És ha majd egyszer alkalmazható jogszabály lesz ebből a tervezetből, akkor alighanem világszintű premiert írunk vele.
Elfogadta a szenátus a prevenciós törvénytervezetet, amelynek az a lényege, hogy az állam ellenőrző szervei ne azonnal bírságolják a szabálysértésen kapott cégeket, hanem adjanak számukra időt és útmutatást a törvény pontos betartására. Majd valamikor, de nem egyhamar.
Mert ezt a tervezetet, amelyet rég várt már a vállalkozói szféra tisztességes része, döntő fórumként el kell fogadnia még a képviselőháznak is ahhoz, hogy törvénnyé váljék, majd további fél év áll az érintett minisztériumok rendelkezésére, hogy konkrétan tartalommal töltsék fel a szabálykeretet. Ha a folyamat minden érintett szereplője igyekszik, ez még legalább egy év, de könnyen lehet, hogy a törvényt majd csak a következő törvényhozási ciklusban alkalmazzák. A jelenlegi hatalom nem fog sietni ezzel, mert elhamarkodott választási ígéreteinek csapdájában vergődve még a kőből is pénzt fakasztana, ha tudna. Így miközben e tervezet szenátusi megszavazása kapcsán a politikusok a vállalkozói szféra támogatásáról szónokolnak, egy tollvonással megduplázták azt az összeghatárt, mely alatt a cégek nem nyereség, hanem üzleti forgalom alapján adóznak, és ezzel százezres nagyságrendű vállalkozói táborból fognak az eddiginél több adót kifacsarni. Már abból, aki fizet, mert jócskán lesznek olyanok is, akik lehúzzák a rolót, vagy beleszürkülnek az adócsalók tengerébe, esetleg kitelepítik a vállalkozásukat az országból. Az alkalmazottaiknak pedig marad a munkanélküli-hivatal vagy a vándorbot.
És ha majd egyszer alkalmazható jogszabály lesz ebből a tervezetből, akkor alighanem világszintű premiert írunk vele. Mert lesz nálunk egy törvény, amely a törvény szigorától védi meg a tisztességes adófizetőt. Ha működő jogállamban élnénk – amilyenhez itt talán még egy centenárium sem lesz elég –, az állam és adófizetője viszonyát a kölcsönös tisztelet és bizalom kellene szabályozza. Jobb helyeken nem kell külön törvénnyel pórázt tenni az állam ellenőrző apparátusának nyakára, mert az állami hivatalnok tudja, hogy ő is az adófizető pénzéből kap bért, és ezért tiszteli a vállalkozó polgárt, utóbbi pedig nem reszkető gyomorral várja a hivatalnok ellenőrzését, mert jóhiszeműen befizeti az adót, aminek ellentételeképpen korrekt szolgáltatást kap az államtól. Nálunk viszont az adófizető nyúzni való jobbágy az állam szemében, és egyelőre marad is, amin ez a törvény sem fog magától sokat változtatni. Mert ahhoz jóhiszeműen kellene alkalmazni is, és ezen a ponton bukott el sok, papíron jó jogszabály ebben az igen sajátos román demokráciában. De legalább adott a lehetőség ebben a törvényben is egy szemléletváltásra, ha lesz aki jobb szemlélettel kezdje irányítani az országot, egyszer tényleg elindulhatunk nyugatnak.