A pszichiátrián kezeltek nemzetközi jogairól

Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért nemzetközi alapítvány budapesti szervezete pszichiátriai intézetekbe került embereken próbál segíteni azáltal, hogy megismerteti őket jogaikkal, érvényesítik azokat, a jelzett visszaélésekre megoldásokat keresnek. Dobos Jánost, az alapítvány elnökét a pszichiátriai kezelés alatt álló betegek jogairól, azok érvényesítési lehetőségeiről kérdeztük.

 

– Milyen jogaik vannak a pszichiátriai kezelés alatt álló betegeknek nemzetközi viszonylatban?

– A kezelés alatt álló pszichiátriai betegeknek joguk van az egészségi állapotuk által indokolt, megfelelő és megkülönböztetés nélküli egészségügyi ellátáshoz. Ez feltételezi, hogy hátrányos megkülönböztetés nélkül kell kezeljék a betegeket, függetlenül társadalmi helyzetüktől, származásuktól, nemzetiségüktől, vallásuktól, családi állapotuktól, szexuális irányultságuktól, testi vagy értelmi fogyatékosságuktól stb. Ugyanakkor a kezelőorvos által megállapított bármely diagnózissal vagy terápiával, az egészségügyi intézményből, kórházból tervezett elbocsátással vagy más egészségügyi intézménybe történő beutalással kapcsolatosan a beteg kérheti, hogy más orvos is megvizsgálja és véleményt nyilvánítson. 

– Mi alapján részesül valaki

„sürgősségi kezelésben”? 

– Ez általában úgy történik, hogy a zavart viselkedés miatt orvost hívnak, aki megállapítja, hogy a pszichés állapot vagy szenvedélybetegség következtében közvetlen veszélyeztető magatartást tanúsít az illető, s ez csak az azonnali pszichiátriai intézeti kezelésbe vétellel hárítható el. Ilyenkor az orvos intézkedik az intézetbe szállításról, ami általában mentővel történik, és ha szükséges, rendőri segítséget is igénybe vehetnek. Az egészségügyi intézménybe kerülés után a bíróság határoz arról, hogy indokolt volt-e a beszállítás, illetve el kell-e rendelni a kötelező intézeti kezelést. 

– Miként történik a kötelező gyógykezeltté minősítés?

– Előfordulhat, hogy a bíróság már a pszichiátriai intézetbe kerülés előtt elrendeli a kötelező intézeti kezelést. Ezt akkor teheti meg, ha a pszichiátriai megbetegedés vagy szenvedélybetegség miatt veszélyeztető magatartást tanúsít, de a sürgősségi kezelés nem indokolt. A veszélyeztető magatartás az, ha a beteg – pszichés állapotának zavara következtében – saját vagy mások életére, testi épségére, egészségére veszélyt jelenthet, de a megbetegedés jellege nem indokolja a sürgős intézeti kezelésbe vételt. 

– Gyógykezelés alatt álló beteg hogyan kerülhet ki a pszichiátriai intézetből? 

– Csak akkor kerülhet sor a távozására, ha az orvos vagy a bíróság úgy látja, hogy az intézeti gyógykezelés már nem indokolt. Abban az esetben, ha a gyógykezelés alatt álló személy engedély nélkül hagyja el az intézetet, rendőri segédlettel visszaviszik. 

– Miként dönt a bíróság a beteg sorsáról?

– A bíróság független fórumként kell elbírálja, hogy indokolt-e az intézeti kezelés. Ahhoz, hogy a bíróság körültekintően dönthessen, alaposan ismernie kell az ügyet. Ezért ezzel kapcsolatosan meghallgatja a kezelőorvost, a pszichiáter szakértőt, illetve a beteget, majd ennek függvényében dönt. Sajnos, a közép-európai tapasztalat azt mutatja, hogy sokszor futószalagon történnek a bírói szemlék.

– Hol történik az elbírálás?

– A meghallgatást általában a pszichiátriai intézetben egy orvosi szobában tartják az intézet képviselőjének jelenlétében, aki a kezelőorvos is lehet. A kezelten és a bírón kívül jelen kell lennie a jegyzőkönyvvezetőnek, aki a meghallgatás során jegyzetel, majd összegzi a határozatot, valamint a beteg meghatalmazott képviselőjének, illetve gondnokának. A meghallgatás során a beteget a törvényes képviselő, a gondnok, a betegjogi képviselő, esetleg egy ügyvéd képviselheti.  

– Miként dönthet a bíróság egy önkéntes gyógykezelt esetében?

– Az önkéntes betegek két csoportba tartoznak. Az elsőbe a cselekvőképes betegek, a második csoportba a korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen betegek, akiknek általában gondnokuk van. A cselekvőképes beteg kérheti, hogy a bíróság az intézeti gyógykezeltsége indokoltságát megvizsgálja. Kérelméről a kezelőorvosnak haladéktalanul értesítenie kell a bíróságot. A bíróság megvizsgálja, hogy az önkéntes gyógykezelés feltételei fennállnak-e. Ha a gyógykezelés nem indokolt, elrendeli az elbocsátást. De határozhat úgy is, hogy a kötelező intézeti gyógykezelés szükséges. 

– Ha akarata ellenére szállították az intézetbe, hogy kerül képbe a bíróság?

– Az intézet vezetőjének a felvételt követő 24 órán belül értesítenie kell a bíróságot. A bíróság dönt arról, hogy indokolt volt-e a beszállítás, és szükséges-e az intézeti gyógykezelés. Ha igen, akkor elrendeli a kötelező intézeti kezelést. Ha indokolatlannak véli, elrendeli az intézetből való elbocsátást. Ha a bíróság kedvezőtlenül dönt, s azt szeretné a beteg, hogy egy másodfokú bíróság újból vizsgálja meg az ügyet, és lehetőség szerint változtassa meg az elsőfokú bíróság döntését, fellebbezhet.

– Az elektrosokk-kezelésről igen ellentmondásos vélemények vannak. Egy pszichiátriai kezelt elutasíthatja-e az elektrosokk-kezelést?

– Egyes pszichiáterek úgy vélik, hogy hatékony, mások szerint azonban több kárt okoz, mint hasznot. Ezért ha a pszichiáter elektrosokk-kezelést javasol, tájékoztatnia kell a beteget arról, hogy miből áll ez a kezelés és hogyan történik, melyek a kezelés káros és hasznos hatásai, milyen másfajta kezelést lehetne alkalmazni az elektrosokk helyett. A betegnek joga van erről más orvos véleményét is kikérni, és amennyiben beleegyezik az elektrosokk-kezelésbe, írásos nyilatkozatot kell tennie. Ugyanakkor joga van elutasítani, akár az utolsó pillanatban is. 

– Alkalmazhatnak-e a beteggel szemben fizikai korlátozásokat? Bezárhatják, ágyhoz kötözhetik-e? 

– Veszélyeztető állapotú, zavart, nyugtalan pszichiátriai beteg esetében kivételesen, de csak ideiglenes jelleggel megengedett a mozgásszabadság korlátozása. Ez lehet hálós ágy, rögzítés vagy erős, nyugtató hatású szer alkalmazása. A korlátozás azonban csak addig tarthat, s csak olyan mértékű lehet, ameddig és amilyen mértékben az feltétlenül szükséges, és csak orvos rendelheti el. Olyan intézményekben, ahol nincs állandó orvosi jelenlét (pl. pszichiátriai betegek otthonában), ott szakápoló is elrendelheti, azonban erről az orvost haladéktalanul tájékoztatni kell, akinek a korlátozást haladéktalanul jóvá kell hagynia. Amennyiben ennyi idő alatt nem engedélyezi, a korlátozást meg kell szüntetni, annak elrendelését pedig polgári per esetére az orvosnak dokumentálnia is kell.

– Milyen jogsértő esetet említene, amikor az önök beavatkozása nyomán sikerült azt megszüntetni? 

– Egy budapesti édesanya fordult hozzánk segítségért. Huszonéves fiát kábítószer-elvonó osztályon kezelték pszichiátriai intézetben, de azzal az édesanya sem számolt, hogy egyetlen gyermeke napjait az ágyhoz kötözve fogja majd tölteni. A tudatmódosító szerekkel, a sajátos kezelésmóddal az ő esetében többet ártottak, mint használtak, egészségi állapota egyre romlott, ezért eljárást indítottunk annak érdekében, hogy a pszichiátriáról kikerülhessen. A cseppet sem egyszerű hatósági engedélyeztetések, bizonyítékok nyomán sikerült hazavinni a fiatalembert, a szervezete azonban pár nap múltán feladta a harcot.