Petőfi 200 emlékév:

Szeressétek egymást, a népet, a hazát!

Fehéregyháza fennállásának 792. esztendejében, a fehéregyházi csata és nagy költőnk, Petőfi Sándor halálának 174. évfordulóján, ez év július utolsó vasárnapján is megtartották a hagyományos Petőfi-ünnepélyt a helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület és a Maros Megyei RMDSZ szervezésében.

A hagyománynak megfelelően a rendezvény reggel az ispán-kúti rövid megemlékezéssel kezdődött, ahol Varga Regina műsorvezető röviden ismertette a Petőfi feltételezett elesési helyét jelölő emlékmű kialakulásának történetét. Ezt követően igét olvasott fel Imecs Lajos nagybúni református lelkész. Tíz intézmény képviselői helyezték el koszorúikat, végül Balázs Zsófia fehéregyházi diáklány Petőfi-verset szavalt.

Ne csüggedj!

Az ünnepi istentiszteletnek a helyi unitárius templom adott helyet. Igét hirdetett Lőrinczi Lajos, a Magyar Unitárius Egyház közügyigazgatója, csehétfalvi unitárius lelkész. 

„Ne félj, Sion, és ne csüggedj el! Veled van Istened, az Úr! Ő erős és megsegít. Boldogan örül neked, és megújít szeretetével” – idézte a zsoltárt, majd emlékeztetett, hogy a magyar nép legnagyobb költőjét, Petőfi Sándort 1849. július 31-én látták élve utoljára, valószínűleg ezen a napon esett el a fehéregyházi csatában, mindössze 26 évesen.

Kiemelte: Petőfi nem tudhatta, melyik csatában vár rá a halál. De végrendeletét már korábban megfogalmazta verseiben, s az nagyon is összecseng Jézus hagyatékával: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

Mint mondta, Jézus hagyatékának összefoglalását ebben a versben találjuk: arról ismer meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást. Ahogy én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!

Majd folytatta: Petőfi Sándor hagyatéka is ez volt: szeressétek egymást! Szeressétek a magyar földet! Szeressétek szerelmeteket! Szeressétek a tiszta érzéseket! Szeressétek az Istent, a népet, a hazát! Arról ismer meg mindenki, hogy az én bajtársaim vagytok, ha szenvedélyesen ezekért harcoltok. Ha az én szenvedélyemmel harcoltok az elnyomás ellen, az igazságért, a testvériségért, az egyenlőségért, e föld, e haza, gyermekeitek szabadságáért. Az életért, az Istenért, a hazáért tenni, dolgozni, harcolni kell. Költészete, harca szikra volt sokak számára – mondta egyebek mellett.

Megemlékezés a múzeumkertben

11 órától került sor a múzeumkertben a honvédsírok feletti megemlékezésre. A román és magyar himnuszt a Fehéregyházáról eltávozott és erre az ünnepre hazatért egykori, valamint az aktív székelykeresztúri és fehéregyházi fúvósok adták elő Kövecsi Csaba irányításával, majd felvezetésként Nagy Zsolt, a sárospataki 8kor Színház tagja Petőfi eltűnését, a szabadságharcot, a hősök érdemeit méltató rövid prózai előadást tartott.

Az ünnepségen jelen volt dr. Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár, Vedelek Norbert, a Bács-Kiskun Vármegyei Közgyűlés alelnöke, Péter Ferenc, a Maros megyei RMDSZ, valamint Maros Megye Tanácsának elnöke, Beke Mihály András konzul Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa részéről, Csibi Attila Zoltán, Erdőszentgyörgy polgármestere, a Maros megyei RMDSZ ügyvezető elnöke, Balla László, Kiskunfélegyháza alpolgármestere, Pohankovics András, Kiskőrös képviselője, dr. Szilágyi Judit főmuzeológus és dr. Csiszár Mirella muzeológus a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum és a Magyar Irodalmi Emlékházak Egyesülete részéről, Kispálné dr. Luca Ilona, az Országos Petőfi Sándor Társaság elnöke, dr. Filus Erika, a Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum igazgatója, Bánföldi Szilárd színművész, a sárospataki 8kor Színház, a bajai Rábl Színpad és Zenei Közösség.

Koszorúzásra a turulmadaras emlékműnél került sor. A Petőfi-szobornál közös koszorút helyezett el a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület és Kiskunfélegyháza küldöttsége. A koszorúzás a Petőfi Egyesület által megkoszorúzott Haller Lujza kert- és múzeumalapító kopjafájánál ért véget.

Az emlékezők egypercnyi néma csenddel adóztak Petőfi Sándor és a fehéregyházi ütközetben elesett hősök emlékének.

„Itt élni, halni kell!”

A Petőfi Egyesület elnöke, Szabó József köszöntötte a jelenlevőket a fehéregyházi csata, a magyar és a világszabadság dalnokának, Petőfi Sándor halálának 174. évfordulóján. 

 Ünnepi beszéde elején kiemelte: „Vereséggel végződő ütközet és nemzetünk költő géniusza elvesztésének évfordulóján joggal lehet megemlékezésünk gyászos hangulatú. De a fehéregyházi Petőfi-ünnepélyeken az emlékezők, miután koszorúk és virágok elhelyezésével fejet hajtottak az ütközet itt nyugvó hőseinek emléke előtt,  mindig is a visszatérő, az örökké élő Petőfire emlékeztek. Ez ma sem lehet másként, a szabadság, szerelem költője születésének 200. évében sem.(…) De kegyelettel emlékezünk az utókor azon nagyjaira is, akik létrehozták ezt az emlékhelyet. Az elmúlt évben korabeli lapok tudósításaiból elevenítettük fel a ma már 126 éves turulmadaras emlékmű 1897. július 31-ei felállításának körülményeit”. Felidézte, hogy bár avatásakor az emlékművet valóságos sártenger vette körül, volt egy nemes lelkű úri hölgy, Haller Lujza grófnő, aki alig egy éven belül parkosította körülötte a helyet. Felépíttette és 1898. július 17-én, 125 éve megnyitotta a máig is működő kis emlékházat.

A grófnő birtokadományai nemcsak a ma ismert emlékpark kialakítását tették lehetővé… de az általa épített emlékház őrének is megélhetést biztosítottak. A ma már múzeumként számontartott kis lakot berendezte a csatára és a költőre emlékeztető ereklyékkel. Az I. világháborúig itt őrizték azt a csészét, amelyből a költő – állítólag – utolsó reggelijén ivott, az asztalokon ágyú- és puskagolyókat, s egyéb ereklyék mellett egyik elhamvadt hős gyűrűjét, a vendégek számára pedig egy emlékkönyvet helyezett el – mondta.

Befejezésül Makkai Sándor 1922. július 31-én, ezen a helyen elmondott imáját idézte. „Szabadságnak és szeretetnek Örökkévaló Istene! Eljöttünk nem emberkéz alkotta, hanem magad teremtette templomodba. Ide, a szép szabad természetbe, hogy hálát adjunk neked, amért magad-alkotta templomodnak egyik leghűbb gyermekét és szerelmesét éppen a mi nemzetünknek adtad. Ez a kiválasztott próféta ír marad szenvedésünkre. Engedd, hogy felemelkedjünk ebben az órában az Ő szelleméhez, sugároztasd kegyelmes arcodat erre a szenvedő világra, a szenvedő magyar nemzetünkre. Köszönjük, hogy áldozatos példákat járatsz előttünk, hogy el ne csüggedhessünk. Köszönjük, hogy éppen Erdély védelmező bércei között pihen a mi vetésünk, és életével és sorsával utat mutat a mi számunkra: »itt élni, halni kell!«”

Petőfi minden magyaré!

Péter Ferenc az erdélyi Petőfi-kultusz erősségét hangsúlyozta, és kijelentette: Petőfi óta tudjuk, hogy minden rendszer megdönthető, és tudatosan kell tenni a békéért. Pohankovics András, Kiskőrös képviselője „az egyik szülőváros” üzenetét hozta, és úgy vélte, a bicentenárium ösztönzés a határon túli és inneni magyarság számára, a megmaradását szolgálja. 

Balla László, Kiskunfélegyháza alpolgármestere rámutatott: Petőfi minden magyaré, „nem véletlenül nyugszik egyszerre sehol és mindenhol”, és halálának napja „a megdicsőülésének napja”. 

Dr. Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár Szabolcska Mihály Petőfi lelke című írására utalva elmondta: amikor a szerző Petőfi lelkét említi, „a magyar szabadság lelkét” keresi. „Petőfi Sándor nyomán haladva azóta is ezt keresi minden nemzedék, a maiak is, így mi is”. Petőfit is a hazaszeretet vezérelte a legnagyobb áldozat meghozatalára Fehéregyháza határában, és ez „az örök eligazodási pont” minden nemzedék számára. 

Az eseményt a sárospataki 8kor Színház, majd a 20 éves fennállását ünneplő bajai Rábl Színpad és Zenei Közösség négy előadójának Petőfi-képzetem című zenés-verses műsora, illetve Bánföldi Szilárd önálló Petőfi-verses összeállítása színesítette. 

Petőfi örök

A Petőfi 200 emlékév alkalmából, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége meghívására Erdély hét megyéjéből és a Vajdaságból 5-8. osztályos diákok táboroztak Szovátán. Petőfi Sándor utolsó napjaihoz kötődő emlékhelyeket is meglátogattak, így a fehéregyházi múzeumkertet is. A Petőfi örök című tábor résztvevői rövid műsorral járultak hozzá az ünnepi hangulathoz. Befejezésként a sárospataki 8kor Színház előadta a Highlights of Hungary szervezet himnuszát, a Csillagok között című dalt.

A rendezvény a fúvószenekar kíséretében a székely himnusz eléneklésével zárult.