Őrizzük múltunk emlékeit!

A minap, miközben egész más dolgok után kutakodtam, mint amelyről most elmélkedem, kezembe került az egykori Előre napilap 1979. június 17-i száma. Két cikk – egyik Marosvásárhely, másik Korond magvaszakadt dolgairól – megragadta a figyelmemet. A cikkírók, Marosi Barna és Oláh István nosztalgiája érintette meg a szívemet. A régi strandnál, a Ligetben című írásában Marosi Barna így ír: „… eltűnik minden a tegnapból, én már csak a terebélyes öreg ligeti fákat láttam... mert fölismerhetetlenül megváltozik minden”. Oláh István pedig így fogalmaz: „… Mert az az aragonit hamutartó… ha egyszer eltörik, hiányát semmi sem pótolja. Sem a célszerűbb, sem pedig a drágább dolgok”. (Oláh István, Magvaszakadt dolgaink) 

Mindkét cikk elolvasása után éreztem szerzőik nosztalgiáját, amely a miénk is lehetne, saját magvaszakadt dolgaink okán. 

Aztán eszembe jutott tavalyi székelyföldi kirándulásom, amikor Korondon meglátogattam az aragonitmúzeumot is. Dicséretesnek tartom a korondiak kezdeményezését, hiszen igyekeztek megőrizni valamit községük múltjából. A múzeumban néhány évtizedet a község életéből, messze földön is ismert hírnevéből. Gondolok itt a kerámia- és a taplókészítés mellett az aragonitra is. Valóban, a múlt század első sóvidéki ipari létesítményei közé sorolható az akkori aragonitüzem is, amelyet állítólag a román királyi család is meglátogatott, és ahol a szép kiállított tárgyak is készültek. Szívesen megnéztem volna még egyszer Tófalvi József gyűjteményét is, amelyet Sándor János fafaragó kiállításával egybekötve csodálhattam meg. Jó lenne újra látni esetleg egy időszakos kiállítás keretében. 

És itt, Marosvásárhelyen is elkelne egy gazdag állandó kiállítás, melynek keretében megmutathatnánk, legalább fényképen, a városunk múltját, az eltűnt épületeket, gyárakat, például a cukorgyárat, szórakozóhelyeket, a régi Ligetet, a malmokat, a régi varázslatos Víkendtelepet és még sok mindent, amit már a mai fiatalok még hallásból sem ismernek. Reméljük, hogy a mában valóban benne él és élni fog a régi város, amelynek megvolt a varázsa. 

Emlékezzünk és másokat is emlékeztessünk rá, amíg még léteznek, fellelhetők a régi képek, néma tanúi a hajdani városunk átalakulásának. 

Kérjük, hogy meséljen a régi város!

Csernátoni Katalin