2019. november 21., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Új fejezet a Teleki-kastély történetében

November 4-én este a Kemény Zsigmond Társaság szokásos rendezvényének vendége gróf széki Teleki Kálmán volt, aki a gernyeszegi kastély visszaszolgáltatásának viszontagságairól, a fenntartás nehézségeiről és a jövőbeli tervekről beszélt felesége, Nicole és a KZST házigazdája, Csíky Boldizsár társaságában. 



Az estet Munkácsi Dóra zongoraművész nyitotta meg, aki – mint utólag kiderült, nem véletlenül – báró Bánffy György Kerge polka című szerzeményét adta elő. Ezt követően néhány vetített képes illusztrációval fűszerezve Teleki Kálmán a széki Teleki család történetébe nyújtott bepillantást, s elárulta, hogy valójában feleségén keresztül rokonságban állnak a Bánffyakkal. Majd felvázolta a kastély építésének mozzanatait is, kiemelve, hogy a gödöllői Grassalkovich kastély építették 1772 és 1802 között. 1949-ig a család tulajdona volt, ekkor államosították és 1950-től a rendszerváltást követő visszaszolgáltatásig tébécépreventórium működött benne, ahol a tüdőbajjal fertőzött családokból kiemelt gyerekeket gondozták. A rendszerváltást megelőző években azonban többségében „szociális eseteket kezeltek” falai között. A birtoklevelek és a telekkönyv alapján a család a 2001-ben megjelent teljes visszaszolgáltatásra vonatkozó (restitutio in integrum) törvény alapján igényelték vissza a kastélyt és a hozzá tartozó 5,5 hektáros parkot. A kastélyt eltartó birtokot azonban nem kaphatták vissza. Az ingatlan-visszaszolgáltatás sem volt zökkenőmentes. Az intézet igazgatója – arra hivatkozva, hogy országos fontosságú egészségügyi-nevelő intézet működik a falai között – elutasította a megkeresést, és per lett az ügyből, amely eljutott a Legfelsőbb Bíróság és Semmítőszékig, ahol végül a tulajdonukat visszaigénylőknek adtak igazat, és jogosan visszakerülhetett az épület a családhoz. A törvény szerint azonban erre még öt évet kellett várni, ugyanis az intézmény csak ennyi idő után hagyhatta el véglegesen a kastélyt. A jogerős ítélet 2006-ban született, így 2011. július 30-án vonult ki a preventórium. 

Fotó: Nagy Tibor (archív)


 – Életem megható pillanata volt, amikor 2011. július elsején egyedül végigjártam a kiürített kastélyt a pincétől a padlásig – mondta Teleki Kálmán. Örömébe némi keserűség is vegyült, hiszen, bár az egészségügyi intézet alkalmazottainak 85%-a gernyeszegi lakos volt, mindent elvittek az épületből, ami mozdítható volt. 

Mind a család, mind a kastély életében új szakasz kezdődött. A visszaszolgáltatást követő másfél évig Teleki Kálmán Brüsszel és Gernyeszeg között ingázott, mivel még nem volt nyugdíjas, és az új tulajdont is rendezni kellett. Szerencsére megértő munkáltatójának köszönhetően ezt megtehette. És találtak egy megbízható családot, amely a visszaszolgáltatást követően nem sokkal beköltözhetett a kastélyba, és azóta felügyeli és adminisztrálja az épületet. 

– Mindenki azt gondolja, hogy ha van kastélyunk, akkor gazdagok is vagyunk, de a családban egyikünk sem gazdagodott meg annyira, hogy ilyen nagy terhet felvállaljunk – mondta Teleki Kálmán, hangsúlyozva, hogy a kezdetektől fogva úgy döntött a család, hogy itt rendezvényközpontot működtetnek majd. 

Az ötlettől azonban az első rendezvények szervezéséig több – többé-kevésbé kellemetlen – lépést is tenniük kellett, többek között a kerítés, a park rendbetételét, az épület őrzésének, illetve a minimális lakhatási feltételek biztosítását. És ez nem kevés feladat. 

Teleki Kálmán azt is elismerte, hogy első lépésként nem kulturális rendezvényekre gondoltak, hanem esküvők, családi események szervezésére, hiszen az épület fenntartásához pénz kellett. Az első esküvőt 2012 szeptemberében szervezték. Közben 2013-ban nyugdíjba ment, és a „felesége engedélyével” áprilistól november elejéig Gernyeszegen maradhatott, ami azt is jelentette, hogy több időt fordíthatott a kastély gondozására. Lelkes fiatalok, segítők, önkéntesek bevonásával lassan beindulhattak azok a kulturális rendezvények, amelyek az évek során sikereseknek bizonyultak. Ilyen a Teleki- (jótékonysági) bál, amely amolyan idénynyitó. A belga nemzeti ünnepen szervezik a kastélynapot, aztán gyerekek, egyetemisták, műépítészek és képzőművészek táboroznak rendszeresen a kastélyban. Kétévente szervezik meg a kamarazene-fesztivált, vannak céges találkozók, csapatépítő tevékenységek, és három éve teret adnak az Awake-nek is, ami egy profin megszervezett ún. butikfesztivál, az esti koncertek mellett egyfajta összművészeti rendezvény is. 

Mindebből azonban kevesebb jut az állagmegőrzésre, mint amennyi kellene. Egy belga támogatónak köszönhetően restaurálták a park szobrainak egy részét. Az utóbbi idő „legkomolyabb” beruházása a bejárati híd felújítása volt. Mivel A kategóriás műemlék, a legnehezebb az épület felújítása, az engedélyeztetés, a szükséges (kötelező) építőanyagok ára, a szakmunka díja miatt. 

Teleki Kálmán a mérnökember pontosságával fogalmazta meg a hallgatóság előtt a kilátásokat. Elmondta, a Teleki család gernyeszegi ága önmagában nem menti meg a kastélyt. Ehhez általános összefogás kell, a család, a község, a megyei tanács és minden olyan intézmény között, amely érdekelt abban, hogy ez az épített örökség megmaradjon. 

– Sok ember pénzt lát bennem, mert van egy kastélyom. Háromszor annyit kérnek minden szolgáltatásért, mint amennyi a piaci értéke. Pedig szinte mindennel én foglalkozom, az idegenvezetéstől a vécékidugaszolásig – mondta a gróf. 

A napokban elkészült az a megvalósíthatósági tanulmány, amelynek alapján akár uniós támogatásra is lehet majd pályázni a kastély felújítására, célzott kihasználására. Teleki Kálmán elárulta, hogy csupán ez a tanulmány 100.000 euróba került. A család támogatásának, a magyar kormány biztosította pályázati lehetőségnek és más hasonló forrásoknak köszönhetően sikerült előteremteni ezt az összeget. De ez csak a kezdet. A javítási költségek ennek a többszörösébe kerülnek. A legsürgősebb pedig a tetőjavítás, mivel helyenként már beázik a felső emeleten a mennyezet. 

– A feleségemmel együtt rájöttünk, ahhoz, hogy a terv valóban kivitelezhető legyen, profi menedzselésre van szükség, ezért lassan háttérbe vonulunk, és átadjuk az irányítást a fiamnak, Tibornak és a menyemnek, Cristinának – mondta a gróf, s hozzátette, ezzel, úgy néz ki, 2020-tól a kastély története új szakaszba lép. 

Az előadást követő beszélgetésből kiderült még, hogy a kastély egykori „fényét” nem tudják visszaadni, mert a reprezentatív helyiségek kivételével nem maradt fenn fénykép a berendezésről, s ami a legszomorúbb, hogy a második világháborúban, majd az ezt követő államosítás után mindent elvittek. Szomorúan jegyezte meg, hogy a szovjet hadsereg istállóként használta a földszinti helyiségeket, és a lovak alá alomnak az értékes könyveket, dokumentumokat használták. A bútorok nagy részét pedig a községbeliek és környékbeliek hordták szét, alig maradt néhány eredeti tárgy, amelyek közül hármat-négyet sikerült visszaszerezi. Így sikerült egypár helyiséget korhűen berendezni. 

Teleki Kálmán megerősítette, továbbra sem szeretnének lemondani eredeti szándékukról, arról, hogy a gernyeszegi kastély rendezvényközpont legyen, s mint ilyennek, növeljék az idegenforgalmi vonzerejét is. „Van pénz, csak meg kell keresni” – mondta, majd hozzátette: elkészült a menedzsmentterv, amelynek a kivitelezésére megfelelő embereket keresnek. Nem szeretnék olyan potenciális stratégiai befektetőnek átadni a kezelési jogot, aki nagyobb összeget beruházna. Egyelőre a család irányításával próbálják életben tartani, felújítani a kastélyt, amely nemcsak az övék, hanem az erdélyi magyar épített örökség egyik gyöngyszemeként közkincs is. 






Kapcsolódó cikkek: