Ötödször tartottak keresztény lovastábort mozgássérültek részére

Szeptember első felében ötödik alkalommal szerveztek keresztény lovastábort mozgássérültek részére a Kolozs megyei Székelyjón. A foglalkozásokon 120 személy vett részt, akik a tábor ideje alatt megtapasztalhatták a lovaglás gyógyhatását, de ugyanakkor lélekben is feltöltődhettek a napi áhítatok, csoportos tevékenységek segítségével.

Jancsó István főszervező, programkoordinátor érdeklődésünkre elmondta, hogy az ötletet Magyar-

országról hozta , ahol tapasztalatcserén járt néhány évvel ezelőtt. „Láttam, hogy megfelelő szervezéssel milyen jól meg lehet oldani a mozgássérültek lovagoltatását, mondhatni nincs is különbség a kerekes székes és a testileg ép ember között. Itthon kapcsolatba kerültem a marossárpataki Simon András tanárral, s attól kezdve együtt törtük a fejünket azon, hogy miként oldjuk meg a mozgássérültek lovagoltatását. Magyarországra utaztunk, ahol a vácrátóti Velo tanyán dr. Hajdi László tájékoztatott, milyen eszközökre és módszerekre van szükségünk ahhoz, hogy a kerekes székest a lóra feltegyük és lovagoltatni tudjuk. A tanyán alaposan megfigyeltük a testi sérültek lovagoltatásának minden apró részletét” – fejtette ki Jancsó.

Simon András társszervezőtől megtudtuk, hogy az első tábort 2013-ban szervezték 17 résztvevővel, de idén a Maros megyei egyházközségek hathatós támoga-tásával, néhány vállalkozó és magánszemély segítségével sikerült ezt a számot 120-ra emelni. A résztvevők négy megyéből (Maros, Hargita, Kovászna, Szatmár) érkeztek, a szervezők mindennapi munkáját Rád András László radnótfáji lelkész és a vele érkező ifisek is sokat segítették. „A napi program áhítattal kezdődött, majd a reggeli következett. Ezután kisebb csoportokban szerveztünk beszélgetéseket a sérültek mindennapi életéről, örömeiről, nehézségeiről. Ebéd előtt élménylovaglás, gyógymasszázs, íjászat szerepelt a programban. A déli pihenőt követően csoportmunka folyt, zászlókészítést, agyagozást, versírást tanulhattak a résztvevők, de sporttevékenységeket is szerveztünk. Vacsora után nosztalgiaesteket tartottunk az előző táborokról, előadásokat hallgattunk a lovaséletről, lovas túrákról néztünk filmet. A tábor egyik célja, törekvése az volt, hogy a mozgássérült résztvevők megtanuljanak önállóak lenni, hogy minél kisebb mértékben függjenek a környezetükben levőktől, ezért kísérő nélkül érkeztek” – tájékoztatott Simon András magyartanár. 

A keresztény lovastáborban bárki részt vehet, de előre be kell jelentkezni, mert a helyek száma korlátozott. A tábor elsődleges célja rehabilitációs programok szervezése mozgássérültek részére, de ugyanakkor érzékenyítő programokkal ismertetik meg a sérültekkel táborozó ifisekkel, hogy milyen a mozgáskorlátozottak élete. „Mindent megteszünk, hogy élményeket, örömet szerezzünk a sérülteknek, hogy boldogan, lelkileg feltöltődve térhessenek vissza otthonukba. Óriási elégtétel számunkra, ha látjuk a résztvevők arcán a mosolyt. Egy ilyen tábor megszervezése nagyon sok pénzbe kerül, idén egy közel 50 ezer lejes pénzkeretet használtunk fel. Nagy segítséget jelent az önkéntesek munkája, akik között idén két magyarországi fiatal is tevékenykedett” – tette hozzá Jancsó István. 

A testi fogyatékkal élők kezdetben kissé bátortalanul álltak hozzá a lovagláshoz, de hamar rájöttek, hogy a speciális felszereléssel bármelyiküknek sikerülhet. A szervezők elmondták: a mozgássérültek számára a lovaglás egy olyan rehabilitációs sport, amely olyan izomcsoportokat is megmozgat, amit még gyógytornával sem sikerül. A lovaglás már önmagában egy nagyszerű terápia lehet. A görögök már az ókorban használták a testi fogyatékkal élő személyek egészségének helyreállítására a lovat.

Beszélgetésünk végén a szervezők arra kértek, hogy a sajtóban is tolmácsoljuk köszönetüket mindazoknak, akik anyagilag vagy különböző termékekkel segítették a tábor megszervezését, működését. Nagyrészt a Marosi, Maros-Mezőségi, Küküllői és Görgényi Református Egyházmegye, valamint egyházközségeik adományaiból állt össze a tábor anyagi háttere. A lovaglásban sokat segített a Maros Megyei Hegyimentő Szolgálat csapata, emberei speciális emelőszerkezetet vittek, hogy senkinek se legyen akadály a nyeregbe szállás. Emellett önkéntesek is szép számban akadtak a gyógymasszőrök, asszisztensek között, de a huszárok, zenészek, operatőrök sem kértek pénzt szolgáltatásaikért.