Örömünnep Galambodon

A közel 200 lelket számláló református közösségnek példamutató kitartása és munkája révén sikerült felújítania az ősi templomot, és olyan székely kaput állítani, amely a település dísze lett.

Fotó: Nagy Tibor

Galambod eddig valamiért kiesett a sajtó „látószögéből”, nemigen kerestük fel a települést, pedig itt van Marosvásárhely közelében. Hogy miért kerültük el mostanában a falut, nemigen találunk rá magyarázatot. Most azonban pótolhatjuk a hiányt, hiszen Jakab István, a gyülekezet lelkésze, a Maros-Mezőségi Egyházmegye esperese ünnepre hívott bennünket.

A közel 200 lelket számláló református közösségnek példamutató kitartása és munkája révén sikerült felújítania az ősi templomot, és olyan székely kaput állítani, amely a település dísze lett. A gyülekezet örömünnepén főtiszteletű Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét, a liturgiai szolgálatot Domahidi Béla, a Maros-Mezőségi Egyházmegye espereshelyettese végezte. Az ünnepségen jelen volt dr. Csige Sándor Zoltán, Magyarország csíkszeredai főkonzuljának helyettese, Szabó József Levente, Mezőcsávás polgármestere és dr. Kelemen Atilla parlamenti képviselő is.

Isten segítségével, közös erővel újult meg a templom

Aki nem építkezik, aki csak az enyészet fölött kesereg, nincs alkalma az örömünnepre. A galambodi gyülekezetnek van oka az ünneplésre, az örömre, hiszen kis gyülekezetként nagy teljesítményt tudhat magáénak.

A galambodi református egyházközség története a XVI. századra nyúlik vissza, levéltári feljegyzés szerint 1612-ben a templom már a reformátusok tulajdonában volt. A régi templomot, amely a Szurdok-dombon állt, a faluval együtt feldúlták a tatárok. A mai templom, amely szintén magas dombon, a temető mellett található, a XIII. században épült, a XIV. században alakították át, majd a XIX. században átépítették. 2002-ben kisebb felújítást végeztek rajta, akkor villamosították a harangokat. A harangláb építésének időpontjáról nincs feljegyzés, azonban az egyik fatengelyen az 1690-es évszám szerepel. A kicsi harang, amelyen az 1481-es évszám olvasható, az elpusztított templomból került a haranglábra.

A templom az utóbbi években megrepedezett, tetőzete tönkrement. A gerendák elkorhadtak, a faszerkezetet kikezdte a szú, sok helyen beszakadt az ácsolat, ami a mennyezet beázásához vezetett. Ezért halaszthatatlanná vált a templom felújítása. A gyülekezetnek volt erre a célra megtakarított pénze, azonban a munkálatok teljes összege nem áll a rendelkezésükre. A gyülekezet egy darab földterületet értékesített és támogatásokat kaptak. A legnagyobb összeget, 35.000 lejt a Művelődési és Kultuszminisztérium utalta ki az egyházközségnek dr. Kelemen Atilla parlamenti képviselő közbenjárá-sára. Ez az összeg fedezte a tetőzet felújítását. A gyülekezet tagjai adományokkal és sok közmunkával járultak hozzá a felújításhoz, amit január végén kezdtek el és május végén fejeztek be. Óriási munka volt, ha csak azt mérlegeljük, hogy az építőanyagokat – gerendákat, cserepet, cementet – fel kellett hordani a „hegyre”.

A tetőzetet Nagy Árpád mezőbergenyei vállalkozó és csapata végezte, Nyilasán Levente vállalkozói csapata az alapot erősítette meg, kijavították a falakat, a templom előtti részt térkővel burkolták. A munkagépeket Illés Tóth Sándor vállalkozó biztosította. A gyülekezet minden tagja kivette részét az áldozatos munkából. A nyílászárókat Dobos László adományozta, a harangláb megvilágítását Makkai Antal presbiternek köszönheti a közösség, Kardos Attila új úrasztalt készített, Nyilasán Ilonka gond-nokné úrasztali terítőt varrt, az asszonyok borítókat készítettek az énekeskönyvekre, Makkai Csaba és Makkai Sándor fáradhatatlanul sokat dolgoztak, s a munka oroszlánrészét Nyilasán Domokos gondnok vállalta – számolt be a templomfelújításról Jakab István, a gyülekezet lelkésze, a Maros-Mezőségi Egyházmegye esperese.

Székely kapu áll a temetőkert bejáratánál

A székelykapu-állítás rég dédelgetett álma volt a közösségnek, azonban „Isten most látta elérkezettnek az időt” a kapu felállítására. S nem csak a kirendelt időt jelölte meg az Úr, hanem azt a személyt is, aki adományként ajánlotta fel azt. Zolyomi Antal-Tóni gyülekezeti tagról és családjáról van szó. A kaput Lőrincz Antal nyárádköszvényesi fafaragó mester készítette el eredeti mintákkal és motívumokkal. Rajta ez olvasható: Krisztus a feltámadás és az örök élet. A székely kaput Kató Béla püspök áldotta meg.

A székely kapu felállítását követően a gyülekezet a régi harangláb felújítását tervezi, amire eddig nem volt anyagi forrás. A hálaadó istentiszteleten jelen levő dr. Csige Zoltán Sándor vezető konzul bejelentette, hogy a galambodi gyülekezet pályázatát kedvezően bírálták el a magyar Külügyminisztériumban, ami 1,5 millió forint támogatást jelent a harangláb felújítására.

Minden siker Isten kegyelmének eredménye

Kató Béla püspök igehirdetését a 100. zsoltár köré fűzve, kifejtette, hogy a galambodi gyülekezetben őszinte örömet érez. Van ok az örömre – mondta –, hiszen Isten megtartotta a gyülekezetet és megújította annak templomát. Feltette a kérdést: milyennek találjuk az életünket? Találunk-e örömet benne? Egyre inkább azt tapasztalja, hogy egyre több az örömtelen ember. A mai ember úgy gondolja, hogy mindent elérhet, amit csak akar – ez lett a kor jelmondata. Azonban a dolgok mégsem az akarat szerint dőlnek el. Minden siker Isten kegyelmének az eredménye. S a kegyelem nem a törtetőké és nem az akarnokoké, hanem a hívő embereké. A mai ember elfelejt hálát adni, elfelejt hűséges lenni. Pedig az Istenhez való hűség nemzedékről nemzedékre megtartott bennünket! Ha az ő közösségébe tartozunk, nem vagyunk elszigeteltek. Istentől olyan erőt kapunk, amivel túl lehet szárnyalni a nehézségeket. Ilyen erőt kapott a galambodi gyülekezet is, így sikerült megvalósítani azt, amit megálmodtak – fogalmazott a püspök.

A hálaadó istentiszteleten számos köszöntés hangzott el: Domahidi Béla mezőbergenyei lelkipásztor, dr. Kelemen Atilla parlamenti képviselő, dr. Visky Béla teológiai tanár, volt galambodi lelkész, dr. Csige Sándor Zoltán konzul, Bota Vasile ortodox lelkész, Nagy Sándor egyházmegyei főgondnok részéről. Zolyomi Katalin Reményik Sándor Templom és iskola című versét, ifj. Jakab István Wass Albert Üzenet haza című versét szavalta el. Énekelt a gyermek- és a felnőttkórus. Ajándékba Ősz Zoltán mezőbergenyei képzőművész festményét adományozták.

Az ünnepi istentiszteletet szeretetvendégség követte.