Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2021-03-22 16:23:49
„Kiment a kertbe. Lába alatt
füvek kacarásztak; a vén diófa
meg-meghajolva
gordonkahúrként bongott...
Arcán mosoly suhant át: és mosolya nyomán
halkan fényesedni kezdtek a csillagok.
Csönd volt, hatalmas csönd. – Virágok szirmain
a hűvös harmat ájultan hevert.
A növekvő estben
napos holnapokat dédelgetett anyám –
s mintha ringatta volna, lassan elaludt a kert.”
Szilágyi Domokos verséből idézve emlékezünk
édesanyánkra,
PORTIK IBOLYKA – TATÓKA
tanító nénire.
Tíz éve, március 22-én végleg megpihent, és kedves kertje mellől átköltözött a református temetőbe, egy virágos hantba, szeretett szülei mellé.
Az örök csöndben, fényes csillagok közt járja a béke ösvényeit.
Akik ismerték, szerették, gondoljanak rá szeretettel.
Számunkra lénye megmaradt mindennapjainkban.
Öcsi, Baba és Péter (-I)