A kínaiak már a spájzban vannak! Sőt, jóval fentebb is. De mit beszélek? A szállóige szerint az oroszok vannak a spájzban! Keleti Márton 60 éve készült filmjében röppent fel a figyelmeztetés, Sinkovits tizedes meg a többiek a spájzba bújt orosz kiskatonával ijesztgették a nácikat. Aztán ez a mondat telítődött többértelművé. Most akkor kínai vagy orosz? Nem mindegy? Van, aki azt mondja, de! Mások szerint nem. Ez esetben viszont tényleg kínai katonákról van szó. Nem azokról, akik az orosz hadseregben az ukránok ellen harcolnak. És nem is olyan szelíd képűek, mint a vígjátékban idealizált Grisa. Ezek marcona agyagkatonák. Az első kínai császár halhatatlan katonái, a Csin Si Huang-ti sírhelyét őrző agyaghadsereg egy része. Egy rövidesen megrendezendő marosvásárhelyi kiállítás tárgyai. Vagy személyei? Ezeknél sosem lehet tudni, nem támadnak-e fel hirtelen! Ezért csupa kérdő- és felkiáltójel a mai jegyzetem. Pláne, hogy az ilyesmi a ruszkik esetében sem tudható. Amit biztosan tudok, pár nappal ezelőtt láttam két óriás-agyagharcost és két kisebb agyaglovat a Kultúrpalota előcsarnokában. A tükrökben megduplázódva már négyen voltak. Megtudtam, ezek reklámfigurák, a rövidesen megnyitandó szenzációs tárlatot fogják majd népszerűsíteni. Tényleg ritkaságszámba menő esemény lesz ez. Nemzetközi vándorkiállítás, de csak kevés városnak adatik meg ez a lehetőség. A Maros Megyei Múzeum az utóbbi években elért eredményeivel kiérdemelte ezt a kivételezést. A Kultúrpalota II. emeletén lesz az állomáshelyük. A hatalmas teherszállítókból napokig hordták fel oda a súlyos ládákat. Elképesztő érték, amit idehoztak, rendkívül körülményes és rendhagyó biztonsági intézkedéseket igényelt az ideszállításuk. Annak ellenére, hogy a mintegy félszáz agyagkatona és a két ló nem eredeti darab. Azokat Kína nem vagy nagyon ritkán adja kölcsön. A másolatokat is roppantul féltik.
A katonák többsége az életnagyságúnál valamivel nagyobb: nagy részük magassága 184‒197 centiméter között váltakozik. Illetve, ha a mai ifjú nemzedékeket nézzük, akkor már nem is olyan nagy a túlméretezés. A ruházat, illetve a védőfegyverzet elemeit agyagból alakították ki, a támadófegyvereket pedig eredeti formájukban gyártották le a szobrokhoz. Szinte hihetetlen, de nincs két egyforma arc a sokezernyi katona között: mindegyik szobor egyedi vonásokkal és arckifejezéssel rendelkezik. A kínai fővárostól mint-egy 1000 kilométerre, 1974 márciusában lelt rá egy helyi földműves a Kínát egyesítő első császár, Csin Si Huang-ti „elveszett” sírját őrző terrakotta hadsereg első hírnökére. Mára kiderült, hogy mintegy 2200 éve összesen négy árkot ástak az agyaghadsereg számára, melyekben a becslések alapján nagyjából 8000 szobor állhat vagy fekhet – a régészeti feltárások napjainkban is folynak. Minderről már számos dokumentum- és játékfilmet láthattunk, olvashattunk, mindenféle legendák is keringenek. A kiállításrendezők majd kellő tudományos és szavahihető információval szolgálnak. Kíváncsian várom, hogy „élőben” találkozhassam az öröklét őreivel. Persze meg is borzongok kicsit, a mai háborús világban az ember nem szívesen néz szembe ilyen fenyegető alakokkal, még ha csupán terrakottakatonák is az illetők. Megnyugtató viszont, hogy még az egykor ennyire védett hatalmasok is eltűnhetnek a történelem süllyesztőiben, mint az első kínai császár. Ilyen hatalmi megszállottakkal ma is tele a padlás, illetőleg az egész földgolyó, védik is őket elegen fegyverben, páncélban, sci-fis készenlétben, de talán nem múlik ki a remény, hogy előbb-utóbb ezek is mind cseréptörékenységű játékfiguráknak bizonyulnak.
