Ha valaki látványosan előmozdította az évekig Csipkerózsika-álmát alvó megyei könyvtár fejlődését, új helyiségekkel, az amerikai sarokkal való bővülését, az Lokodi Edit tanácselnök volt.
Ha valaki látványosan előmozdította az évekig Csipkerózsika-álmát alvó megyei könyvtár fejlődését, új helyiségekkel, az amerikai sarokkal való bővülését, az Lokodi Edit tanácselnök volt. Vezetése alatt a megyei önkormányzat következetesen támogatta a könyvtár tevékenységét. Nos, mindezért a legmagasabb elismerést érdemelte volna egy normálisan működő országban. Az elismerés helyett azonban a könyvtár vezetője a napokban felkérte: mivel kampányban van, ne vegyen részt egy olyan beszélgetésen, amelyre érdekes életű, sorsú marosvásárhelyieket hívtak meg. Ami nem tudni, milyen mértékben befolyásolta volna, hogy élő könyvként a többi meghívottal együtt beszámoljon arról: hogyan volt ereje a nehézségek ellenére talpon maradni és mindig tovább lépni. Ilyen szempontból lett volna érdekes a három gyermeket felnevelő és karriert építő édesanya története. Bár a műsorban és plakáton is hirdették, csalódott olvasónk jelezte, hogy a rendezvényen nem volt jelen. Nos, mint megtudtuk, nem azért, mert bokros elfoglaltságai akadályozták meg ebben, hanem mert az intézmény vezetőjét zavarta, hogy kampány idején emberként megszólalhasson. Lokodi Editet ismerve nem tudom, miért tett eleget a könyvtár vezetője részéről megfogalmazott kérésnek, ami nehezen minősíthető gesztusnak tűnik az előzmények ismeretében.
Azóta is azon gondolkozom, hogyan juthatunk ilyen helyzetbe, s hogy érdemes-e magyar vezetőként valamit is tenni, ha ilyen formában jelentkezik a köszönet. Az olvasó szerint egyébként élmény volt a karriert építő asszonyok és az érdekes történeteket elmesélő férfiak (a magyar meghívott is tiszteletből állítólag románul beszélt) kalandos életét meghallgatni. Ennek ellenére becsapottnak érzi magát, hisz személy szerint Lokodi Editet, az embert is szerette volna meghallgatni. Hogy voltak-e a közönség körében hozzá hasonlók, nem tudom. A megyei könyvtár tekintélyének azonban nem használ, hogy a könyvet, az olvasást népszerűsítő Philobiblon hét során ilyen módon tartotta távol a könyvtár fő patrónusát, aki egyébként a megyei tanács alelnöki tisztségében a művelődési tevékenységért felel. Amúgy a könyv szeretetét előmozdítani kívánó hagyományos rendezvénysorozat programjában a lakosság arányához mérten lehetett volna több, a magyar közönséget, gyermekeket megszólító rendezvény. Még szerencse, hogy a könyvtár által szervezett olvasásünnep egybeesik a könyvnapokkal, ahol bőven lehetett pótolni azt, amit a megyei könyvtár nem vállal fel.
