Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Hasznos lenne, ha a szellemi munka nagyobb elismerésének az irányába mutatna az a sok plágiumbotrány, ami az elmúlt évben világviszonylatban a politikai élet több mint száz szereplőjének a lemondásához vezetett. A hangzatos zu Guttenberg nevet viselő német védelmi miniszter doktori címének elvesztése után tárcavezetői tisztségéről is lemondott, s nyilvánosan beismerte, hogy jogi témában írt disszertációjában a más tollával ékeskedett. Kelet-Európában államfőkre vetült a gyanú, hogy doktori dolgozatukban a forrás megjelölése nélkül vettek át szövegrészeket, az eredeti szerző engedélye nélkül használták fel annak kutatási eredményeit. Romániai szinten többek között az egészségügy élén álló miniszterről derítették ki, hogy idegen szerző bámulatos szöveghűséggel lefordított művét adta ki a saját neve alatt. Ezek után akár legyinthetnénk is, hogy a marosvásárhelyi orvosi egyetem néhány doktorandusáról is bebizonyították, hogy változtatás nélkül összeollózott „tudományos” dolgozatot közöltek az egyetem Marisiensis című folyóiratában. Ami akkor tűnik meglepőnek, ha elolvassuk a rektor 2010-ben írt levelét az Egyetemi Oktatás Minőségét Ellenőrző Romániai Ügynökségnek, az ARACIS-nak, amelyben a plágium megelőzésére tett intézkedésekről számol be. Ezek között említi meg, hogy az egyetem University Press nyomdájában megjelenő kiadványokat és folyóiratokat plágiumkereső programokkal ellenőrzik. Ráadásul a MOGYE orvosi informatika katedrája egy olyan fordítóprogramot dolgozott ki, ami lehetővé teszi, hogy a román nyelven írt dolgozatokról is kimutassák, hogy van-e bennük „idegen” elem. Nos, úgy tűnik, hogy a program mégsem olyan kiváló, hisz az érintett orvosok beismerték, hogy a plágiumhoz folyamodtak.
A szellemi termék bitorlása különösen az egyetemi hallgatók körében okoz világszinten nagy problémát. A szellemi lopás megfékezésére írják az egyre bonyolultabb plágiumkereső programokat, de a hallgatók megtalálják a módját annak, hogy a maguk érdekében használják fel azokat. A plágium a doktori cím divatba jöttével terjedt el a politikai élet szereplőinek körében, akiknek a többsége egyetemi tanárrá avanzsálva egészíti ki csekély politikusi jövedelmét. S ha valamikor hosszú évek kutatómunkája nyomán tudós egyetemi tanárok nyerhették el ezt a címet, ma már egyetemi tanársegédnek sem veszik fel azt a frissen végzett fiatalt, aki nem rendelkezik a legmagasabbnak tartott tudományos fokozattal. A doktorátus elbagatellizálása Romániában azért is szembetűnő, mivel kevés olyan világszínvonalon felszerelt tudományos műhely működik, ahol magas színvonalú kutatómunkára nyílna lehetőség. Ha a plágiummal szerzett áldoktori dolgozatokat valaki alaposan megvizsgálná, s a német korrektség nálunk is teret nyerne, a szellemi lopásért sok fejnek kellene önként lehullnia. Addig azonban a leleplezések fő célja továbbra is csupán a „tyúktolvajok” népes tábora marad.