A minap meglehetősen érdekes beszélgetésnek voltam fültanúja. A Korrupcióellenes Ügyészség túlbuzgóságáról beszéltek, arról, hogy ebben a választási kampányban a szokásosnál is hatékonyabbnak szeretne mutatkozni...
A minap meglehetősen érdekes beszélgetésnek voltam fültanúja. A Korrupcióellenes Ügyészség túlbuzgóságáról beszéltek, arról, hogy ebben a választási kampányban a szokásosnál is hatékonyabbnak szeretne mutatkozni, ezért egyre-másra „bekasztlizza” a helyhatósági választásokon indulni óhajtó polgármesterjelölteket, kezdve a fővárostól, a Székelyföldön át, egészen a kisebb településekig.
Egy vita attól vita, hogy a vélemények ütköznek. Nos, az említett beszélgetés is egykettőre vitává fajult, volt, aki védte a politikusokat általában, és lévén, hogy alig több mint egy hónap múlva önkormányzati választások lesznek, a helyi jelölteket, mások pedig vehemens támadással „válaszoltak”, kígyót-békát kiáltva a politikusokra, név szerint sorolva a legismertebbeket. Főleg akkor bőszültek fel, és ebben nagyon is közeli volt mind a „védők”, mind a „támadók” álláspontja, amikor a választott tisztségviselők szavahihetőségére terelődött a szó. Illetve arra, hogy milyen visszaéléseket követnek el, hogyan próbálják kijátszani az igazságszolgáltatást, menteni a saját, nemegyszer egymás bőrét, és harcot folytatnak „fű alatt” az ügyészek ellen, időt, pénzt, befolyást nem sajnálva.
Arról is beszéltek, hogy a DNA tavalyi jelentése szerint több mint 1.400 esetből 600 szólt hivatali visszaélésről, több száz eset kivizsgálása még folyamatban van, de nagyon sokszor megpróbálják „leszerelni” az ügyészeket, akár az alkotmánybíróságig is eljutnak alkotmányossági kifogásokra hivatkozva.
Egy másik „módszer” az, hogy nem csinálnak semmit – azt sem, amit kutya kötelességük volna – , mondván, hogy abba nem köthet bele a DNA sem.
Aztán arra terelődött a szó, hogy változnak az idők, változnak a szokások is. Ma már nem igazán láthatunk a tévében amolyan „egyszerű” tetten érést, mint nemrég például egy marosludasi kocsmában, ahol egy zsaroló újságírónak kapták el a frakkját, mikor átvett egy borítékot. A politikusok – világszerte – sokkal ravaszabbak, mint kiderült, a legfejlettebb, legdemokratikusabb, legcivilizáltabb országokban sincs másképp. A tisztességtelenül szerzett pénzüket off-shore cégekben rejtik el.
De, hogy szavamat ne felejtsem, hiszen egy vitából indultam ki, a „paláverezők” arra a következtetésre jutottak, hogy jobb, ha azokra szavaznak, akiket ismernek, mert azok nem „zérótól kezdik”, és különben is jól jön néha egy kis korrupciós ügy vagy hivatali túlkapásokról szóló
„hacacáré”. Ezek nélkül rettenetesen „sótlan” lenne a politika. Egy másik pedig az ügyészeket is vádolta, hogy a televíziós színjátékokat kivéve ritkán lett finalitása egy-egy ügynek. Ha be is zártak egy-egy VIP-et, írtak egy-két könyvet, hamar kiszabadultak, és éltek, „mint Marci Hevesen”.
Az egészből az derült ki, hogy egyesek szemében a korrupció, illetve a hatalommal való visszaélés a sava-borsa a politikának. Érdekes, ugye?
