Papagájfélék

Nimfapapagáj (Nymphicus hollandicus)

Ausztrália száraz belterületeinek mozgékony lakója. Ha sokáig tart a szárazság, egyik vidékről a másikra vándorol. Ahol jók az életfeltételei, ott egyik költés után gyorsan következik a második és a harmadik. Ha nem elég a táplálék, újra költözni kényszerülnek. Csapatokba verődve a tengerpartig is elván-

dorolnak. Testnagyságuk 30 cm, színük világos kékesszürke, a szárnyukon fehér mező van, a fejük világossárga, fülfoltjaik rőtessárgák. A homlokukat hegyes bóbita ékesíti. Ez a tolldísz a kakaduéra emlékeztet. Az alakjuk és életmódjuk egyezik a laposfarkú papagájéval. Szoros párkapcsolatban élnek.

Pettyes éjjeli papagáj (Geapsittacus occidentali)

A kisebb termetű papagájok közé tartozik. Zöld színezetű, a hátán sárga és fekete pettyekkel. Ausztrália köves félsivatagjait lakja. Mást nem fogyaszt, csak a Spinifex-fű magjait. Költés idején ez a tüskés növény megvédi. A fészekkamrát szorosan a talaj felett készíti, melybe alulról alagutat épít. Ez a bejárat megvédi a tüske szúrásától. Távol élt az emberi településektől, ezért évtizedekig senki sem látta. Aztán mégiscsak felbukkant Ausztrália középső részén.

Remete papagáj (Myiopsitta monachus)

A fészkét fára építi. E fajban az építési ösztön kiemelkedően magas fokot ért el. Néha tíz párnál is több társul, és fákon gallyakból, tövises ágakból méteres nagyságú halmazt hordanak össze. A költőkamrákba alulról vagy oldalról vezetnek járatok. Ezek az építmények rendszerint mocsaras vidéken találhatók. Néha emberi települések közelében is megfigyelhetők. Az emberek nem kedvelik őket, mert lármájuk zavaróan hat. Az indiánok szeretik a fiatal madarak húsát. Úgy szerzik meg őket, hogy felgyújtják a fészküket. A madár háta zöld, testalja szürke, világos hullámos harántcsíkokkal, szárnyai sötétkékek. Testmérete 30 cm. Állatkertekben is tartják.

Összeállította: Márton Béla