Pacsika Lia ajtómeséi

Pacsika Lia textilművészetét két évvel ezelőtt ismerhették meg alaposabban a marosvásárhelyi tárlatlátogatók. A szegedi művésznő akkoriban huzamosabb ideig Vásárhelyen tartózkodott, bekapcsolódott a város kulturális életébe, az Ariadne Szalonra is benevezett munkáival. Valósággal vásárhelyivé vált. Újságíróként is, és úgy is mint kiállítási és színházi krónikás. Aztán a dolgai hazaszólították, néhány hónapja visszatért Szegedre, azóta ismét az ottani művészeti mozgalomban hallat magáról. De nem feledkezett meg az erdélyiekről, kedvelt Marosvásárhelye közönségéről sem. Hétfőn, május 8-án a DÉMÁSZ Galériában nyílik egyéni tárlata, ennek a meghívóját küldte el szerkesztőségünkbe, hogy olvasóinkkal is közölhessük a számára fontos eseményt. Különleges kiállításról van szó, a címe: Ajtómesék – Kelmebeszélyek. Az alkotó előre- és visszatekintő kiállításnak nevezi, és írt is pár sort hozzá, hogy a tárlat sajátosságaiból adjon valami ízelítőt. Persze fotókat is mellékelt a vallomáshoz. Miközben sikert kívánunk a művész- nőnek, a szöveget – képet is társítva hozzá – továbbítjuk a Múzsa barátainak. 

Ajtómesék

 „Az ajtó olyan valami, ami egy másik térbe enged bejutni bennünket. Ha nincs kulcsra zárva. Vannak virtuális ajtók, amik egy, a miénktől nagyon is eltérő szellemi világra nyílnak. Mások kultúrájára, a mások szentségeire. Tisztelettel illik belépni rajtuk. Az ajtó számomra a nyitás és az elfogadás jelképe.

Most készült kollázsaim, objektjeim alapanyagai valaha volt valódi ajtók fragmentumai. Félfa, küszöb, zár, kilincs, kulcs, lakat, sarokvas, ácskapocs, ezek nemcsak az enyészet esztétikumát hordozzák, de fellelhetők bennük a múlt üzenetei is, amik a jelenbe átírva továbbgondolhatók, képi és plasztikai formában megjeleníthetők.

Ezek az ajtótöredékek inspiráltak mesélésre, játékra, festésre, fűrészelésre, kalapálásra engem, aki eddig kelmék, vásznak, madzagok és aranyszálak szövedékében éltem.” (Pacsika Emília)