Oszkár, oszkár, motoszkál

Kevesen figyeltek fel ama január 26-i friss hírre, miszerint február utolsó vasárnapján, 24-én idén is ki fogják osztani Kalifornia fővárosában, Los Angelesben („az angyaloknál”) a hollywoodi Kodak Theatre-ben a tavalyi naptári évben a világ bármely/összes mozijában bemutatott filmek közül az Oscar-díjat érdemlőket. Sok napilap már nem is közölte le őrültté vált világunkban ezt a hírt. Pedig a tavaly még megtették. Idén azonban fontosabbnak bizonyult a minket körülvevő őrült hírek közlése… Pedig az Oscar-díj a filmes világ legrangosabb díja, 1949 óta minden évben kiosztják. És mert több mint 5 ezer filmkritikus titkos szavazata. Akik nem mellesleg mind az Amerikai Filmakadémia tagjai is. Romániából jelölt film soha nem került be a végső 5-ös listára, bár nem ártana még így megkésve is megnézni az idei jelöltet, városunkban az Alternatívon is vetített, de a Művész moziban nemrég rendes műsoron tartott Cristi Puiu rendezte Sieranevadát, vagy éppen, miért ne, Till Attila Tiszta szívvel c. filmjét… Magyarországról több jelölt is bekerült az évi öt legjobb jelölt közé, sőt közülük 1981-ben a Mefisztó és 2015-ben a Saul fia meg is kapta a díjat! 

A három legfontosabb kategória a legjobb film, legjobb rendezés (e két kategória között több átfedés is van – ez természetes is), sajnos utóbbi kategóriában 2009-től már kilenc jelölt szerepel a végső listán, legjobb külföldi (nem amerikai/nem angol nyelvű/idegen nyelvű) film kategóriái. Az első öt jelölt viszont már annyira üti a magas színvonalat, hogy én magam például nem is tudnám eldönteni, melyiknek adnám a díjat. Annyira egy mércét képviselnek, hogy bármelyik megérdemelné… Az eddigi (de a friss) jelöltek és díjazottak listája megtalálható itt: www.oscars.org

Íme tehát az idei jelöltek:

Legjobb rendezés: La La Land, r.: Damien Chazelle. Hacksaw Ridge, r.: Mel Gibson. Moonlight, r.: Barry Jenkins. Manchester by the Sea, r.: Kenneth Lonergan. Arrival, r.: Denis Villeneuve. Legjobb film: fentiek mindegyike, plusz: Fences, r.: Denzel Washington. Hell or High Water, r.: David Mackenzie. Hidden Figures, r.: Theodore Melfi. Lion, r.: Garth Davis. Legjobb idegen nyelvű (nem amerikai/nem angol nyelvű/külföldi) film: Land of Mine, r.: Martin Zandvliet, Dánia. A Man Called Ove, r.: Hannes Holm, Svédország. The Salesman, r.: Asghar Farhadi, Irán. Tanna, r.: Martin Butler, Bentley Dean, Ausztrália. Toni Erdmann, r.: Maren Ade, Németország.

Marosvásárhelyen egyelőre csak a Toni Erdmannt vetítették – novemberben az Alternatív keretén belül a Kultúrpalota félig telt nagytermében –, nem mellesleg azért, mert javarészt Romániában, Bukarestben filmezték, minthogy cselekményének java része is itt játszódik, s több román vagy bukaresti színész játszik benne. A filmet jómagam is láttam, elismerem értékeit, ajánlom is mindenkinek, még akkor is, ha nem feltétlenül az én ízlésem szerinti… Különben Denis Villeneuve-nek egy korábbi, nem is olyan régi rendezését már láttam, a 2010-es kanadai Incendies-t (Futótüzek), mely szintén bejutott az első öt jelölt közé, és teljes mértékben elnyerte tetszésem. A filmből UNITER-jelölt színházi előadás is készült Radu Nica rendezésében a temesvári magyar társulat előadásában, nemrég Marosvásárhelyen is vendégszerepeltek.

Amúgy természetesen az Oscar-díjak között is vannak horribilis tévedések (ezeket az újságok meg is szokták írni), de ezen túlmenően, minden sznobság és parvenitizmus nélkül is, vagy sokkal inkább azokon túlmenően is fel kellene figyelni eme díjra, s évente azt az öt-öt filmet mégiscsak megnézni (a szavazó kritikusok heti minimum kettőt néznek meg, ami teljesen normálisnak tűnik), hisz művészet az (akár „gesamtkunstwerknek” is felfogható), s mai világunk tükrözése, rólunk szól, nekünk, és magas színvonalon vannak elkészítve, katarzison túli revelációk. Azaz megtekintésük után már nem tudunk ugyanazok az emberek maradni, valami megváltozik bennünk, a világról való látásunk… Nem is véletlen, hogy már Platón ki akarta tiltani államából a művészeteket (veszélyesnek tartotta őket), minthogy a kommunisták cenzúrázása sem volt véletlen. Hiszen annyi középszerűséget képes a nép megtekinteni… Inkább keveset és jót! Mert az Oscar-díj a művészi értéket honorálja, a nézettségi statisztikák („box office”) vagy a nyereségesség („gross”) nem vakítják el értékítéletét… Persze könnyen adódik a kérdés: miért vetítenek olyan ritkán Oscar-jelölt filmeket a mozik, tévék? Mert megkérik az árát, drága a vetítési joguk. De azért november elején a Kultúrpalota nagytermében az Alternatívon (www.alternativeiff.ro) és szintén ugyanott szeptember végén az ingyenes TIFF-MVH-n (www.tiff.ro), vagy év közben szintén az ingyenes K’Arte tematikus filmhétvégéken a Művész mozi 100 helyes termében (www.k-arte.ro) el-el lehet kapni egy-egy Oscar-jelöltet, „aki keres talál” alapon…

 Jómagam viszont a régebbiek közül többet is láttam otthon a 40 centis laptopomon (a www.imdb.com a kiindulópontom), és néhány melléfogástól eltekintve, ízlésemtől függetlenül merem kijelenteni: tényleg megbízható, sőt egyenesen mérvadó eme díj! Az HBO közvetíti mindegyiket a díjkiosztás előtti 30 napban. Jó lenne mindet végignézni. De sajnos még azok közül is, akiknek a kábeltévé-csomagjában szerepel az HBO, kevesen nézik meg otthon a nagyszobájukban lévő 1 méter átmérőjű plazmán… Annál inkább fogyasztják, élvezik, tömik magukba a mindennapi középszerűséget (s még képesek is fizetni ezért), míg végül ők maguk is középszerűvé nem válnak, minden emberi nagyságot mellőzvén, míg el nem hidegülnek saját maguktól, társaiktól, szép lassan, mintegy észrevétlenül, mindennap egy kicsit, ugye… 

Régebbi filmeket is lehet nézni, hisz régebb is éltek emberek, még ha számunkra már elég nagy szellemi erőfeszítésbe is kerülne 10 évnél régebb készült filmeket végignéznünk (annyira változik a világ), de mégsem lehetetlen, mint ahogy más országbéli filmeket is nyugisan végignézhetünk (hisz mi mindig is a nyugati civilizációhoz tartoztunk – mi másért tanulnánk olyan lelkiismeretesen angolul, s lelkesedünk határtalanul az EU iránt?!…), mert ez a díj egyetemlegesen érvényes az egész világ számára, tehát számunkra is – kinek erről szól, kinek arról, ki ezt lát meg benne, ki azt, ki így látja, ki úgy, kinek ez tetszik meg benne, kinek az… Miközben az alkotás egy és ugyanaz, viszont értékét mindenki elismeri. S maga a film? Alig van 100 éve, ha arra gondolunk, hogy a Lumière-testvérek 1900-as, első párizsi vetítése után még évtizedek kellett elteljenek a hangosfilmig, ezt követően pedig a színes filmes alkotásokig…

Czirják Árpád