Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Évek óta kitárultak előttünk, többnyire múzeumként, az évszázados főúri kastélyok. Egyeseket újjáépítéssel sikerült megmenteni, kevesen vannak, amelyek megúszták két háború rombolásait. Olvasom, hogy egy júliusi hétvégén Gernyeszegen kastélynapot tartottak. A sokáig zárt egészségügyi intézményként működő kastélyt visszakapták örökösei, és egy év alatt annyira rendbe hozták, hogy már látogatókat fogadhatott.
Fel Marosvécsig a régi kastélyok, régi udvarházak az egymást érő falvak díszei voltak, a legszebb köztük a gernyeszegi Teleki-kastély volt. Reméljük, visszanyeri régi szépségét, és a régi berendezésekből is kiállíthatja értékeit.
Erre gondoltam, amikor a gyógyerejű taváról híres Zala megyei Hévízi-tónál a közeli Keszthelyre készültem. A hajdani Festetics-birodalom egyik helyéről a másikra, és igyekeztem felkészülni, elolvasni, amihez hozzájutottam a híres Keszthelyi kastélymúzeumról.
Először a Hévízi-tóról és gyógyító vizéről
Egészen pontosan 6 kilométerre a Balaton nyugati sarkától egy kellemes, rendezett kisvárosba mehetünk üdülni, gyógyulni, amely hírét-nevét egy négy és fél hektáros gyógytónak köszönheti. Meleg vizű, tőzegfenekű gyógytó, nem sós vizű, mint a Medve-tó, de mégis lebegteti, fenntartja a vizében fürdőzőket.
A tó körül egy 30 hektáros véderdő terül el. Elképzelhető, hogy ha nyáron 30-35 Celsius-fokot, télen pedig 26 fokot is elér a melegsége, milyen regeneráló hatású; milyen nagy idegenforgalmi központ a város, amely mellette épült. A tóra réges-régen fürdőházat építettek egykori tulajdonosaik, a Festetics grófok. Korabeli tornyos formájában épült újjá a fürdőház, ahova a digitalizált beléptető és öltözők után fedett folyosókon haladunk a télikertszerű belső épületen át, medencék mellett, ahonnan a fürdőzők télen is kiúszhatnak a szabadba, vagy lépcsős kijáratokon jutnak a tóra.
Bármilyen sokan lehetnek a fürdőzők, akkora a tó és az ősfáktól árnyékolt strandövezet, hogy sohasem kelti a zsúfoltság érzetét. A tavon úszkálók sok-sok színes úszóöve és az árnyas partok mellett nyíló tavirózsák látványa is gyönyörködtető, hát még amikor szürke kis kacsák tűnnek fel, bukdácsolnak a vízben a part mentén. Belefeledkezik a látványba a kényelmes nyugágyon pihenő strandoló. Mindenfelé idegen szót hallunk, eddig főleg németek jöttek ide gyógykezelésre, most sok az orosz, a lengyel, szeretik a japánok.
A városközpont sétálóutcák övezete, modern vagy patinás régi panziók, éttermek, kávézók, mozi, művészeti galéria, üvegkupolás átrium, a sétálók, vásárlók kedvenc helyei a délelőtti kezelések, a fürdés után. A központban van a terápiacentrum, reumatológiai és más orvosi rendelőkkel, gyógytermekkel, medencékkel. Itt van a nagyon keresett Szent András reumakórház, amelyet összekötöttek a patinás régi főúri kis palotákkal (Hetes Ház, Rákóczi Ház): négycsillagos, minden kényelemmel ellátott gyógyszállósor. Előttük a széles sétány gyönyörű platánjai, száz színben pompázó virágágyai. A Hévízi-tó különleges gyógyerejét kísérletekkel, tudományos módszerekkel alkalmazó orvos nevét viseli (Schulhof sétány).
A fürdőháztól a kastélyig
Innen rövid és egyenes országút vezet a legszebbnek tartott magyar kastélymúzeumhoz, amely ugyancsak a Festetics-birodalomhoz tartozott, központja Keszthely büszkesége volt, a város fejlődésének meghatározója, a Georgikonnal, a helikoni ünnepségekkel. Ide pihenten kell érkezni, ám 40 fok felé száguld a hőség, fárad az ember, nem kíván ilyenkor nézelődni, csodálni sem képes bármi szépet. Mégis felejtve a hőség a kitárulkozó gyönyörűségek előtt. A főbejárat jellegzetes kastélybejárat, ám a termekbe felvezető carrarai márvány lépcsőház már a főúri pompa első foka. Az udvar felőli kocsifeljárón kitekintve előttünk a hatalmas park, közepén szökőkúttal. A keszthelyi Fő utca felől díszes kovácsoltvas kapun lehet bejutni. Aki erről érkezik, érdemes, hogy először körüljárja bár az előkertet. A kert a kastélyt övező hatalmas terület, ahol már a felvilágosodás korától angolpark készült. A kerthez tartozott a híres Georgikon, Európa első mezőgazdasági főiskolája, amelyet 900 holdas tangazdaság egészített ki. A park 42 hektárnyi területe napjainkban 7 hektárra apadt. A növények természetes sűrűségben virítanak, örökzöld bokrok, tisztások váltakoznak a sétányokon. A több száz éves kocsányos tölgyek, magyar tölgyek, hársfák, a felújítás során telepített japán selyemfenyők, kígyós törpefenyők, ki tudná felsorolni, hányféle cserje és cédrus közt barangolhatnánk kedvünkre. A régi istálló kutatómúzeum: franciakert és sziklakertek között mesterséges tó látható. Rohan az idő, szedni kell a lábunkat, befelé igyekszünk egy zajos diákcsoporttal a kastélytermekbe, és előtte kötjük, húzzuk a lábunkra a védő posztópapucsot.
(Folytatjuk)