A rejtett város fényei

Az év utolsó napján szinte mindenhol éjfél előtt pár órával indul az élet, a nappali szórakozást kínáló helyeken pedig rendszerint rövidített program szerint fogadják, és a világért sem marasztalnák a vendégeket – játszóházakban, de a korcsolyapályán is ezt tapasztalhatja a december 31-i délutánt makacsul kihasználni vágyó vásárhelyi (szülő). Nem számítottam arra, hogy a Sóvidéken egészen más a forgatókönyv. Bár tudtam, hogy a parajdi sóbányában csak karácsony szombatján hozták előre a zárórát, mégis meglepett a föld alatti birodalmat benépesítő turisták látványa. A mélybe vezető lépcsőkön kínaiak fényképezkedtek, hosszú hajú székely fiúcsapat portyázott a hatalmas szürkésfehér falak alatt, a hagyományos, fahintákkal és csúszdákkal felszerelt játszótérre és a gumivárakba is egyre érkeztek a gyermek-felnőtt társaságok, a kalandpark irányából tirolizó tizenévesek sikítása hallatszott, de a pingpongasztalok körül is nagy volt a mozgás, és a bányamúzeumban, illetve a faragott szobrokkal hívogató ökumenikus kápolnában is sokan elidőztek. Egy titokzatos hangulatú, megvilágításában kicsit meseszerű – vendéglővel, háromdimenziós vetítéseket kínáló mozival, gyógynövénybolttal is ellátott – városka mindennapi élete zajlott ezekben az órákban, és a plusz 17 fokban csupán egy-két apró karácsonyfa, illetve az egyik sótömb mögött megbújó, mozgatható és fel is emelhető játékhóember éreztette a tél hangulatát. Záróra előtt pár perccel könnyen ki lehetett szűrni, ki a bérletes, gyógykezelésre befizetett, illetve új, vagy legalábbis nem túl gyakori vendég. A sóbánya pár „bennszülöttje” ugyanis 4 óra előtt tíz perccel még nyugodtan számítógépezett az egyik asztalnál, míg az idegenek igyekeztek minél hamarabb feljutni a lépcsősoron, nehogy az utolsó, kifelé induló autóbuszról lemaradjanak.

Áldáskérés, tüzek játéka

Éjfél előtt pár órával sötét mozdulatlanságban várták az évmúlást a parajdi házak, tömbházlakások, csupán egy-két szórakozóhelyről áradt fény és zene a dermedt kinti világra. Az utolsó órában aztán mégis ébredezni kezdtek az utcák, és kisgyermekes szülők, tinédzser- és felnőttcsapatok indultak a mínusz 13 fokban a főtéri park felé. Fél 12-kor harangszó töltötte be a teret, majd a református templomban tartott istentiszteletet követően, pontban éjfélkor a szomszédos kultúrház előtt felsorakozott fúvószenekar a magyar himnusszal köszöntötte 2016-ot. Az ezt követő polgármesteri üdvözlet nemcsak a helybélieknek, hanem a Sóvidék minden vendégének is szólt, akárcsak a jó félórás tűzijáték, amelyre odalent, a sokaságban csillagszórók, tűzcsóvák és fénygyűrűk válaszoltak.