Papagájfélék családja
Bár távoli világok szülöttei, a legközismertebb madarak közé tartoznak.
Bár távoli világok szülöttei, a legközismertebb madarak közé tartoznak. Gondolattársítással a papagájokról szinte törvényszerűen eszünkbe jut a trópusok színpompája, az éles rikácsolás és a csodálatra méltó beszédkészség. Sorukban megtalálható a fehértől a feketéig minden árnyalat, a pirostól az ibolyáig a szivárvány minden színe, mégis leggyakoribb a zöld és annak változatai. Ezek a színek széles foltokban tarka mintázatba folynak össze. Vannak szerény színű fajok is. Jó tudni, hogy nem minden papagáj a trópusok meleg tájain él. Egyesek a hideg magashegységekhez alkalmazkodtak. Számos fajnak a torka lágy, dallamos hangok kiadására is alkalmas. Viszont beszédre még a legjobban megtanított papagáj sem képes. Értékes adottságuk a finom hallás, a jó emlékezőtehetség, az utánzóképesség és a sokféleképpen változtatható hang. Ezeken felül meghatározott hatással összefüggésbe hozza az utánzott hangok sorozatát. Ezek után sok ember azt hiszi, hogy színpompás barátunk tudja is, miről beszél.
A papagájok a legkedveltebb kalitkamadarak. A jákókat, amazonpapagájokat, a legkisebb termetűeket tartóik különös előszeretettel gondozzák. A hullámos papagájokat milliószámra tenyésztik is. Már 60 éve múlt, hogy felütötte fejét a papagájkór, mely az emberi szervezetet is megtámadja. Ennek hatására csökkent az irántuk való érdeklődés. A betegség erős nátha vagy tüdőgyulladás jeleit mutatja. Szerencsére gyógyszerekkel ez a betegség ma már leküzdhető. Kiderült, hogy ilyen vírusok más vadon élő madarakban és háziszárnyasokban is előfordulnak; továbbhurcolják elvadult házigalambok, díszpintyek, sirályok, sőt házimacskák is.
320 fajuk ismert. Valamennyiük rövid nyakú és eléggé rövid lábú is. A farkuk hosszúsága eltérő. Testméretük 9 cm és 1 méter között ingadozik. Külső lábujjaik hátrafelé irányulnak. A legtöbb papagáj egyik lábával jól tartja táplálékát, sőt a csőréhez is viheti, ami madarak között szokatlan. Kizárólag növényi táplálékon élnek, leginkább gyümölcsöt, diót, durva magvakat fogyasztanak. A magvakat már a csőr feltöri, szétzúzza és szétforgácsolja. A csőrkampójuk belső oldalán kemény reszelőlécek futnak, és ezekre szorítja a húsos nyelv és a durva, tompa alsó káva a magvakat. Csőrük alsó káváját előre és hátra, oldalvást is tudják mozgatni. A nagyobb testű fajok csőre még olyan kemény gyümölcsök feltörésére is képes, amelyeket mi csak kalapáccsal tudnánk felnyitni. A csőr és az izomnyalábok együttesen hatnak.
A papagájok lába és csőre egyébre is képes. A lábukat evéskor úgy használják, mintha kezük lenne. Sok faj az ágak között mászkálva csőrével is kapaszkodik. Bevágják csőrüket a fa kérgébe, és azzal húzódzkodnak felfelé. A legtöbb nem ugrál ágról ágra, mint más fán élő madár, hanem repülve, futva, tornászva és kúszva mozog.
A fiókák többnyire csupaszon bújnak ki a fehér tojásokból, s mindkét szülő táplálja, gondozza őket.
Tarka színezetük – amely a madárvilágban egyedül csak a papagájok tollában előforduló festékanyagoktól származik – feltűnővé teszi őket.
Rossz ízű húsuk védelmüket szolgálja.
Összeállította: Márton Béla