Ami késik, nem múlik – tartja a mondás, és ez igaz a radnóti hőerőműnél zajló beruházás körüli botrányra, amely végül szerződésbontással zárult. Az ügy iskolapéldája a politikai alapon odaítélt közberuházási szerződéseknek, és ez az évtizedes gyakorlat oda vezetett, hogy többet fizetünk az áramért, mint a fejlett nyugati országokban.
Arról már hónapokkal ezelőtt írtunk, hogy leállt a munka ennél a beruházásnál, mert menet közben megnőttek a költségek, és az érintettek nem tudtak kiegyezni ennek a fedezetéről. A több hónapos jogi vita a napokban szerződésbontással zárult, így azt sem lehet még tudni, ki és mikor fejezi be a munkát, miközben a közel 300 millió euró értékű új erőművet már tavaly át kellett volna adni. Szép hazánk utóbbi évtizedekbéli közberuházási gyakorlatában az ilyen esetek dominálnak, a határidőre, tisztességesen elvégzett munkák helyett. Mint az ilyeneknél lenni szokott, ez esetben is már az induláskor gyanús volt a dolog. Nem elég, hogy a volt kormányzat holdudvarában levő megrendelő a szintén megfelelő pártkönyvvel rendelkező tulajdonosi körű hazai cégnek adott megbízást a kivitelezésre, de sikerült az ügybe partnerként bevonni egy spanyol vállalatot is, amelyről már a projekt indításakor tudott volt, hogy nehéz anyagi helyzetben van, mert egy nemzetközi korrupciós botrányban is érintett. Lehet, hogy pont ezért volt szimpatikus a regáti döntéshozóknak? A sajtó egy része már az öt évvel ezelőtti
szerződéskötéskor úgy vélte, hogy a dolognak nem lesz jó vége, és igaza is lett. Gond egy szál se, majd az új kormányzat valószínűleg talál egy számára megfelelő pártkötődésű vállalkozót, s legfeljebb pár éves késéssel majd valakinek csak sikerül megépíteni az erőművet.
Mi meg közben fizetünk, mint a katonatiszt, amikor hozzák a villanyszámlát. Az uniós statisztikai hivatal e hónap elején közzétett adatai szerint a háztartási villanyárak tekintetében nemcsak a környező országok fogyasztóit előzzük meg, de simán elhagyjuk a skandináv országokat is. Az ipari villanyárak terén még rosszabb a helyzet, a számításba vett 29 ország közül 17-ben olcsóbb az ipari áram, mint nálunk, ebben az összevetésben már az előbb említett térségek lakóin kívül a németalföldieket és a franciákat is lepipáljuk. Azért futja nekünk ilyen sokat fizetni az elektromos energiáért, mert elavult a termelő- és a szállítóágazat is, és mint a radnóti példából is látható, a kormányok inkább a politikai kliensek zsebeit tömik, mintsem az energetikai rendszer fejlettségi szintjét emelnék. Ha rendesen tennék a dolgukat, életszínvonalban kellene megelőzzük az előbb említett országokat, nem villanyárakban.
