Többen is beszóltak az éterből, hogy valami aktuálisat írjak. Nagy-nagy zavar uralkodott el rajtam, ha ugyanis – jobb híján – kitekintek sokszor megénekelt termopány ablakomon, leginkább az őszt látom időszerűnek.
Többen is beszóltak az éterből, hogy valami aktuálisat írjak. Nagy-nagy zavar uralkodott el rajtam, ha ugyanis – jobb híján – kitekintek sokszor megénekelt termopány ablakomon, leginkább az őszt látom időszerűnek. Ennek rengeteg jelét tapasztaltam teljesen empirikus – magyarul pórias – módon: a piacról régen eltünedeztek a görögdinnyeárusok, akik egyéb körülmények között még szeptember legutolján, midőn Szent Lőrinc vizelhetnékje régen lecsengett (ha egyáltalán e fiziológiás folyamat lecsenghet, és nem divatos képzavarral van dolgunk), ott ácsorogtak kényelmesített piacunk műanyag födéme alatt, sőt ott is háltak a hajnali, már-már csípős dérben, mostanra tehát nincsenek szokott őrhelyükon. Aztán leginkább szőlőt kínálnak és szilvát, amely kezd már vénemberesedni, ráncossá válni, ezzel szemben cukortartalma megnövekedett. Az ősz jele az is, hogy gyalogjárdák teljes terjedelmét szélességben egy-egy dömper, billenőszekrényes monstrum foglalja el, és arra markolók valamint hidegvölgyi (Cold Valley) élmunkások dobálják fel a napról napra vastagodó, pörgősebb levélhulladékot.
Az aktualitást jelzi az a tény is, hpogy unokánk elballagott az óvodában, egyelőre nagyszülői felügyelet mellett, de egyáltalán nem mutat kétségbeesett lelki tüneteket az elválás pillanatában, sőt örömmel vegyül el a többi gyerek között, akiknek furcsa keresztneveivel naponta gazdagítja amúgy szegényes, ócska utónévkultúránkat. Hihetetlen kalandokról mesél, egy-egy újabb testrész pontos népies nevével tér meg, és azt pontosan használja az odaillő helyzetekben.
Ősz vagyon, mert nyolc óra előtt a kifliboltba már be sem fér a nyugdíjas, ugyanis az iskolás a becsengetés előtt egy perccel vásárolja meg a friss péksüteményt, fél lábon issza meg az erjesztett tejet. Rengeteg kiskorú száll ki drága és agresszív gépkocsiból, a szülők ugyanis luxusjachttal hajózzák be a gyereket a kisdedneveldébe, majd délben elrángatják a kiskorút, aki így alig, vagy a gépkocsiablakból (sem) ismeri meg azt a várost, amelyben született, ahová a minap beköltöztek.
Ősz van, mert terjednek a mikrobák, egyre több szortyogó, meghűlt állampolgárral találkozhatunk nyilvános és zárt körű estélyeken, aratnak a gyógyszertárak koldrexei. De például a mikrodák vírusok is felvidultak a foci őrjöngők körében, miután a mikrohun vírusokkal 1:1-re mérkőztek, a mikrofinneket viszont felfalták.
Meg jő az Ebola-vírus az Afrikából Európába utazók révén. Most aztán igaz az a régi sláger, hogy aszongya: Nincsen messze ide Afrika stb. De azt is hallottuk, hogy a szocializációs háló feltalálója, Cukorhegyi Márkusz 25 millió dollárt ajánlott fel a vírus leküzdésére a világ jelentős orvosi kutatóintézeteinek, és az oroszok megígérték, hogy fél éven belül előállítják az ebola ellenszerét. Ezt még azelőtt tették, hogy meghallották volna Cukorhegyi Márkusz nagylelkű ajánlatát, az európai embargó ellenére.
És amint tudjuk, az oroszok mindig beváltották az ígéretüket. Egyszer például azt parancsolták nekijek, hogy menjenek télen és nyáron, ősszel és tavasszal, idő, pénz, emberélet nem számít, gyalog vagy tankokon Berlinig. Hát nem elmentek?!!!
