2021. június 17., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Adománygyűjtés az erdélyi magyar ajkú látássérültek érdekében

Februárban indította el közösségi adománygyűjtő kampányát az Erdélyi Magyar Látássérültekért Egyesület, amelynek a célja egy elemi rehabilitációs központ befogadására alkalmas, többfunkciós épület megvásárlása. A célösszeg 1 millió euró, amiből eddig közel tízezer eurót sikerült összegyűjteni. A rehabilitációs támogatás nagy segítséget jelentene a felnőttkorban látásukat elvesztő embereknek abban, hogy a hátrányos helyzetük ellenére teljes életet éljenek. Az egyesület másik fontos célja oktatási központ létrehozása az erdélyi magyar látássérült gyerekek és fiatalok számára.

Az Erdélyi Magyar Látássérültekért Egyesület a Romániában élő, magyar ajkú látássérültek érdekében tevékenykedik, és jelenleg egy magyar tannyelvű, bentlakásos oktatási intézmény, valamint egy elemi rehabilitációs központ létrehozásán dolgoznak. A központra, amelyet Székelyudvarhelyen hoznának létre, és az ország különböző részein élő, magyar anyanyelvű nemlátókat szolgálná ki, nagy szükség van, ugyanis ahogy a vak és gyengén látó gyerekek számára nincs magyar nyelvű, sajátos tanrendű tanulási lehetőség, úgy a látássérült felnőttek rehabilitációját segítő szolgáltatás is hiányzik – mutatott rá Butu Arnold Csaba, az egyesület elnöke.

Butu Arnold Csaba

Fotó: erdelyivakiskola.org


Magyarország kormányának köszönhetően az iskolaprojekt résztámogatást kapott. A rendelkezésre álló keret, illetve az iskolaprojektre kiszemelt ingatlan és a hozzá tartozó terület méretei miatt a rehabilitációs központ tervét le kellett választani az eredeti koncepcióról, miszerint a látássérült gyerekek és felnőttek igényeit is kiszolgáló, egyetlen nagy központot hoznak létre, így két külön projektként kezelik a speciális oktatási intézmény, illetve a látássérült felnőtteknek szánt rehabilitációs központ tervét.

A látássérült gyerekek szüleivel való beszélgetések során gyakran megkérdezik, hogy mikor indul az iskola, ezért az igények pontos ismerete, valamint a túl hosszasra becsült kivitelezési idő miatt az egyesület vezetősége úgy döntött, előveszi a rehabilitációs központ tervét, és a megfelelő ingatlan megtalálását követően támogatókat keres a megvásárlásához.

Az intézmény elemi rehabilitációs központként működne, ugyanakkor a látássérült gyerekeknek szánt speciális oktatási intézmény felépüléséig bentlakásként és elemi osztályos iskolaként is szolgálna, egy mintaprojekt keretében, amelynek szakmai tapasztalatait, tanulságait a későbbiekben hasznosítani tudnák a majdani iskola működtetésébeb. Emellett a központban a más helységekből Székelyudvarhelyre érkező gyógypedagógusoknak ideiglenesen lakhatást biztosítanának, az egyesület székhelyét is oda költöztetnék, illetve Braille- és hangoskönyvtárat, segédeszközboltot és kölcsönzőt működtetnének benne – számolt be a terveikről az egyesület elnöke. Az adománygyűjtő kampánnyal célul tűzték ki az elemi rehabilitációs központhoz az ingatlan mielőbbi megvásárlását.

A beruházás összértéke, amely az ingatlan vételárát, a felújítások költségét, segédeszközök beszerzését, szakemberek képzését, valamint az egyéves működési kiadásokat is tartalmazza, több mint 900.000 euróra rúg, ebből eddig közel tízezer eurót gyűjtöttek össze.

Butu Arnold Csaba hangsúlyozta, bíznak a közösség támogatásában, ugyanis erre már volt példa 1903-ban, amikor nagyrészt közösségi összefogással sikerült felépíteni egy oktatási intézményt, melyet azonban a közösség rövid időn belül, 1920-ban el is veszített, és azóta sincs magyar tannyelvű sajátos oktatás az erdélyi magyar ajkú látássérülteknek. 


Sokan maradnak ki az oktatásból

Az egyesület 2018 óta dolgozik az önálló, magyar tannyelvű, bentlakásos speciális oktatási intézmény létrehozásán vak, alig és gyengén látó gyerekek számára, ugyanis rendkívül fontosnak tartják a magyar látássérült gyermekek anyanyelvű oktatásának az újraindítását.

Butu Arnold Csaba elmondta, egy felmérés szerint, amit a gyermekjogvédelmi igazgatóság segítségével a szülőkhöz eljuttatott kérdőívek alapján készítettek, Hargita, Kovászna és Maros megyében 193 magyar nemzetiségű látássérült gyermek él, akikről kevesebb mint tízen tanulnak speciális, román tannyelvű intézményben, nagy részük integráltan tanul, de számottevő az oktatásból kimaradó gyerekek száma, főleg a vidékiek körében. Ugyanakkor jellemző a korai iskolaelhagyás, ezzel is magyarázható a látássérült értelmiségi réteg szinte teljes hiánya.

Jelenleg Romániában hét szegregált intézmény látja el a vakok és gyengénlátók oktatását, egyikben sincs magyar tannyelvű oktatás. Csupán a kolozsvári intézményben van lehetőség magyar nyelvű opcionális foglalkozásokra, melyek keretében egy lelkes magyar tanárnő meséket, verseket, irodalmi műveket ismertet meg a gyerekekkel. Bár alkotmányos jog az anyanyelven való tanulás, amit a 448/2006-os fogyatékossági törvény is szabályoz, évtizedek alatt sem történt előrelépés ez ügyben, ezért célja az egyesületnek az áldatlan állapot megszüntetése.

Az oktatási intézmény létrehozásán túl az egyesületnek a látássérültekre szakosodott magyar gyógypedagógus-képzésben is szerepet kell vállalnia, ugyanis a gyógypedagógia ezen ágában nincsen képzés Romániában – jegyezte meg az elnök.

A szülőkkel, székelyföldi és magyarországi gyógypedagógusokkal való beszélgetések alapján, valamint az erdélyi magyar látássérült gyerekek helyzetét elemezve szükségesnek tartják az önálló, speciális tanrendű, bentlakásos magyar nyelvű oktatási intézmény létrehozását. 

– Nagyon sok véleményt hallgattunk meg az integrált, illetve szegregált oktatás tekintetében, és ennek alapján kijelenthető, hogy az elméleti pedagógusok az integráció, míg azon pedagógusok, akik a gyakorlatuk során foglalkoztak látássérült tanulókkal, a szegregált oktatás mellett teszik le a voksukat. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy azok a felnőttek, akik speciális oktatásban részesültek, még ha rövidebb ideig is, olyan kompetenciák birtokába jutottak, amelyek önbizalommal töltik el őket, önellátóak és önállóak. Egyáltalán nem mindegy, hogy a látássérült gyereket ösztöneit kihasználva, fejlesztve és formálva készítik fel az életre, vagy már felnőttként próbálják önállóságra, közlekedésre tanítani, miután a szakemberek segítségének hiánya miatt már tévesen rögzültek dolgok, a másság miatti akadályok frusztrálttá, félénkké és visszahúzódóvá tették, vagy azért nem lett önálló, mert mindig volt segítsége. Nem kifejezetten a segítségnyújtás neveli kiszolgáltatottnak az egyént, hanem, mint ahogyan már benne van a szóban, a kiszolgálás, mely egyfelől érthető módon a szülők részéről a túlzott féltésből, másfelől a szakmai háttér hiányából fakad. Hangsúlyoznunk kell, hogy mi a fokozatos integráció hívei vagyunk, tehát az elemi oktatást szegregáltan, az általánost félintegráltan, ahol a látássérült gyerekek a szünetekben és iskolán kívüli tevékenységek alkalmával találkoznak látó társaikkal, míg a gimnáziumi oktatást teljesen integráltan kívánjuk megvalósítani. Ugyanakkor szeretnénk szakmát is tanítani azoknak a gyerekeknek, akik nem tudnak, nem akarnak középiskolát végezni vagy a képességeik nem teszik ezt lehetővé. Alternatív megoldást szeretnénk nyújtani azoknak a szülőknek, akik jelenleg az integrált oktatást magyar nyelven, vagy a szegregált oktatást román nyelven választották, és választási lehetőséget azoknak a szülőknek, akik kiskorú látássérült gyerekeik számára keresik a legmegfelelőbb oktatási intézményt és formát, követve ezzel a nemzetközi viszonylatban jól bevált módszereket. Az egyesület elnöke szerint a tapasztalat az, hogy a szülők egy része nincsen tisztában a jogaival, és nem harcol érte akkor, amikor a tanintézetek részéről a legcsekélyebb elutasítást is érzik, annyira megviseli őket a helyzet. Ezt a terhet szeretnék levenni a vállukról. Mint mondta, semmiképp sem akarjék szegregálni a gyerekeket, emiatt csak az elemi osztálybeli oktatás lenne speciális, ugyanis ennek a lényege az, hogy a gyerekeket tanítsák meg tanulni, fektessék le az alapokat, hogy majd sikeres legyen az integráció. – A sikeres integráció egyik kulcsa, hogy egymástól tanuljanak. Ha otthon azt mondják a gyereknek, ne csinálja, mert nem képes rá, ez rögzül benne, de ha látja, hogy ugyanabban a helyzetben lévő társa képes az adott dologra, az ösztönzőleg hat rá – tette hozzá.


Néha csak egy kis ösztönzésre van szükség a teljes, aktív élethez

Butu Arnold Csaba megjegyezte, eredetileg a nem látó gyerekek anyanyelvi oktatására szerettek volna megoldást találni, ám az idők során látássérült felnőttek is kezdtek hozzájuk fordulni, nemcsak Hargita megyéből, hanem a Székelyföld különböző pontjairól is. Az egyesület elnöke elmesélt egy történetet, amikor két hölgy kereste meg őket azzal, hogy van egy ismerősük, aki 7 éve elvesztette a látását, és azóta ki sem mozdult a lakásból. Az egyesület tanácsára vásároltak neki egy jó minőségű telefont, megtanították kezelni, azóta használja a közösségi oldalakat, társra talált, akivel összeköltözött, a lakásfelújításba is belevágott, azaz ismét kinyílt előtte a világ. – Ez lenne a célja a rehabilitációs központnak, hogy egy kis segítséget kapjanak az emberek, megtapasztalják, hogy vannak sorstársaik, akik tartalmasan élnek, dolgoznak, interneteznek, jönnek-mennek. Tehát az önsajnálat helyett döbbenjenek rá, hogy akkor is van élet, ha az ember nem lát – hangsúlyozta az egyesület elnöke.

Azok a cégek, magánszemélyek, akik adományukkal támogatnák az egyesületet, megtehetik a www.erdelyivakiskola.org honlapon.

Fotó: Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége