A hetykén, fütyörészve érkező tavasszal együtt bomlik ki a sötétség igájában görnyedő téli napok csonthéjából. Akár a fény, amely az unottan egyhangú égboltot birtokába véve átöleli a teret, s a szunnyadó élet csíráit csalogatja elő rügyek rejtekéből.
A hetykén, fütyörészve érkező tavasszal együtt bomlik ki a sötétség igájában görnyedő téli napok csonthéjából. Akár a fény, amely az unottan egyhangú égboltot birtokába véve átöleli a teret, s a szunnyadó élet csíráit csalogatja elő rügyek rejtekéből.
Március 15-e az ébredés, a fiatalos lendület, a forradalom ünnepe. A három szín, az erőtől duzzadó piros, a hűség szelíd fehérje s a zölden harsogó remény – nemzeti szimbólumaink születésének napja. Lehetőség, hogy szétdaraboltságunk ellenére megéljük az összetartozás biztonságot adó erejét, s kicsinyes emberi érdekeink fölé emelve a szolidaritás érzésével ajándékoz meg.
Jelképek egész sorát bontogató ünnep, amely a legkisebb településen is előcsalogatja a tettre vágyók mellett az unottak, csalódottak, elkeseredettek sorát. A szabadság ígérete véget nem érőnek tűnő idegen hatalmak béklyójában. A biztatás, hogy nincsenek véglegesen elveszett helyzetek, ha képesek vagyunk az összefogásra, az áldozatra, a veszteségek feldolgozására. Szembesít azzal, hogy sem térdet, sem fejet nem érdemes hajtani, s hogy kinek-kinek a maga helyén egy-egy szó, mozdulat erejével is meg kell tennie azt, amit tehet.
Március 15-e a nemzeti identitás napja, a hősiesen végigküzdött, s mégis levert 1848-49-es szabadságharc máig ható üzenete, amely győztes és vesztes csaták, rendkívüli események emlékhelyeivel szórta tele a Kárpát-medencét. Azért, hogy ne felejtsünk. S ahol nem volt ahol emlékezni, az évek során oda is került egy-egy kopjafa, szobor.
Diktatúrák üldözték, tiltották, forgatták ki, majd próbálták a maguk képére alakítva eszközzé alacsonyítani. Soha nem sikerült, s ma is kisiklik azok kezéből, akik eltávolodnak valódi üzenetétől. A nemzet egyesülésének, az önrendelkezésnek, a gondolat szabadságának az ünnepe. Élő-eleven jelkép, amely nem ígér azonnali győzelmet, de minden évben eszünkbe juttatja, hogy csalódások, veszteségek, nehéz idők ellenére sem szabad feladni a változásba vetett hitet, a reményt, emberi sorsunk legszebb ajándékát.
Petőfi írta: „Haladni vágyunk; de haladhatunk?…/ Lábunk szabad, de a szemünk bekötve,/ Szemünk bekötve, fogva szellemünk,/ Az égbe szállnánk, s nem röpülhetünk.../”
Március 15-e repülni tanít, hallgassunk a szavára!
