Radikális környezetvédelmi szemléletváltásra van szükség

Az Országos Környezetvédelmi Kutatóintézet több évtizede működik Romániában. Tevékenysége nem túl látványos, viszont igen hasznos, hiszen ez az intézet rendelkezik azzal az infrastruktúrával, amely korszerű laboratóriumokból és olyan neves kutatókból áll, akik politikától mentesen, valóban a fenntartható fejlődés stratégiájának megfelelően dolgozhatják ki azokat a konkrét lépéseket, amelyekkel az ország által vállalt kötelezettségeket meg lehet valósítani. A Marossárpatakon lakó Kozma Mónika az intézet igazgatójának, Deák Györgynek a tanácsadója. Vele beszélgettünk. 

 

– A párizsi klímacsúcs idején sok szó esett a világsajtóban arról, ami ott elhangzott, aztán, ahogy lenni szokott, a témát jegelik, s általában akkor kerül ismét terítékre, amikor valahol nagyobb környezeti vagy természeti katasztrófa hívja fel rá a figyelmet. Az Országos Környezetvédelmi Kutatóintézet több évtizede megfigyelés alatt tartja az ország környezeti állapotát. Valóban súlyos a helyzet?

– Változik az időjárás, ezt mindenki tapasztalhatja. Enyhébbek a telek, szárazabbak a nyarak, nagy a hőmérséklet-ingadozás. De a jelenség csak akkor érint igazán egy közösséget, ha a közvetlen közelében igazolni lehet, hogy ennek hatására romlik a termőtalaj, az édesvíz minősége, és ez kihat akár a mezőgazdasági termésre is. A klímacsúcs valójában csak a jéghegy csúcsa. Összegyűlnek a politikusok, és a kutatók által szolgáltatott adatok tükrében meghatározzák a stratégiát, amelyet – az országos szintűtől a legkisebb községig – olyan akciótervek, konkrét intézkedéscsomagok kell kövessenek, amivel csökkenthető az üvegházhatás. Az utóbbiakig viszont hosszú az út, s ebben vállalhat hangsúlyos szerepet a kutatóintézet, mivel a rendelkezésére állnak azok az emberi erőforrások és eszközök, amelyekkel a környezet állapotát mérni tudja, és a jövőre nézve előrejelzéseket és terveket tud kidolgozni.

– Van-e olyan konkrét program, aminek – akár határon túli együttműködésnek köszönhetően – az intézet is részese?

– Az intézetnek több évtizedes múltja van, tapasztalt munkatársakkal. Elsősorban olyan környezetvédelmi megfigyelésekkel foglalkozik, amelyeket az államnak kötelessége elvégezni a nemzetközi egyezményeknek megfelelően. A legsikeresebb projekt a tokhal mérése. Európában egyedi adatbázissal rendelkezik az intézet az őshonos tokhalfajták beazonosítása terén. Közel 300 fajt figyelnek meg és követnek nyomon. Elektronikus követőrendszerrel figyelik vonulási útvonalaikat, tanyázóhelyeiket stb. Ez azért fontos, mert Romániában van a Duna leghosszabb szakasza, ahol valamikor igen sok őshonos halfaj élt. Ezek a felsőbb szakaszokról eltűntek. Ha valamelyik ország a Románia fölötti szakaszon újra szeretné telepíteni a tokhalat, az országunkban levő állományból teheti meg. Ehhez ismerni kell a hal életterét, viselkedését.

– A klímacsúcsról beszéltünk, közben eljutottunk a Dunában levő tokhalig.

– Úgy tűnik, hogy egyiknek nincs köze a másikhoz, de a környezetvédelemben minden összefügg. A kutatóintézet a rendszerváltást követően anyagi gondokkal küszködött, ezért pályázati úton is pénzforrás után kellett néznie. A 2007–2013-as finanszírozási időszakban lehetőség nyílt arra, hogy két pályázatot nyújtsunk be. Az egyik, amelyben támogatást nyertünk, a tokhalpopuláció megfigyelése volt. Jelenleg a több országot felölelő Duna-stratégia keretében vannak benyújtott pályázataink. S hogy miként kapcsolódik mindez a klímacsúcshoz és az országos stratégiákhoz, kifejtem. A Duna Európa második leghosszabb folyója, tíz országon halad keresztül. Az érintett országok környezeti állapota befolyásolja a Duna, illetve a szomszédos országok helyzetét is, ezért született meg Románia és Ausztria javaslatára az a gondolat, hogy a Duna mentén alakuljon ki együttműködés, mivel az esetleges szennyezések, környezeti károk nem állnak meg sem az országhatárok, sem az Európai Unió határai mentén. Erre volt már példa a nagybányai katasztrófa esetén is. Ezért közös megoldásokat kell keresni. 2011-ben fogadták el azt a makrorégiós stratégiát, amelyhez nemcsak az érintett országok, hanem olyan, nem uniós államok is csatlakoztak, mint Moldova, Montenegró, Szerbia, Bosznia-Hercegovina és Ukrajna. A Duna-stratégiának három alappillére van: a mobilitás, a közlekedés fejlesztése, a fenntartható energia használatának ösztönzése, valamint a kultúra és az idegenforgalom, illetve az emberek közötti kapcsolatteremtés előmozdítása. A Duna-stratégia, a konkrét akciótervek kidolgozása, majd kivitelezése nemzetközi környezetvédelmi együttműködési modell is lehet, s ennek részese intézetünk is.

– De ez még mindig távolinak tűnik innen Maros megyéből.

– Nem is annyira, hiszen a makroszinten modellezett gyakorlati lépések leképezhetők kisebb régiókra, akár megyékre is. Ha már van tapasztalatunk, akár egy megye környezetvédelmi stratégiájának kidolgozásában is segíthetünk, vagy a Dunán kikísérletezett módszereket a Maroson is alkalmazhatjuk. Amint korábban említettem, a globális felmelegedés, az időjárás-változás közvetlenül a mezőgazdászokat érintheti, amennyiben csökken a Maros vízhozama, a talajvíz is elapadhat, a lassúbb folyás pedig iszaposodáshoz, algásodáshoz vezethet. S bár a vízügy követi a vízszint alakulását, a környezetvédelmi intézet egy összetettebb folyamatot, ennek a környezetre gyakorolt hatását vizsgálhatja, jósolhatja meg. A talajtani, mezőgazdasági és környezetvédelmi kutatással hozzájárulhatunk egy olyan gazdasági stratégia kidolgozásához, amely megőrzi egy adott régió ökológiai egyensúlyát, ugyanakkor a fenntartható fejlődés elveinek megfelelően ösztönözheti a gazdaságot, így kivédhetjük a klímaváltozás okozta káros hatásokat.

– Maradjunk még a klímaváltozásnál. Románia elfogadott egy stratégiát, amellyel ösztönzi a környezetkímélő, megújuló energiaforrások létesítését. Hogy állunk ezen a téren?

– Tudomásunk szerint jól állunk. Az ország kötelezettséget vállalt, hogy 2020-ig az energiaforrás 20%-át a megújuló, alternatív forrásokból és nem fosszilis alapanyagból (szén, földgáz) biztosítja. Közel vagyunk a célhoz, majdnem 5000 MW-ot termelünk megújuló energiaforrásból. Számos sikeres projektet kezdeményezett a szaktárca, közöttük a zöldház-programot, bevezették a zöldbizonylatokat stb. Ezeket a fogyasztók fizetik, azonban ezzel ösztönzik a beruházásokat. Sajnos, az utóbbi időben stagnál a zöldbizonylatok piaca, és emiatt az új beruházások is. 2016-tól új rendszert dolgoznak ki, ezért még nem tudni, miként alakul a zöldbizonylatok piaca.

– 2016-tól új finanszírozási szakaszt határozott meg az Európai Bizottság. Ez újabb programok kidolgozását, megvalósítását jelentené, akár a már említett klímacsúcson felvállaltak égisze alatt. Azonban beigazolódott, hogy a korábbi időszakban felvállaltakat sem sikerült elvégezni. S hogy csak egy konkrétumot említsek: a szelektív hulladékgazdálkodási rendszer kiépítésére gondoltam. Ezért kérdéses, hogy sikerül-e továbbra is megfelelő összegeket lehívni akár környezetvédelmi tervek kivitelezésére.

– Sajnos, ennek a veszélye fennáll. Korábban említettem, hogy a globális klímaváltozást is helyi összefüggésekben kell keresni. Ha nincs kiépítve a szelektív hulladékgazdálkodási rendszer, amivel bizonyos nyersanyagokat újranyerünk, ha mértéktelenül irtjuk az erdőket, ha nem megfelelő az úthálózat (több autót használunk, ha megfelelő vasúthálózat lenne, kevesebb kipufogógáz jutna a levegőbe), akkor mind hozzájárulunk a klímaváltozáshoz, és eltávolodunk attól, amit Párizsban felvállaltak a politikusok. Ezért kell egységes, átfogó, kistérségek vagy nagyobb régiók közötti együttműködésben gondolkodni, felülvizsgálható, követhető rendszereket kidolgozni, mert egy ma hozott rossz döntés évtizedekig károsan hat a környezetre. Ezért a következő pályázati időszakban az unió inkább az együttműködést, a transznacionális projektek megvalósítását szorgalmazza. Akkor lehet hatékonyan pályázni, ha egy állami vagy központi, helyi közigazgatási intézmény összefog valamilyen kutatóintézettel, bevonja a gazdasági szférát, és maga mellé rendeli a civil társadalom képviselőit. Így biztosított a szakmai háttér, a terv széles körű hatása, ugyanakkor a környezettudatosító tevékenység, amely biztosítja, hogy hosszú távon is fennmarad, működik az elképzelés.

– Lehet-e tudni azt, hogy konkrétan milyen jellegű pályázatokat részesít majd előnyben az Európai Unió az új kiírásban?

– Tudomásom szerint továbbra is fontos az infrastruktúra fejlesztése. Ez nem direkt kapcsolódik a környezetvédelemhez, de amint korábban említettem, nagyon nagy a hatása, hiszen ha kiépítjük a csatorna- és ivóvízhálózatot településeinken, ha jó minőségűek az utak, vasutak, felkaroljuk az erdősítést, növeljük a természetvédelmi területeket, működik a szelektív hulladékgazdálkodás, akkor tisztább, egészségesebb, élhetőbb jövőt biztosítunk az utánunk következő nemzedéknek. Azokban az országokban, ahol kiegyensúlyozott a gazdaság, és megvan a viszonylagos jólét, sokkal környezettudatosabbak az emberek. Élénkebb a civil társadalmi élet. Ide kell nekünk is eljutnunk.

– Többször szó esett a környezettudatosításról, a környezetvédelmi nevelésről. A tanügyben bevezették a környezeti oktatást óvodáskortól az egyetemig, de valahogy mégis az tapasztalható, hogy nem vállalunk elég felelősséget a környezetünkért: szemetesek a vízpartok, nem élünk energiatakarékosan, kevesen használnak alternatív közlekedési eszközt, és a példákat folytathatnám.

– Van egy nemzedék, amelynek körében keveset lehet tenni ezen a téren, ezért valóban nehéz változtatni. A környezettudatos társadalom alapját a mostani óvodásoknál kell lerakni, hogy amikor majd felnőttek lesznek, valóban környezetkímélőn használják a nyersanyagforrásokat, ne szemeteljenek stb. Jó irányban haladunk a környezeti nevelés terén is, csak még mindig igen hangsúlyozott az elméleti oldal. Szembesíteni kell a diákokat a környezetszennyezés következményeivel. Ha nem csak fényképeken, filmeken, hanem a helyszínen látnák, hogy milyen egy nem megfelelően kezelt hulladéklerakó, vagy milyen a színe egy szennyezett zagytározónak, talán könnyebben szemléletet válthatnának, és az idősebb nemzedéket is más belátásra bírnák.

– Ha szűkebb körben vizsgáljuk, hogy mi, erdélyi magyarok hogyan állunk a környezetszemlélettel, mi lenne a következtetés?

– Ez egy érdekes felvetés, tudomásom szerint erről még nem készült felmérés, de azt hiszem, hogy jól. Ha azokat a régiókat vesszük figyelembe, ahol többségben élnek a magyarok, elmondhatom, hogy fontos a környezetvédelem, hiszen mind Hargita, Kovászna, de akár Maros megye területén is több hegység, természetvédelmi terület van, amelyet a turizmus által gazdaságilag ki lehetne aknázni. Mind Hargita, mind Maros megye számos olyan – az unió által támogatott – turisztikai programot valósított meg, amely erre alapoz. Úgy használják ki a természeti adottságokat, hogy a gazdasági tevékenység nem károsítja a környezetet. Ezt folytatni kell. Ugyanakkor nem hagyhatom szó nélkül azt sem, hogy közképviseletünknek sikerült két olyan tárcavezetőt is ajánlani, akik derekasan helytálltak. Borbély László és Korodi Attila – a környezetvédelmi minisztériumban levő munkatársaikkal közösen – számos olyan programot dolgoztak ki és léptettek életbe, amelyek – akár az említett klímacsúcson elhangzottak jegyében – hosszú távon megoldást találtak a környezetvédelmi gondok elhárítására. Nemrég megalakult az RMDSZ zöld platformja. Ez jelenleg 17 tagból – nagyrészt a környezetvédelemben jártas vízügyi, erdészeti, ökológiai szakemberekből, civil szervezetek képviselőiből – álló testület, amelynek célja többek között kidolgozni azokat a környezetvédelmi irányvonalakat, amelyeket szerintünk az elkövetkezendő 5–10 évben politikusainknak is követniük kell. A fenntartható fejlődés nem puszta jelmondat. Végre tennünk kell valamit azért, hogy a párizsi klímacsúcson elfogadott elvek és a saját terveink ne maradjanak csak papíron. Előttünk egy újabb év, amikor bizonyíthatunk…

 

A tavalyi év legnagyobb környezetvédelmi eseménye kétségtelenül a november 30. és december 12. között a Párizs melletti Le Bourget-ben megtartott klímacsúcs volt, mintegy 40.000 résztvevővel. 187 ország képviselői voltak jelen, ezek közül 147 ország magas rangú képviselője (államelnök, miniszterelnök) személyesen jelent meg és mondott köszöntőbeszédet az első napon. A konferenciát követően ambíciós tervet fogadtak el, amelynek célja az üvegházhatású gázok csökkentése, a globális felmelegedés fékezése, a Föld átlaghőmérsékletének csökkentése 2 Celsius-fokkal. A szakértők szerint ez óriási lépés volt. Hogy mennyire sikerül valóra váltani, attól is függ, hogy a kötelezettségeket felvállaló országok megváltoztatják-e a környezetvédelmi szemléletet, és valóban a fenntartható fejlődés elvei szerint hozzák-e meg kormányzati vagy helyi szinten a döntéseket.