Részben az egész

És így is káprázatos. A Marosvásárhelyi Kulturális Központ a 100 éves Kultúrpalotának szentelte idei falinaptárát. Vállalkozásához csatlakozott a Maros Megyei Múzeum, az összefogás lehetővé tette, hogy dr. Bernády György főművéhez és a centenáriumi eseményhez valóban méltó kiadványt nyújtsanak át a közönségnek.

Kopogtató a Kultúrpalota oldalkapuján

És így is káprázatos. A Marosvásárhelyi Kulturális Központ a 100 éves Kultúrpalotának szentelte idei falinaptárát. Vállalkozásához csatlakozott a Maros Megyei Múzeum, az összefogás lehetővé tette, hogy dr. Bernády György főművéhez és a centenáriumi eseményhez valóban méltó kiadványt nyújtsanak át a közönségnek. Kiváló ötlet, hogy ezúttal ne az összképre helyezzék a súlyt, ne ilyen-olyan szemszögből, netalán különböző év- vagy napszakokban örökítsék meg a jól ismert épület szépségeit, hanem egyes műrészleteket kiemelve, a távolságok miatt szabad szemmel kevésbé érzékelhető csodálnivalókra irányítsák a figyelmet. A szerkesztő Orbán János, a szövegek szerzője, Oniga Erika és a kiváló fotós, Szentes Zágon munkája pedig telitalálatként csapódik le a nézőben, olvasóban. Ebben nyilván a grafikai szerkesztést, nyomdai kivitelezést szignáló Idea Plus illetve Idea Design+Print teljesítményének is jelentős szerepe van.

„A Közművelődési Háznak a magyar képző- és iparművészet kincsesházává kell lennie” – fogalmazta meg elvárásai egyikeként az építtető, a nagyszerű létesítményt megálmodó polgármester. Ennek megvalósulása elől igyekezett minden akadályt elhárítani. Úgy választotta meg a művelődés és művészetek e kivételes szépségű hajlékának kivitelezőit, hogy mindannyian a lehető legjobbak legyenek a maguk területén, és igényességük mindenben megmutatkozzék, beleértve az anyaghasználatot is. „…a külső és belső díszítés elkészítésére a gödöllői művésztelep vezető mestereit, tagjait kérte fel – olvasható a naptárt kísérő tömör összefoglalóban. – A megrendelő és a művészek együttműködése, a közösen kidolgozott ikonográfiai program megvalósítása egy összművészeti alkotás, úgynevezett Gesamtkunstwerk létrejöttét eredményezte. A Kultúrpalotát díszítő alkotások az erdélyi múlt eseményeit, a népművészet, valamint a magyar mitológia és őstörténet hagyományos témáit vonultatják fel.” A szecesszió jellegzetes jegyeit rendkívül gazdagon felmutató palotát 1913 júniusában avatták fel. Egy évszázad telt el azóta, s a mű ma is éppen olyan fontos a város életében, mint új korában. Az pedig aligha hihető, hogy tájainkon egyhamar létrehoznának még egy ilyen pompás kulturális központot, amely annyi művészi értéket, építészeti leleményt foglalna magába, mint a miénk. Ezt ez a 2013-as falinaptár is meggyőzően példázza tizenkét képével és a hozzájuk társított szakszerű, rövidségében is információdús szöveggel. Az épület főhomlokzatának pártázata, csúcsdíszei, növényi mintás mozaikja, az életfa-kompozíciók, a festett üvegablakrészletek, a földszinti boltozati süvegek stilizált virágdekorációja, a főhomlokzati monumentális mozaik, a hangversenyterem főbejárata fölé visszahelyezett bronz dombormű palástdíszei, a nagyterem kupolahatású összetevői a csillárral, a Tükörterem egyik impozáns triptichonszekvenciája, az előcsarnok márványoszlopainak rézdomborítása, a főbejárat fémműves remekei, az oldalhomlokzat fűrészfogas mintázata, díszítőmotívumai, a bronzrácsos bejárati ajtó kopogtatója válhat otthonunk ékévé hónapról hónapra. Mindez együtt olyan tetszetős látványtár, hogy nyugodtan kijelenthetjük: az esztendő zárultával biztos sokan lesznek, akik megőrzik valahol kedvenc könyveik mellett ezt a rendeltetése szerint efemer kiadványt.