A jelek szerint Robin Hood, azaz a miniszterelnök által tervbe vett adónem újabb éket vert a Szociálliberális Unió (USL) vezetői közé. Victor Ponta miniszterelnök ugyanis meg akarja adóztatni az 1.000 euró fölötti állami fizetéseket, ezt az adót pedig egyfajta szolidaritási hozzájárulásnak tekinti a magas jövedelműek részéről.
A jelek szerint Robin Hood, azaz a miniszterelnök által tervbe vett adónem újabb éket vert a Szociálliberális Unió (USL) vezetői közé. Victor Ponta miniszterelnök ugyanis meg akarja adóztatni az 1.000 euró fölötti állami fizetéseket, ezt az adót pedig egyfajta szolidaritási hozzájárulásnak tekinti a magas jövedelműek részéről. A liberális partner háborog a világban Robin Hood-illeték néven ismert, már régebb alkalmazott adónem gondolata miatt, a differenciált adóztatást antiliberálisnak nevezi, és azt veti a miniszterelnök szemére, hogy az nem szerepel a Szociálliberális Unió szerződésében, sem a kormányprogramban. A kormányfő azonban nem enged a negyvennyolcból, és azt mondja, ha ellenkeznek, ne várják a költségvetés-kiegészítést.
Ám a lényeg most nem is ez, hanem az, hogy a jelek szerint a mézeshetek nagyon a végét járják. Ugyanakkor azt is jelzi, hogy a kormányfőnek mintha már valójában nem is lenne szüksége a liberálisokra, hacsak nem „fű alatt” egyeztek ki, és az egész marakodás csupán színjáték. De más szcenáriumok is elképzelhetők, amelyekben a demokraták, vagy akár az RMDSZ is számításba jöhet.
Egyes kommentátorok szerint ilyen szempontból a Robin Hood-illeték akár ürügy is lehet arra, hogy a kekeckedő liberálisoktól, főleg a kissé neuraszténiás tüneteket mutató társelnöktől megszabaduljon. Mások azonban úgy látják, bár lassan púppá válnak egymás hátán, csakis együtt van esélyük arra, hogy egyikük továbbra is miniszterelnök maradjon, a másikuk meg megnyerje az elnökválasztást.
Vagyis amolyan róka fogta csuka helyzetben vannak.
Ám Robin Hood ide vagy oda, annak ellenére, hogy inflációcsökkenést és átlagbér-növekedést emlegetnek mostanában, a lakosság java része egyre szegényebb. Ha a politikusok néha kiszállnának a limuzinokból, s időnként gyalog is járnának, talán észrevennék a szomorú valóságot. Egyre nyomorultabb, egyre szegényebb, egyre mocskosabb országban tengődik sok millió ember, ahol virágzik a korrupció, burjánzik a bürokrácia, az emberek zöme civilizálatlan és arrogáns.
Tehát minálunk még Robin Hoodnak sincs esélye, sem a politikában, sem a mindennapi életben: reményteli jövőképe nincs, és ilyen körülmények között nem is lehet sem öregnek, sem fiatalnak. Aki tud, vándorbotot vesz a kezébe és nyugatabbra keresi a boldogulást, aki nem megy el, más módon „áll bosszút” a társadalmon. Legkevésbé az érdekli, hogy Robin Hood miatt szakad-e az USL.
