Pedagógusmuzsika

Régmúlt korokba tekint vissza ez a történet, de mégsem olyan távoli múltba, hogy bohó álomnak tekintsük. Már az ókorban szigorúan figyelmeztetett Platón, hogy állami érdek fűződik a zenei neveléshez. Közel kétezer esztendővel később megjelenik egy cseh tudós, aki a mai napig érezhető hatású pedagógiai rendszert dolgozott ki. Jan Amos Komenský, ismertebb latinosított nevén Comenius személyével érdemes részletes ismeretséget kötnünk.

Komenský 1592-ben született egy morva (cseh) falucskában, Nivnicében. Szülei uradalmi cselédekként mégis nemzeti érzelmű emberek voltak, mert az apa tagja volt a Cseh Testvérek szektának. Korán árva maradt, így egyik nagyszülője és a Cseh Testvérek közössége nevelte tovább. Ez a társaság a husziták örökségét ápolta, népnevelő elvekkel és a katolicizmussal szembeforduló vallásos nézetekkel. Jó képességű gyerekként ebben a társaságban kezdte tanulmányait is, majd évek múlva a heidelbergi egyetemen tanult papnak.

1614-ben pappá szentelték. Huszonévesen megtapasztalta a vallási színezetet is öltő harmincéves háború kegyetlen következményeit. 1620. november 8-án a Prága közelében lévő Fehérhegyen zajlott az egyik jelentős ütközet, melyben Descartes is megfordult hadmérnökként. A csatában Comenius (ekkor már latinosan használta a nevét) mindenét elvesztette: a családi vagyont és rokonait is. Mivel a protestáns közösséget a Habsburg-hatalom eltörölte, Comeniusnak menekülnie kellett.

Hazafiként a csehek vallási és nemzeti önállóságát igyekezett valóra váltani. Bár a fehérhegyi csatában hosszú időre meghiúsult ez a törekvés, Comenius a nemzetközi színtéren igyekezett megváltoztatni a kialakult helyzetet. Meggyőződésből vált a korszak európai színvonalú pedagógusává.

A neve leginkább a pedagógia történetéből ismert. A Cseh Testvérek egy részével Lengyelországba menekült, ahol békés körülmények között dolgozhatott. Itt lelkészként és középiskolai tanárként folytatta tevékenységét. Híres pedagógiai munkáját, a Didactica magnát (Nagy oktatástan) tapasztalataira alapozva írta. Sajátos nevelési elve volt a pánszófia, ami a világ teljes összefüggéseiben való megismerését jelenti. A saját korában annyira modernnek számított ez a nézet, hogy még saját hittestvérei ellenszenvét is kiváltotta, mondván, hogy a mindentudás csakis az Istenre tartozik. A vita annyira elmérgesedett, hogy Comeniust egyházi zsinat elé idézték nézetei miatt, de a tudós pap lehengerlő érvekkel győzte meg vádlóit.

Comenius nevelési elvei mögött az a szándék is rejtőzött, hogy ha az emberek megismerik a világ működését, a világ összefüggéseit, hogy mi a jó és mi a rossz, akkor egyszerűbb lenne egy egységes Habsburg-ellenes összefogás megszervezése. Természetesen nemcsak ez vezérelte a tudóst, hanem az emberiség boldogsága is – a tudás által kapott nagyobb biztonságérzet.

Nevelési rendszerének európai hírét bizonyítja, hogy 1641-ben Londonba, majd Svédországba is meghívták, hogy modernizálja az oktatási rendszert. A meghívást Comenius szívesen vállalta, ugyanis azt remélte, hogy oktatásszervező munkája során sikerül meggyőznie a svédeket, hogy nyújtsanak segítséget a csehek önállósodási küzdelmében. Csalódnia kellett, mert a svéd királyi család e törekvésben nem vett részt.

Magyar vonatkozásban is rendkívül jelentős Comenius tevékenysége. Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony meghívta Magyarországra, hogy segítsen újraszervezni a sárospataki kollégiumot. Comenius előbb vonakodott elfogadni a meghívást, de hittársa, Drábik János meggyőzte a tudóst, mert azt remélte, Magyarországon talán elérheti vallási és nemzeti törekvéseit. A protestáns Lorántffy Zsuzsanna felfigyelt arra, hogy a jezsuiták jobbnál jobb iskolái egyre inkább szaporodnak az országban, és félő volt, hogy ezáltal a magyar protestantizmus veszélybe kerül. Nem volt más választása, mint a kor leghíresebb protestáns pedagógusától kérni segítséget. Drábik és Comenius mérlegelték, hogy ha Magyarországon eltűnik a protestantizmus, a Cseh Testvérek jövője is megpecsételődik vele. Továbbá Comenius azt is remélte, hogy sikerül meggyőznie a fejedelemasszony fiait, Rákóczi Zsigmondot és II. Rákóczi György erdélyi fejedelmet, hogy indítsanak támadást a Habsburgok ellen.

Comenius 1650 és 1654 között dolgozott Sárospatakon. Elképzelése szerint koncentrikus elvre épülő hétosztályos iskolát alapított, melyben minden osztályban mindenről tanulnak a gyerekek, életkoruknak megfelelő szinten. A koncentrikus kör elve szerint a tananyag évről évre bővül. Lényegében ma is ez az elv működik a pedagógiában. A hétévesre tervezett iskolából csak három évet dolgozott ki Comenius, ugyanis amint bizonyossá vált, hogy a Rákócziak nem lépnek fel a Habsburgok ellen, otthagyta Sárospatakot, és rövid idő után Hamburgban, majd Amszterdamban kereste boldogulását.

Világszemléletének alapját a keresztény hit képezte, ebből eredően nevelési elveit is ez határozta meg. A teljes megismerés fogalmi körében a zenének is fontos helye volt. Ha másegyébből nem tudnánk, akkor is következtethetnénk a korszak elveiből. Ha Comenius versenyképes akart maradni saját elveivel, akkor mindenképp nagy hangsúlyt kellett fektetnie a zenére. Főleg azért volt erre nagy szüksége, mert kortársa, Decartes is ezt tette, aki jezsuita szellemben nevelkedett.

Comenius zenei nézeteit az ember boldogulásának eszméje vezérelte, mely szerint a szépség nélkül sivárabb az ember élete, s ebből eredően kevésbé boldog. Bár nem írt külön zenei könyvet, a zenéről való értekezéseit legtöbb munkájában megtaláljuk. Előnyben részesítette a vokális zenét (pap lévén, a zsoltáréneklést), a hangszeres muzsikát inkább a szórakozás lehetőségeként tartotta számon. A zenét az univerzum megismerésének legalkalmasabb eszközének tekintette, a harmóniákban az isteni és az emberi természet váltakozását figyelte meg. Valószínű, hogy itt a konszonanciák és disszonanciák váltakozásával utalt tiszta (isteni) és kellemetlen (romlott emberi) megnyilvánulásokra.

(Folytatjuk)