Pedagógus-pályaképek

Ezen a pályán nem „aranyban” mérik az elismerést, hiszen ahogy az Ezüstgyopár díj neve is mutatja, az ezüstös színben játszó, zord környezetben honos havasi virágról elnevezett plakett, a hozzá tartozó oklevél és könyvecske jelenti a szakma jutalmát egy élet munkájáért.  De milyen büszkeség átvenni, hiszen a munkatársak javaslata, méltatása alapján lehet kiérdemelni. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége által adományozott díj átadására rendezett ünnepségen a szovátai Teleki Oktatási Központban megyénkből nyolcan kapták meg az elismerést. Az ő pályaképüket mutatjuk be a tanárkollégák által írt méltatásokból kiragadott részletekkel. 

 

Hűség

Böjte Andor Vilmos a szászrégeni tanári közösség majdnem legendás, köztiszteletnek örvendő fizikatanára. Tanulmányait szülőfalujában, Alsóbölkényben kezdte, majd a szászrégeni 1-es számú ipari líceumban tanult. Itt döntötte el, hogy fizikatanár lesz. A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem fizika szakának elvégzése után visszakerült abba a líceumba, ahol korábban diák volt. Mivel a fizikafeladatok megoldása volt az erőssége, szívesen és szakértelemmel tanított, és 1990-től annak az oktatási intézménynek lett az aligazgatója, ahol tanult, és ahol pályafutását is elkezdte. Az egyetemista évek alatt Gábos Zoltán dékán volt a példaképe, aki a szaktudás mellett beleoltotta a diákokkal való közeli, emberséges kapcsolat fontosságát is... Mint igazgató hitte, hogy egy iskola attól jó, ha a tanárok hivatásszerűen végzik munkájukat. Tisztelte a másik embert, felnőttet vagy diákot, és az a tény, hogy 27 évig igazgató maradt, magyar közösségünk épüléséért végzett felelősségteljes munkájának, tisztánlátásának, emberségességének köszönhető. (A szászrégeni Petru Maior Líceum pedagógusai nevében Kiss Daniela és Bartha Kinga-Andrea.)

 

Az ideális romántanárnő

Dénes Mária Magdolna román-magyar szakos tanár úgy tanította meg a magyar diáknak a román nyelvet, hogy azzal később helytálljon és boldoguljon. Mindenki tudta és tudja környezetében, hogy az ismereteket oly módon képes átadni, hogy egyetlen szülő sem kellett azért aggodalmaskodjon, hogy mi lesz gyermekével a vizsgán. Mert aki nála tanult és bizonyított, az a vizsgán is helytáll.

Szászrégenben született, a 2-es számú líceumban érettségizett. Magyar-román szakos tanári oklevéllel a szászrégeni 4-es, majd 1990-től az 1-es és 3-as számú általános iskolákban oktatott, majd a Petru Maior Iskolaközpontban, ahol jelenleg is román nyelvet és irodalmat tanít magyar ajkú diákoknak, miközben magyarságuk vállalására és megőrzésére neveli őket. Nagyszerű érzékkel kezeli a diákkonfliktusokat, megszünteti a viszályokat. Önállóságra, éberségre, határozottságra neveli diákjait. Lelkükbe csempészi gazdag magyar irodalmunk jótékony lélekformáló gondolatait. Hitre, helytállásra, őszinteségre, felvállalásra, szociális érzékenységre ad példát.

Évekkel ezelőtt létrehozta a Rosszcsontok diákszínjátszó csoportot, amellyel évről évre sikeresen szerepelnek a műkedvelő színjátszók seregszemléin. A diákok és tanárkollégák fáradhatatlan helytállásáért, szakmai feddhetetlenségéért, példaértékű emberségéért, őszinte baráti és kollegiális magatartásáért, letisztult, hittel átitatott lelkületéért tisztelik és szeretik. (Kiss-Miki Melinda)

 

Osztályteremben és színpadon 

Kovács Katalin, Szováta egyik legnépszerűbb pedagógusa, 1976-ban magyar-francia szakos tanári diplomával érkezett a városba, ahol  35 éven át nemzedékek sorát tanította, és közben megszerezte a legmagasabb tanári fokozatot. Diákjai, akiknek osztályfőnöke volt, szerették, mert tudták, hogy az ő érdekeiket képviseli, mert a segítségére mindig számíthattak, és meg tudta nevettetni őket még a bajban is. Kollégái mai napig hiányolják jelenlétét, mert  a tanáriba vele együtt érkezett a humor és a nevetés is.

 Pedagógusi arca mellett mindig ott volt a színészé is. Gazdag versmondói és színjátszói  múlttal a háta mögött értelemszerűen belépett a városi színjátszó csoportba, számtalan színdarabnak, jelenetnek volt a szereplője és rendezője. Irodalmi estek szervezője és szereplője, egyéni előadóest megálmodója, szavalóversenyek zsűritagja volt. A szovátai Népszínház egyik alapítója, amellyel évente részt vettek az amatőr színjátszók találkozóin. Nyugdíjba vonulása után, 2013-ban megalakította az azóta is folyamatosan működő Szarkafészek színtársulatot, amely a Bernády Közművelődési Egylet tagtestületeként működik – hangzott el Fülöp Judit méltatásában.

 

Sporttanár és igazgató

Szabó Levente magyarsárosi tanár, sportoló 1976-ban végzett a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola magyar tagozatának testnevelési karán. 

1976-tól 1987-ig a Hargita megyei Gyimesközéploki Általános Iskola testnevelő tanára volt, ahol sporbázist, télen szabadtéri hokipályát alakított ki, expedíciót szervezett, táborokban és gyalogtúrákon vett részt diákjaival. 

Vámosgálfalván volt testnevelő tanár, majd kilépett a tanügyből, és mezőgazdasági munkásként a szászbogácsi szőlészetnél dolgozott, ahol elsajátította a borkészítés technológiáját. 2005-től a dicsőszentmártoni Szent Márton Borlovagrend tagja. 

1990-től a magyarsárosi Bandi Dezső Általános Iskola és a Szászbogácsi Általános Iskola testnevelő tanára. Tanítványai, akiket az egészséges életmódra, a sport iránti szeretetre és a szabadidő tartalmas eltöltésére nevelt, megyei és országos bajnokságokon vettek részt több sportágban is.

Vezető tisztsége kilenc éve alatt megújult az iskola kívül-belül, és felvette a sárosi születésű Bandi Dezső nevét, a helyi művelődési otthon pedig a Gidófalvi Pataki Etelkáét.  

Fontos szerepet vállal a falu művelődési életében: keblitanácsos és az unitárius dalárda tagja, a forradalom után minden évben megszervezi az 50 évesek kortárs-találkozóját – tallóztunk Tóth Katalin méltatásából.  

 

Gyermekközpontú nevelés, korszerű tehetséggondozás

Egész pedagógusi életpályáját a gyermekközpontú nevelés és oktatás, ezen belül a tehetségekkel való foglalkozás, az új és korszerű módszerek, megoldások keresése és megvalósítása szőtte át. 

Reichemberger Ildikó Gyergyóból indult, tanulmányait a borszéki iskolában és Miskolcon, majd a Bolyai Farkas líceumban végezte. Magyar-román szakos tanári oklevéllel a moldvai Drăguşeni-ben kezdte a pályát, ahonnan Bélborba került. 1979-től Borszéken tanított több mint húsz évet. Színjátszó csoportot alapított, amivel sikeresen összefogta a helyi ifjúságot. 

1999-től Szászrégenbe költözött, 2000-től 2011-ig a szászrégeni Alexandru Ceuşianu Általános Iskola aligazgatója volt. Vezetésével az intézményben 2004-ben megvalósult az érdi Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskolával a testvériskolai kapcsolat, majd Érd városával a testvérvárosi kapcsolat is, melynek ötletgazdája és kivitelezője volt. 

Aligazgatói megbízatása alatt az Alexandru Ceuşianu Általános Iskola  korszerű felújításon esett át világbanki alapokból.

 2003-tól alapító tagként részt vesz a Geller Dávid nemzetközi verseny megszervezésében. Szakmai ismereteit, tapasztalatait igyekszik átadni kollégáinak: belső továbbképzések tartása mellett munkaközösség-vezetőként, módszertani irányítóként sokat tett, tesz a pedagógiai folyamatok javításáért – olvasható Dénes József laudációjában. 

 

Munkája és hobbija a zene 

Dr. Orosz-Pál József számára a zene annyira természetes közeg, hogy ha a dal nem szól, akkor belőle biztosan kibuggyan, megszólaltatja, dúdolja, lekopogja, beszél róla, megvédi, kiáll és harcol érte. Egy szó mint száz, csak boldog lehet az az ember, aki a szenvedélyének él, akinek a munkája a hobbija, akinek ugyanannyira természetes szükséglet a zene, mint másoknak a be- és kilégzés. Folyamatosan zenél, utazik és tanít olyanokat, akik remény szerint szintén tanítani fogják, hogy a zene az érett személyiség kultúrájának pontosan olyan szerves része, mint az olvasás- és íráskultúra.

Életművén végigtekintve azt látja a laikus és szakértő egyaránt, hogy döbbenetes mennyiségű kulturális és zenei esemény szervezője, szereplője, mecénása, zenemódszertani, zeneesztétikai és zeneelméleti könyveit rongyosra forgatják, olvassák. Rengeteg zenetudományi értekezés és tudományos konferencia résztvevője, és most, szakmája csúcsán a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem megbecsült előadótanára. 

Orosz-Pál József Gernyeszegen látta meg a napvilágot, ahonnan útja Kolozsvárra vezetett a Gheorghe Dima Zenekonzervatóriumba, majd sikeres záróvizsga után a méltán híres székelyudvarhelyi Pedagógiai Líceum tanára volt mintegy négy évtizeden keresztül. Itt született a Camerata lánykórus, aminek az azóta megújult iskolában és a székely anyavárosban még ma is erős a védjegye.  A főiskolai és egyetemi tanítóképzés kezdeti éveiben a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen tanított, innen került Marosvásárhelyre. Munkásságának hasznát nehéz felbecsülni, hiszen pályafutása során majdnem ötven végzős évfolyamot bocsátott útjára azzal a tanítással, hogy a zenével és a zenéért érdemes. Számos díjjal jutalmazták, 2005-től a zene-tudományok doktora és a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja – válogattunk dr. Dósa Zoltán méltatásából. 

 

A megálmodott iskola 

Wellmann Richárd fizika-kémia szakos tanár középfokú tanulmányait a szászrégeni 2-es számú középiskolában végezte, ahol kiváló tanárai keltették fel érdeklődését a reál tantárgyak iránt. Példájukat követve iratkozott be a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola fizika-kémia szakára, s a tanulás mellett a tanintézmény első osztályú kosárlabdacsapatában játszott. A főiskola elvégzése után Marosvécsre helyezték, ahol tíz évig dolgozott. A reál tantárgyak oktatása mellett, amelyekből tanítványai jól szerepeltek a megyei vetélkedőkön, mindig fontos volt számára a sport. Egyévi tanárkodás után az iskolai pionírszervezet élére került, majd 1967-től kinevezték igazgatónak. 1976-ban „promoválták” a megyei pionírszervezethez, ahol érdekes, változatos munkát végzett. Feladata a tanulókörök ellenőrzése volt. Megyei és országos bajnokságokat szerveztek repülő- és hajómodellezésből, gokartból stb., érdekes táborokat szerveztek, kirándulásokat támogattak. 1987-től nevezték ki a koronkai iskola élére, ahol szegényes körülményeket talált. Az egyházzal közösen tartották az első faluünnepélyt, amikor Koronka címerét és zászlaját elfogadták. 2004-ben az iskola felvette a kiváló erdélyi diplomata, Tholdalagi Mihály nevét, és Wellmann Richárd domborművet készíttetett a névadóról az intézmény bejáratához. Mivel időközben az egyház visszaigényelte a volt református iskola épületét, Wellmann Richárd elérte, hogy 2007-ben állami és helyhatósági támogatásból korszerű, szépen berendezett óvoda épüljön az iskola udvarára, ahol szülői kérésre a hosszított programot is bevezették.

2010-re készült el a központi fűtéssel, korszerű világítással kibővített, felújított tanintézmény. Amikor a megálmodott iskolában minden a helyére került, Wellmann Richárd leköszönt az igazgatóságról. 

 

Szárnyalni tanított 

Zoltán (Kapusy) Ildikó, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum legendás első fokozatú tanára az élménypedagógia módszerével magyartanárok egész sorát nevelte ki, és hosszan sorolhatnánk a humán és a műszaki tudományok terén kitűnt egykori tanítványait is.

1930-ban született Brassóban, elemi iskoláit a marosvásárhelyi Ferenc-rendi zárdában végezte, majd a Leánygimnáziumban (mai Egyesülés középiskola) érettségizett. 1954-ben a Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar szakos tanári oklevelet. Pályáját a kézdivásárhelyi tanítóképzőben kezdte, 1962-től 1986-ig a marosvásárhelyi Bolyai Farkas középiskolában tanított. 

Ellenszél borzolta, ingerszegény korszakban, amikor szinte száműzték a humán tudományokat az oktatásból, oázis volt a magyaróra, amelyen úgy vezetett be a zene hangjára képzőművészeti alkotások és az építőművészet képeivel egy-egy korszakba, hogy azt soha többé nem lehetett elfelejteni. „Vonzó egyéniségével, a szép iránti ösztönös szeretetével” az olvasás igényét ébresztette fel diákjaiban, akiket megtanított a műalkotásokban rejlő üzenet megfejtésére és megértésére. Lehajtott fejű időkben szárnyalni tanított, kinyitva számukra a világirodalom ablakait is. 

„Színvonalas előadásokat, irodalmi összeállításokat, színdarabokat mutatott be tanítványaival, elsősorban az általa vezetett irodalmi kör tagjaival. Kirándulótársaival, tanítványaival sorra meghódította a Kárpátok tetőit. 1960–1974 között a magyartanárok módszertani körének vezetője volt Maros megyében, 1962-ben Bukaresti Erzsébet kolléganőjével megírták az V. osztályos magyar tankönyvet. 1972-ben Élenjáró Tanár címmel tüntették ki.