Döntő házként fogadta el szerdán a törvényhozás képviselőtestülete a hipermarkettörvényként már eddig is sokat emlegetett jogszabályt, amely szerint többségében hazai termékeknek kellene az áruházláncok polcaira kerülni.
Döntő házként fogadta el szerdán a törvényhozás képviselőtestülete a hipermarkettörvényként már eddig is sokat emlegetett jogszabályt, amely szerint többségében hazai termékeknek kellene az áruházláncok polcaira kerülni. Aligha fognak, és ezért pont a törvényt hozó politikusok a felelősek. Mert nekik kellett volna olyan helyzetbe hozni az ország iparát, és főleg mezőgazdaságát, hogy ilyen törvényre ne legyen szükség.
Mert hogy röpke negyedszázaddal a rendszerváltás után olyan helyzetben találtatunk egy, a szabad áruforgalmat alaptörvényeként tisztelő, gazdasági alappilléreken álló államközösségben, hogy a sarki fűszeresnél mediterrán zöldség áll a polcon, és az ipar túlnyomó része gyakorlatilag a multik bérmunkás összeszerelő üzeme, arról csak a politikum tehet. Elsősorban a szabályalkotók gyengesége tudott oda vezetni, hogy a piacgazdaságra való átállás, majd az európai közösséghez való csatlakozás időszaka alatt a gazdaságot nem fejlesztették olyan szintre, hogy ha nem is a nyugatiakkal, de legalább a környező országokkal összehasonlítva versenyképes lehessen. Legalábbis az iparnak kellett volna lépést tartania az egykori keleti tömbbel, mert ami a mezőgazdaságot illeti, arra nincs jelző, hogy Európa egykor rangos agrárállamában ma törvénnyel kell helyet kivívni a hazai termékeknek a boltok polcain. Már ha egyáltalán ki lehet, mert az a szakértők szerint elég kétséges, hogy a hazai mezőgazdaság jelenlegi állapotában képes a szükséges mennyiségű és minőségű élelmiszert előállítani. Vélhetően simán képes lenne, ha csak az utóbbi bő másfél évtizedben megszerezhető európai forrásokat ésszel költötték volna el az ágazat fejlesztésére. De azt pontosan elmondja ez a törvény is, hogy erre esély nem volt, mert nem távlatokban gondolkodó, építkező parlamentek és kormányzatok váltották egymást, hanem főleg megélhetési politikusok, akiket a hatalom megszerzése és a gyors megtollasodás érdekelt leginkább.
És most is csak tüneti kezelésre telik tőlük. Megszabnák a kereskedőknek, hogy tegyenek hazai terméket a polcra, mintha az egyébként minden hájjal megkent multik nem tudnák kiszámolni, hogy olcsóbban hozzájutnának a nyárádmenti zöldséghez, mintsem repülővel vagy kamionnal hozzák az árut hetedhét határból. Csak ahhoz kéne megfelelő mennyiségű és minőségű árut előállító és forgalmazó farmhálózat, gazdaszövetkezet is, amit az ilyen törvényeket kitaláló politikusoknál több szakértelemmel kellett volna felépíteni. Most sem lenne késő elkezdeni. Mert ennek a törvénynek a szabad áruforgalmat szentírásként kezelő brüsszeli bürokraták gyorsan keresztbe fognak tenni, és jó árut amúgy sem törvények, hanem ésszerű gazdaságpolitikával megtámogatott gazdálkodók fognak előállítani. Csak legyen elég értelmes szabályalkotásra vállalkozó jelölt az őszi szavazatvadászaton.
