Románia egyik húzó gazdasági ága

Románia egyik húzó gazdasági ága a sörtermelés – hallottuk többek között Julia Lefermantól, a Romániai Sörtermelők Egyesülete vezérigazgatójától azon a sajtótájékoztatón, amelyen jelen volt Mora Ákos volt Maros megyei szenátor, a Komlótermesztők Országos Egyesületének képviselője és Alexandru Cîmpean, a Maros Megyei Tanács alelnöke. 

2014-ben már bemutatkozott a Maros megyei sajtónak a sörtermelők országos egyesülete, s azért tértek vissza beszámolóval, mert az országban megtermelt sör előállításához elengedhetetlenül szükséges komlómennyiség 80%-a Maros megyében terem, ugyanakkor a megyében is jelentős sörgyár működik, amely – az anyacég révén – tagja az egyesületnek. 

A vezérigazgató többek között elmondta, hogy az érdekvédelmi egyesület 2004-ben jött létre, 2008-ban csatlakozott a hasonló szakterületen működő európai szervezethez. 2005-ben kidolgoztak egy kommunikációs szabályzatot, amelyet 2016-ban módosítottak, így gyakorlatilag ez az első olyan ipari szakterület, amelynek saját szabályzata van. Részt vettek több országos kampányakcióban, többek között síkra szálltak a kiskorúak alkoholfogyasztása ellen és a rendőrséggel közösen az ittas vezetés ellen is szót emeltek. Az egyesület magába foglalja az összes romániai nagy sörtermelő céget. 2016-ban az egyesülethez tartozó cégek összesen 1,4 milliárd eurót termeltek, a beszállítók, a forgalmazók, a sör-árpa- és komlótermesztőkkel közösen pedig 3 milliárd eurót. Két éve a hazai sörfogyasztás stabilizálódott. A statisztikai adatok szerint országunkban 15,8 millió hektoliter sört fogyasztanak, az egy főre eső évi átlagfogyasztás 80 liter. Európai szinten a sörfogyasztásban a hetedik helyen állunk. Az egyesület tevékenységének is köszönhetően sikerült elérni, hogy míg az előző években 6 liter vízből állítottak össze egy liter sört, ez a nyersvízfogyasztás 3 literre csökkent. Továbbá megnőtt az üvegben palackozott sör aránya is. Igaz, az össztermelés 51,56%-ában még mindig pillepalackokban, 17,1%-ban dobozban, 3,65%-ban hordókban és 27,68%-ban üvegben forgalmazzák a sört. 

Julia Leferman szerint a Romániában előállított sör 97%-ban helyi termelésűnek számít, a hozzávalók (sörárpa, komló stb.) 70%-a hazai termesztésű. Több mint 300 farmon termesztenek sörárpát, leginkább az ország nyugati (Arad, Temesvár környéke) és déli megyéiben (pl. Teleorman). Az egyesület adattára szerint a söriparban 85.000-en dolgoznak, ehhez hozzájárul a mintegy 10.000 munkahely, amelyet a leszállítók, forgalmazók, egyéb, a termeléshez kötődő szolgáltatásban dolgozók töltenek be, ezenkívül a vendéglátóiparban 27.000-en járulnak hozzá a sör közvetlen értékesítéséhez. Így évente a söripar gazdasági hozadéka mintegy 860 millió euró, ebből az államnak különböző adók és illetékek formájában több mint 500 millió euró jut – foglalta össze az iparág fontosságát Julia Leferman, aki kérdésünkre azt is elmondta, hogy egyesületük elsősorban a nagytermelők érdekeit védi, de nem zárkóznak el a kis „kézműves” sörtermelőktől sem, akik számos európai uniós támogatást is megpályázhatnak kapacitásuk fejlesztésére. Az egyesületi tagság biztos szervezeti hátteret jelenthet számukra. 

Az adatokat pontosan bemutató, profi előadás után lehangoló volt Alexandru Cîmpeannak, a megyei tanács alelnökének a felszólalása, aki azt sem tudta, hogy a megyénkben milyen területen termesztenek sörárpát és komlót, illetve mivel járul hozzá a megye a söriparhoz. Néhány szóban csak megismételni tudta mindazt, ami korábban elhangzott. 

Mora Ákos, a Komlótermesztők Országos Szövetségének képviselője némiképpen javított a helyzeten, ugyanis kifejtette, hogy az országban mintegy 500 hektáron termesztenek komlót, ennek a mennyiségnek a 80%-át Maros megyében állítják elő. S míg 1995-ben jóval nagyobb felület állt a komlótermesztők rendelkezésére, azóta sajnálatos módon ez a mennyiség csökkent. A helyzetet az is súlyosbította, hogy a korábbi mezőgazdasági állami vállalatok tulajdonában levő komlótermő területek visszakerültek az egykori tulajdonosokhoz, a földeken levő tartóvasak viszont állami tulajdont képeztek. A felszámolást követően pedig az történt, hogy több helyen a rudakat lefűrészelték és ócskavasként értékesítették, és erre a sorsra jutottak azok a szárítók, őrlők is, amelyek a farmokon működtek. Mint ismeretes, Maros megyében nagy felület volt Vajában, Maroskecén, ezeket mind felszámolták, egyedül a Segesvár környéki farmot sikerült megmenteni, ahol a mai napig is termesztenek komlót. Kérdésünkre Mora Ákos kifejtette, hogy a kis parcellás területek nem alkalmasak komlótermesztésre. Egyrészt nem hatékony a gazdálkodás, másrészt, mivel a komló évelő növény, csak úgy éri meg bevetni egy területet és behálózni tartóvasakkal, ha a tulajdonos több mint 5 évre bérbe adja a területet a termesztőnek, a feldolgozónak. Jelenleg megyénkben mintegy 220–260 hektáron termesztenek komlót, ami nagyon kevés, sokkal többet kellene bevetni, hiszen nagy az igény a feldolgozók részéről. Mora Ákos azt is felvetette, jó lenne, ha kidolgoznák a sör törvényét több nagytermelő ország mintájára, ahol többek között mind az állami, mind a magánszektor támogatja a kutatást újabb, hatékonyabb és jobb ízt generáló komlófajták termesztésére. A komlótermesztők egyesülete sem áll karba tett kézzel ezen a területen, ugyanis tavaly már elindítottak egy hasonló irányú kutatási tervet a kolozsvári agrártudományi egyetemen, de még így is messze elmaradnak a nagy komlótermesztő országoktól (Csehország, Németország, Hollandia). Pedig felvásárolópiac lenne. 

– Sajnos gyakorlatilag mi maradtunk azok, akik a Segesvár környéki szászok által 170 évvel ezelőtti hagyományt folytatjuk – mondta Mora Ákos. – Annak idején igen jól működő egyesületben tömörülve termelték a komlót és szolgáltatták az alapanyagot az erdélyi sörtermelő manufaktúráknak, amelyek mintegy 30.000 liter sört termeltek évente. (1845-ben jött létre a komlótermesztők segesvári egyesülete). Hozzátette, ezért lenne jó, ha ezt az iparágat kiemelten támogatná a kormány mind törvényekkel, mind gazdaságfejlesztési projektekkel, mivel jelenleg ez az ország egyik húzó gazdasági ága.