Megünnepelték hétfőn a három évvel ezelőtti USL-s hatalomátvétel kezdetét, melyre vasárnap virtuális naplóbejegyzésben invitálta meg az elődkormányt bizalmi szavazáson megbuktató képviselőket a kormányfő.
Megünnepelték hétfőn a három évvel ezelőtti USL-s hatalomátvétel kezdetét, melyre vasárnap virtuális naplóbejegyzésben invitálta meg az elődkormányt bizalmi szavazáson megbuktató képviselőket a kormányfő. Az egykori partnerek jó része persze ma már a plagizátor skalpjára vadászik, csak egyre kisebb az esélyük a zsákmányra.
Az már szinte Caragialeért kiált, hogy az ominózus blogbejegyzésben egy korrupt rendszerrel való leszámolás kezdeteként esik szó a 2012. áprilisi kormánybuktatásról. Mert azóta egy kisebb kabinetre elegendő számú miniszter került már vagy jogerős ítélettel rács mögé, vagy épp ítéletre várnak, szinte kivétel nélkül valamennyien korrupciós perekben. Tekintve, hogy a DNA vádiratainak több mint 90%-át hagyják helyben jogerősen elmarasztaló ítéletekben a bírák, az illető politikusokból akár egy hűvösbeli árnyékkormányt is lehet majd alakítani. És ha ehhez hozzávesszük, hogy az USL-s hatalomátvétel második fejezetéből ihletődött referendumperben az ügyészek letöltendő börtönbüntetést kértek a kormányfő helyettesére a múlt héten, illetve a képviselői mentelmi jog kapcsán zajló paragrafusháború a parlamenti mentőhálót is szétszaggathatja egyesek körül, még új potenciális tagokkal is bővülhet ez az árnyékkormány.
Az akkori kormányváltók ma ellenzékben levő liberális tábora kikérte magának a meghívást erre az ünnepségre, most sem felejtette el hangsúlyozni az akkor lemondatott kormányfő, hogy ők hatalomátvételre készülnek. Csakhogy elszalasztották a kedvező lehetőséget, amely a decemberi elnökválasztás után adódott, és azóta a kormány új stratégiai fegyvert alkotott magának az adóreform-tervezet képében. Ha ezt érvénybe léptetik a még meglevő parlamenti erőfölény birtokában, akkor az ellenzékre nehéz idők várnak. Mert kétféleképpen sülhet el ez a fegyver. Az utóbbi évek adópolitikáját elnézve nagyobb az esély rá, hogy nem válik be, és akkor pont a jövőre amúgy is esedékes választások előtt kell megszorító lépéseket tenni, ami szinte borítékolhatóan az épp aktuális hatalom választási vereségét hozza. Vagyis mostantól egy kormánybuktatás olyan lehet a liberálisok és új partnereik számára, mint egy aknamezői gyalogtúra. Bátor tett lenne, csak nem biztos hogy érdemes meg is lépni, mert ha a kormány elhibázza az adóreformot, akkor maguktól is megbuknak jövőben a szociáldemokraták. Viszont ha valamely csoda folytán jól működne az új adórendszer, akkor nehéz lesz fogást találni a jövő évi választási harcban a kormányoldalon.
Van tehát miért főni a fejeknek a hatalmi harcban. A választó adófizetők előtt, akiknek az ilyen játszmákban csak a kísérleti nyuszi szerepét osztja ki a politikum, akár más lehetőségek is nyílhatnak. Például nemrég volt a 23. évfordulója a kilencvenes évek elején az olasz politikán végigsöprő korrupciós botrány kezdetének, amikor a félszigeten a mifelénk most tapasztalhatónál még hangosabban is csörögtek a bilincsek. És a vihar rendesen átrajzolta a politikai palettát, mert a többségi pártok elvesztették a szavazóbázisuk felét. Vajon nálunk áll valaki az árnyékban egy ilyen lehetőségre készen?
