„Otthon a dalban”

Demény Péter újra benne van a slamasztikában. Nem újdonság ez neki sem, tudatosan keresi magának a bajt. Folyton ír, megmond, és ez azzal jár. És ez baj? Dehogy! Legfennebb, ha túlzottan izzóvá válik körülötte a levegő, kiereszt a gőzből egy keveset. Paródiával, kupléval, románcszerű dalszöveggel. Eggyel, kettővel, sokkal többel. Azt pedig mielőbb érdemes továbbadni. Nem csak folyóiratban, Facebookon, kötetben is. Hadd örüljenek a költő játékának a könyvszerető versbarátok is! Így talán könnyebben rájuk találnak a színészek s az énekes dalszerzők is. Volt már ilyen a Látó esszészerkesztőjének gyakorlatában. A könyv, amiről most beszélek, Az élet gesztenyéi*, pár napja jelent meg a szegedi Tiszatáj Könyvek sorozatában. Olyan kis ügyes, majdhogynem zsebre vágható. Negyvenhárom magányoldó írást – az alcím szerint slágert, sanzont, slamasztikát – tartalmaz. Egyik-másik többosztatú variáció. Mi az indítékuk? A szerző a hátlapon válaszol a fel nem tett kérdésre: „Én nem akarok józan,/és nem adom fel én./ Egész erdők a hóban,/ és nyújtóznak felém./ Míg ágak nyílnak bennem,/ futnak a farkasok,/ még nem lehet elesnem,/ még álmaim vagyok.”

A pályatárs Balázs Imre József, aki maga is zenél és énekel, és a dalszövegológia egyik szaktekintélye, a borító belső lapszélén azt írja, hogy a sanzonok, kuplék, románcok régóta kísérik Demény Péter pályáját. „Ő egy ilyen fütyürészős, aki csak úgy magának, de néha másoknak is; egy dúdolós, akinek a fejében százötven évre visszamenőleg szólnak a slágerek; egy Bereményi, akinek a sorsszerű Cseh Tamása még csak leskelődik valahonnan, egy függöny mögül.” Remélhetőleg mihamarabb előbukkan. Ha nem, Demény úgyis biztos tovább írja, dúdolja, dalolja a magáét. A kötet hangulata, széles érzés-skálája, játékossága azt sugallja, hogy jól teszi. 

*Demény Péter: Az élet gesztenyéi. Slágerek, sanzonok, slamasztikák, Tiszatáj Könyvek, Szeged, 2021