2021. november 28., vasárnap

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Mint például azt most is teszik, hiszen a közel 3 milliárd lejes „kiigazítás” felét arra költik, hogy állami cégek és minisztériumi alárendeltségű intézmények társadalombiztosítási járulékait és egyéb adósságait törlesztik.

Eddig sem volt titok, hogy a kormány kompetenciaválsága miatt gyakorlatilag a nemzetközi hitelezők irányítják a román költségvetési politikát. Ennek legújabb bizonyítéka a hónap elején beharangozott költségvetés-kiegészítés, amit úgy hajtanak végre, hogy a korábban IMF-ukázra hozott törvényt ugyancsak a hitelezők jóváhagyásával szegik meg, természetesen reformzománcba bújtatva.

Az idén tavasszal lejárt, húszmilliárd eurós külföldi hitelcsomag egyik feltételeként alkották meg tavaly a költségvetés-politikai felelősségvállalási törvényt, amely szerint tilos a költségvetést olyan céllal felpótolni, hogy ilyen megoldással állami körbetartozásokat fizessenek ki. Mint például azt most is teszik, hiszen a közel 3 milliárd lejes „kiigazítás” felét arra költik, hogy állami cégek és minisztériumi alárendeltségű intézmények társadalombiztosítási járulékait és egyéb adósságait törlesztik. A törvénysértést pedig, amire az említett jogszabályban felállított költségvetési tanács azonnal fel is hívta a figyelmet, legalizálták, hiszen felmentés van rá a hitelezőktől. A kormány jogászprofesszor feje szerint ez reformlépés, mert így a jövő évi költségvetést tisztán lehet megalapozni.

Gyakorlatilag tehát az államgépezet egyik kezéből a másikba tesz vastagon másfél milliárd lejt, hogy a saját intézményeinek költségvetési tartozásait felszámolja. Miközben az állam intézményrendszerével ennyire elnézőek, a versenyszférában működő cégeket vagy a köznapi adófizetőt – akik a munkájuk verejtékéből tartják el az egész díszes társaságot – rövid úton kiárverezik mindenéből, ha tartozni merészel az államnak. Reformról akkor lehetne beszélni, ha az állami szférát a tartozásaiért ugyanúgy vonnák felelősségre, mint bármely más adófizetőt, mert a gyakorlat eddig is így festett ezen a téren. A költségvetés-politikai felelősségvállalás pedig továbbra is az álmok kategóriájába fog tartozni, mert ha nemzetközi hitelezői felügyelettel is meg lehet szegni az idevágó törvényt, „reformízű” kifogást ezután sem lesz nehéz találni a kijátszására. Pláne, hogy például az ellenzék költségvetési vonatkozásban mostanság csak afelett sajnálkozik, hogy egy jelentés szerint számos juttatást még három évig meg kell vonni az állami szférától, és a nyugdíjak emelésére is csak módjával lesz lehetőség a következő években. Abban konszenzus van a román politikában, hogy a költségvetési pénzből élőkben csak könnyen megvehető szavazóbázist látnak, a többieket még ennyibe sem veszik.