2020. október 30., péntek

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Már régen kacérkodom a gondolattal, hogy meglátogatjuk Portugáliát, de valami mindig közbejött, lehet azonban, csak az volt a baj, hogy nem tulajdonítottam neki megfelelő jelentőséget. Pedig megérdemelte volna, hiszen az olyan kicsi ország, mint Magyarország, valamikor megelőzte az angolokat a világ felfedezésében, illetve gyarmatosításában. És ha II. János portugál király nem utasítja vissza Columbus szponzorálását az Indiába vezető út megtalálásában, nehéz elképzelni, mekkora hatalomra tettek volna szert. A történelem során nyomot hagytak Brazíliától Nagasakiig, Barbadostól Srí Lankáig, a Zöld-foktól Kelet-Timorig.

Amennyire gazdag a történelme – gondoljunk csak a mórokra, vizigótokra, hogy csak párat említsek –, olyan változatosak a tájegységei. Mint utólag kiderült, kevés helyen jártam, mely egy aránylag kis területen ilyen nagy változatosságot mutat. Igaz, nincsenek látványosan magas hegyei, de a 4-500 m-es dombjai úgy be vannak építve, hogy ember legyen a talpán, aki különösebb megerőltetés nélkül bejárja óvárosai keskeny, kacskaringós, emelkedő utcáit, útvesztőit. Ennek ellenére vonzóak, tiszták, piros cserepes fehér falaik messziről csábítják a látogatókat. Nem tudom, hogy helyszűke miatt, vagy stratégiai meggondolásból alkalmazták ezt a megoldást, de egyéni, szép, különleges. Bátor, aki nem ismeri, és ide merészkedik autót vezetni, még jó GPS-szel is. Még az ország déli részén is, mely síkságon van, találtak egy-egy dombot, hogy városaikat, minden mai érv ellenére, oda építsék. Ha pedig nem várat építettek a dombokra, akkor teraszosították, és csodákat műveltek a bortermelés terén, mint például a Douro völgyében. Nehéz volna eldönteni, melyik szebb, látványosabb vagy hatékonyabb: a Douro vagy a Rajna völgye?

A lisszaboni Dom Pedro tér és a nemzeti színház


Jó két hetet töltöttünk ott, többnyire bejártuk fontosabb részeit, de csak kellemes meglepetésekben volt részünk. Tiszta, rendezett, lakói segítőkészek, barátságosak. Több mint 2.000 km-t tettünk meg, de csupán egy közúti rendőrrel találkoztunk. Ellentétben Spanyolországgal, ahova átugrottunk két napra, és ezalatt legalább nyolc rendőrkocsival találkoztunk.

Az árak mérsékeltek, 7–8 euróból két személy is meg tud ebédelni, persze 55 eurót is lehet fizetni érte, de akkor inkább a helyet, mint az ételt fizetjük meg. Míg Izland egyike a legdrágább helyeknek, ahol jártam, addig Portugália a legolcsóbbak egyike. De ez valószínűleg változni fog a jövőben.

Turizmusa az utóbbi 6-7 évben fellendült, és valószínűleg még fog hallatni magáról.

Az egész kirándulást – útitervet, szállodafoglalást, autóbérlést stb. – egy utazási iroda közvetítésével bonyolítottuk le, és mint kiderült, jól választottam. A Portugal Trails utazási iroda szolgáltatásait mindenkinek ajánlom. Tudtommal Spanyolországban is van kirendeltségük.

A Comercio tér

Május 2. (Lisszabon)

Jó 15 órai utazás után érkeztünk meg Lisszabonba. A röptéren már vártak, és egyenesen a szállodába vittek. Miután kiszálltunk, és a taxi elment, kiderült, hogy rossz helyre vittek. Egy másik taxit rendeltünk, és pár perc múlva a megfelelő helyen voltunk, Lisszabon központjában, a főutcán. Csak éppen felvitték a két bőröndünket a szobába, zuhanyoztunk, és irány Lisszabon meghódítása. A térképeket, az útmutatót a főbb látnivalókkal még a röptéren átadták, de otthon is tájékozódtam. Lisszabon modern főváros mintegy 2,5 millió lakossal, tehát Portugália minden negyedik lakosa itt lakik. Pedig drága, nagyon drága, ha az ember itt keresi meg a rávalót. A város is tiszta, rendezett, az utasszállítás simán működik. Neve állítólag föníciai eredetű, és csendes kikötőt jelent. Piros cserepes, fehér falú házai kimondottan mediterrán jelleget adnak neki. Az a tény, hogy hét dombra épült, hozzájárul látványosságához.

(Folytatjuk)

A vár

És a kilátás, távolban a Tejo partján a Comercio tér