Partfutók

A partfutók közös sajátossága, hogy főleg a tengerpartok mentén élnek, a hímek és a tojók hasonlók; a legtöbb faj a földön fészkel. 

 

Nagy partfutó (Calidris canutus)

25 cm. Nagyon zömök testű, rövid nyakú, rövid csőrű, rövid lábú madár. Nyáron a hátoldala gesztenyebarna, fekete mintázattal. A feje és testalja rozsdavörös. Ősszel a hátoldala hamuszürke, pikkelyes mintázattal; a hasoldala fehéres. Röptében a többi partfutónál nagyobb termetéről, egyszínű szürkés farcsíkjáról és elmosódott szárnycsíkjáról ismerhető fel. A tengerpartokon gyakran tömörül óriási, sűrű csapatokba. Füttyhangja sajátos „tuit-tuit”. Ezeket a madárszavakat gyakran ismétli. 

 

Sarlós partfutó (Calidris ferruginea)

19 cm. A tollazata nyáron élénk rozsdavörös, fekete és barna mintázattal. A farcsíkja fehér. A csőre hosszú, lefelé hajló. A tollazata télen a havasi partfutóhoz hasonló, sokszor közös csapatban járnak. Hosszabb, vékonyabb csőre, hosszabb lába, finomabb alakja megkülönbözteti a havasi partfutótól. Cirpelő füttye dallamos. Ázsia keleti sarki tájain fészkel. Egész Európán átvonul. Magyarországon májusban és júniusban, majd augusztusban és szeptemberben vonul át, főleg az Alföldön. 

Kiss J. Botond A delta könyvében ezt a madarat is jellemzi, s megállapítja, hogy magas alkatú, vörösbarna nászruhája fölismerhetővé teszi. 

 

Fenyérfutó (Calidris alba)

20 cm. Kis termetű, zömök, nagyon mozgékony, sokat szalad. Az apálykor felszínre kerülő iszapzátonyokon versenyez a visszahúzódó hullámokkal. Röptében sötét szárnyán világít a széles fehér szárnycsík. Nyáron a hátoldala, a feje és melle gesztenyevörös fekete pettyekkel; fehér hasoldala elüt vöröses mellétől. Téli tollazata a partfutók közül a legvilágosabb. Rövid csőre és lába fekete. Füttyentve szól: „uit-uit” hangsort hallat. Sarki tundraövezetben fészkel. A telet homokos, fövenyes tengerpartokon tölti. Magyarországon ősszel kisebb csapatokban vonul át. 

Béldi Miklós a partfutókról azt írja, hogy az iszapban apró kagylók, csigák, férgek után kutatnak. Az ízletes falatokat félig nyitott csőrrel keresik. Számunkra érdekesség, hogy „a tojó gyakran két fészekbe tojik 4-4 tojást; az egyiken ő, a másikon a párja költi ki őket”. 

Összeállította: Márton Béla