Se té, se tova
Avagy az Objektum felavatása. A felavatás és átadás aktusa tömött közrészvét’ közepette zajlott. Jegyzetünk szerzője Kënxser Zobbuni, a Muskal Situ című regionális portál Zerge Toll-díjas riportere.
„A hétágúan hályogos idő ellenére a helység apraja-nagyja már kora délelőtt gyülekezik az Objektum előtt. Kíváncsian várják a leleplezést. A helyi hivatalosságok Hodoronk Tronk vulgármester mellé sorakozva fogadják a meghívott előkelőségeket, kiknek élén Murok Birgo Hergeldberg Habárnám deszenátor feszteleng; Racond Paox Dundibál úr az álomhatalom képviseletében villogtatja megszámolhatatlan rendjeleit; reflektoros képpel mutatja magát Atx Cothar, a Brumma Rumma Service munkaerő-elközvetítő hálózat dzsipmestere; aztán Eccpecc Klim Aheets úr, a fellegelhárítás felelőse – a sajnos, már az első alkalommal, jó négy éve csütörtököt mondott viharágyú legfőbb pattanyúsa; mellettük ábszolúte ünnepi sportreszelékben dr. Hibri Hubri pszichogyúróval és miszter Csurli Murli főedzővel a Flustura Flangó bundacsapat mindhárom tagja, teljes létszámban; aztán pedig Kiki s a Fiae, az Incogk Nyito dugóvállalkozás menedzseri kettőse; majd Mumbaydurr Kámpeckó, a hangulatbiztosító éberalvógép főtechnikusa; nemkülönben a derék Cumbájspíl Hadaruc, a vigaszpóra képviseletében; úgyszintén Borrikító Ámendó, a közkártevékenység hárítója; a szomszéd településekről a köpcös köpösdiek és a baráti harákiak; nem utolsósorban a közrühelődés csulándrái és bulándrái, valamint a Merész Hitvallók Csappantyú Egyesületének különítménye, négyméteres, tekintélyt parancsoló ördög- és vírusriogató táblával, amelyen ez áll: APAGE SANITAS!
Az üdvözlést a kurmányjelölt delegált Lédi Tálipici Puftáráftá recitálja, remegő áhítattal, hiszen olyan a született habikusa, hogy feszten feszt izgulágol, mint az árimzsimzsimi rezgenye a csulákovi recsitúrban. Kiemeli, hogy ő nem egy kiköpött muszájherkulina, mint kirívója, ez a SőtMitöbb Mulejka, a Scarpe Diem Párt kukaszenátinája – hanem hogy igenis egységben az erő, kétségben az esés, viszont senki sem lehet poliészter a saját pátrikulájában, s éppen ezért megfeszített erőkkel ápoljuk a hagyo-
mányőrzést mint olyant – mint amilyent.
Ebben a beszédben tán még Grammári Pedántri tankisassz’ sem találna linkfogásolni valót!
Válaszbeszédében az lájfmuzinon érkező dr. Docentír Böndős Buckó Mackensen mezsgyefőnök a következő nyilatkozatot teszi: ’Hagymaleves, gyönge tök, felszeletelve és paradicsommal körítve, földieper és tejszín. Két narancs, pirítós kenyér vajjal, tea és tejszín. Krémleves, spárga vajban, gyümölcssaláta, méz és tejszín. Fejessaláta, paradicsom és tojás, párolt alma és tejszín. Két őszibarack, fekete kenyér és vaj, tea. Zeller, fekete kenyér és vaj, sajtfelfújt, kávé. Lencseleves, franciabab retekkel körítve, burgonya maga héjában sütve, dió és mazsola vajjal. Ananászszeletek és tejszín, rozskeksz, kávé. Vegyes gyümölcs fagylalttal, tea citrommal.’
Ekkor kap észbe, hogy saját öncégének fogyókúrás étlapját népszerűsíti… Méltóságos tüsszentéssel legyint, majd az Objektumhoz közeledik. Az oldalán Búbos Bianka potrokollvezető úgy aprít, mint az őshonos gyalogkakukk, elhárítva a tülekina Pükk Nögyézsda mongolicás szivacskodását a csődörméltóságú dr. D BB Mack őfőlomhasága elől.
Az Objektum szélben lengő trikolór zászlómadzagját Düzmögi Vörzsike élő szekszdombormű nyújtja át a mezsgyefőnök úrnak. A lengő lobogó alatt az ollókat a Hodoronk Tronk vulgármester unokaöccsinája, Prünnyögő Nyüszlike nyújtja át a multikolór szalagvágó kiváló előkelőségeknek és előkelő kiválóságoknak. Ezalatt hazafiságos zümmölményeket zsong a hangulatbiztosító éberalvógép, kezelője természetesen Mumbaydurr Kámpeckó Tömegpukkantó-díjas zörejművész. Felhangzik a Pék szivárvány porszívózza az eget című autonóm sláger.
Kis időre hívatlan méregképes könyvelő zavarja a meghitt ünnepet holmi eltolvajolt karajok és csórt hangulatú virsliszaftos lakomák költségelszámolásának követelésével, de csakhamar bemiccsezik a pufárinját, s azután elhallgat.
Próbálkozik divergenciával egy elfuserált fotelpatkány műfirkász, azután egy Csukxta Bukxta nevezetű bankettszónok, visszakövetelve párttámogatásra kidobott pénzét, de betuszkolják a mélakövér Kóla Lola mellé a hangulatbiztosító éberalvógép műszellentyűjének bűvkamrájába, ahonnan mindketten csak másnap hajnalban szivároghatnak elő, észtveszejtő macskanyöször közepette.
Akik puszpánkodnak, pöckölődnek, azokat kéjbazárba töszik.
A csomagosztás is a legeurópaibb standardok szerint megy végbe. Ajándékkosár jár először is a hivatalos előkelőségeknek, az előkelő hivatalosságoknak. Az ajándékkosarakban pompás virágcsokor leplezésében főúri pezsgő, szuper konyak és furulyáló viszki, mesekaviár és kimondhatatlan nevű készítmények, sütik, gyimilcsek találhatók.
A köznép között tíz ajándékkosarat sorsolnak ki, a sorsolást az országos bonyolítómasinát kezelő Kacabajkáli Kalamaj végzi. A köznépi kosárban kenyér, kolbász, szalámi, olaj, cukor, puliszkaliszt és két üveg sör lapul némi árvácskák alatt.
A demokrácia egyértelmű jele, hogy az előkelő és a köznépi kosarakon egyaránt ez a felirat díszeleg: Pásol ná turbinká!
A nép megtapsolja a nyerteseket, az Objektumot, melynek homlokzatán ugyanaz a felirat, öles betűkkel: PÁSOL NÁ TURBINKÁ!
Ez lelkesíti a sokaságot. Az Objektum ajtajából közebédadagokat osztanak, immár mindenkinek. A tányérban kolbászos paszulyfőzelék, hozzá nagy karaj házikenyér, a következő ajtónál pedig frissen csapolt sör járja, jókora krigliben.
Így zajlik az Objektum avatóünnepsége, melyet a továbbiakban nem is zavar semmi. Ha csak azt a kis epizódot nem számítjuk hozzá, hogy Lédi Tálipici Puftáráftá kurmányjelölt delegált és SőtMitöbb Mulejka, a Scarpe Diem Párt kukaszenátinája egyszerre kívánnák használni az Objektum mellékhelyiségét, de az intézményt működtető Düzmögi Vörzsike élő szekszdombormű közli velük, hogy csak az egyik fülke működőképes; mire a két hölgy összekap az elsőségen, veszekedésük alatt pedig ügyesen beslisszol Grammári Pedántri tankisassz’, aki csaknem rögtön kétségbeesett sikoltozással hívja fel magára a nemzetközfigyelmet:
– Dehát ez: pottyantóóós! – nyivákolja.
Hodoronk Tronk vulgármester és Eccpecc Klim Aheets, a fellegelhárítás felelőse simítja el a botrányt, mindhárom hölgyet az Objektum mögé utalva, ahol csak a csalán okoz csekély csípős érzést a vigyázatlanul kuporodónak.
A mezei mulatság határtalan mederben zajlik, az élelmes Düzmögi Vörzsike élő szekszdombormű szerre adja ki a fülkéket alkalmi párocskáknak, gyors járatú élvezetre. (Így Hodoronk Tronk vulgármester a szesz- és szekszkasszából fedezheti a választási költségek tetemes részét.)
Forrásunk szerzője, Kënxser Zobbuni, a Muskal Situ regionális portál Zerge Toll-díjas riportere nem hallgatja el, hogy az elején maga sincs tisztában az Objektum jelszavának jelentésével. Szerencséjére mellésodródik Grammári Pedántri tankisassz’, és elmagyarázza, hogy az ő nagyija, bizonyos Czikói Buzsdika még ösmerte bizonyos Ágh Jánost, közelebi nevén Kránga Jani tanítót, aki történeteket írt, és az egyik meséje éppen a gonoszakat elnyelő csudatarisznyáról szól. Ha a pásztorlegény azt mondja: Pásol ná turbinká!, akkor a feneketlen tarisznya menten elnyeli a gonosz embert.
Ezt azonban a nép nem igazi jelentésében fogja fel, hanem valamiféle hazafias szólamnak gondolja, teszi hozzá a Grammári tankisassz’.
Jeles forrásunk azt sem említi, de a bulvársajtóból tudjuk, hogy hajnaltájban egymásnak ugrott a két rivális választói klán, és véres macsetepaté zajlott, számos sebesülttel és letartóztatottal. Borrikító Ámendót, a közkártevékenység hárítóját is elvitték a
rohamosztagosok, akik egyébként mindvégig példásan hordták arcukon a maszkot.
Érdekes módon mindkét tábor ugyanazt a lozinkát üvöltötte: PÁSOL NÁ TURBINKÁ!
