Reményteljes a BMC tavasza

A hírnév kötelez, de önmagában nem garancia arra, hogy égisze alatt feltétlen jó dolgok szülessenek. A Barabás Miklós Céh is erőteljes húzónév, de bizony intenzív szervezőmunkát igényel, hogy létszámban, minőségben is figyelemre méltó legyen a kiállítás, amellyel meglepik a közönséget. A BMC Maros megyei csoportjának ez újra sikerült, a marosvásárhelyi Bernády Házban május 16-án megnyitott közös tárlat mennyiségileg is túltett az előző jelentkezésein, és kiemelkedő alkotásaival is méltó az alakulat dicséretes hagyományaihoz. 24 céhtag és 18 meghívott művész művei töltik meg a galéria egymásba nyíló termeit. „Ez nem semmi” – mondhatnók az egyik kurátor, Makkai István festőállványt és festményt idéző rézplasztikája címével. De nem ám! Szintén szobrász kurátortársa, Veress Gábor Hunor is joggal vallhatja ezt, keményen megdolgoztak a sikerért. De számosan segítettek is nekik, főleg Nagy Dalma textilművész, aki a kiállítási anyag elrendezésében jeleskedett az ilyesmiben lelkesen segédkező Kolumbán Árpáddal együtt. Többeknek köszönhető, hogy a 9. alkalommal megrendezett csoportos tárlaton sem lett bántó a műfaji, tematikai, koncepcionális sokféleség, ellenkezőleg, a kiállított művek képesek felerősíteni egymást, együttesen határozzák meg a látvány képzeletizgató, szellemi, érzelmi telítettséget sugalló karakterét és pezsdítő hangulatát. Mintha mindezt megsejtették volna, a megnyitón a nézők is minden eddiginél népesebb jelenléttel jutalmazták a kiállítókat, és akárcsak amazok, ők is leképezték azt az életkori sokszínűséget, ami az ilyenszerű eseményeken mindig jól hat a jelenlevőkre. Két művészeti középiskolás osztály is kíváncsi volt a kiállításra, bizonyára azért is, mivel líceumuk tanárai is az eddigieknél nagyobb létszámban neveztek be a rendezvényre. Hasznos lenne, ha ez megszokott gyakorlattá válna a továbbiakban. Kimondatlanul is ösztönözhetné a fiatal alkotókat, hogy gyakrabban keressék a közönség előtti megmérettetés lehetőségét.

A nemzedéki keveredés és együttgondolkodás ezen a kiállításon is markánsan kirajzolódik, a 90 éves mester, Hunyadi László mellett a nyolcvanasok, hetvenesek is elégtétellel észlelhették, mennyi egykori tanítványuk, követőjük tört utat magának az alkotóművészet különböző területein, és igyekszik érvényesíteni tehetségét. Huszonévesek, harmincasok munkái is arra figyelmeztetnek, érdemes megjegyeznünk az új neveket, például a festő Benţa Nóráét. A festészet különben most számbelileg kevésbé meghatározó, az összképet inkább a szobrászat uralja. Persze a vizualitás más területei – a textil- és kerámiaművészet, a fotográfia – is felkínálják a maguk tradicionális, illetve kísérletező, szellemi, lelki csúcsokat megcélzó, illetve polgárpukkasztó termését. Neveket itt nem sorolhatunk, sok a színvonalas, lenyűgöző mű, a felfedezés örömét ne szalasszák el, kedves művészetkedvelők.