hasznos és szerethető mindaz, amitől annyira tartottak. Az általános megelégedettség állapota azonban a felsőbb emeletről szemlélődőknek igencsak furcsa látvány lehet, amelyet jó lesz mihamarabb megszüntetni. A miniszterelnök legalábbis erre törekszik, amikor – az „alkotói stílusát” hűen tükröző – fordulattal visszagyömöszölné a hatévesek tanévét az óvodákba, de nem az óvodai, hanem az iskolai oktatás részeként. Mit számít, hogy az előkészítő csoportok felszámolódtak, a vegyes csoportok pedig nem alkalmasak az iskolások befogadására. Annak sincs jelentősége, hogy a legkisebbek tanintézeteiben mindig a „ballagók” számához, a megüresedő helyekhez igazítják az ősztől felvehető óvodások számát. A kormányfő nemegyszer juttatta kifejezésre, hogy az előkészítő osztályok bútorzatára, tananyagára költött összeg kidobott pénz. Ha véghezviszi szándékát, állításából valós tény lesz. Tavaly március elején kezdődött az iskolába készülők beiratkozása, azt megelőzően pedig felmérés készült a beiskolázandók számáról, eloszlásáról. Január közepén tartunk, és a miniszterelnöknek, illetve a szaktárcavezetőnek még nem sikerült közös nevezőre jutni. Talán jobb lenne, ha parányi, zöld emberkékről forgatnának filmet, a becsengetésre készülő apróságokhoz valahogy nem illik ez a bolygóközi köd.
