2024. november 24., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Bár roppant tetszetős, vonzó és egy sor zűrös kérdéshez látszólag a legkönnyebb megoldást, álmagyarázatot vonzza, nem vagyok híve az összeesküvés-elméleteknek.

Bár roppant tetszetős, vonzó és egy sor zűrös kérdéshez látszólag a legkönnyebb megoldást, álmagyarázatot vonzza, nem vagyok híve az összeesküvés-elméleteknek. Nem hiszem, hogy mindent egy ördögi, távoli magból, központból, figyelőtoronyból irányítanak. Az efféle összeesküvés-elméletek szülik aztán a naiv és felnőni elfelejtő elme és csoportok számára a mostanában oly sikeres és minden adón elburjánzó varázs- és borzongató rajzfilmeket, rémprodukciókat és vámpír–pirítós kenyeret, melyre friss horrorvajat és vériszamos kecsappot kennek. Ezek a művek azok számára születnek, akik nem tudják a világ dolgait (a múltat, jelent és jövőt) megmagyarázni, érteni, értelmezni a jelenségeket. Az infantilizmus diadalát éljük.

Számomra, az agg konzervatív számára marad a rajzfilmek végtelenjéből Tom és Jerry, doktor Bubó, a Mézga család vagy a Magyar népmesék. Azok világosak, tanulságosak. Átláthatók és persze – nem bűn – egyszerűek. Időtállóak.

Mostanában azonban a honi tévék elsősorban – a nyomtatott és nyomatott sajtóval és rádiókkal együttesen – román népmeséket közvetítenek végtelen sorozatban kora reggeltől a késő éjjeli vitaműsorzárásig, agyzavarosítóig, az egymásra beszélésig és a végleges – egy napig tartó – összeveszésig.

Ilyen népmese például a román társadalom szemünk előtt zajló öntisztulása. Merthogy ez a folyamat teljesen ellentétes azzal a politikai mentalitással, amely a román politikai életet mindig is átszőtte, jellemezte, meghatározta, előbbre döccentette, olykor meg is rázta, azt csak a hiszékeny nem látja. Ez volt a két világháború közötti Nagy-Románia politikai rákfenéje, ezzel voltak akkor is tele az újságok, erről volt ismeretes az európai kabinetek háza táján, a követségi jelentésekben ezek az ügyek hemzsegtek. Nekünk egykor a régebbi korrupt politikai és parlamenti életről az egyetemen elég sokat elárultak, tanáraink legtöbbször saját hosszú életű újságolvasói véleményüket és tényfeltáró visszaemlékezéseiket tették közzé előadás címén. Részben elrettentésül, mondván, ilyen a szocializmusban nem fordulhat elő, részben azzal a céllal, hogy bebizonyítsák, Nagy-Románia felnőtt a feladataihoz, a nemzetiségi kérdés nem tántoríthatja el a kormányzatot az európai politizálástól és elfogadástól sem, széles nyitású a politikai paletta, hol megfér egymás mellett a szélsőjobb és a középbal, a mindenkit megejtő korrupció, lopás és porhintés. Mindfölött ott volt a megvesztegethető, zsarolható és rossz erkölcsökben dúskáló, bizonytalan monarchia, melynek nosztalgikus visszavárása manapság annyi tiszta elmét tud elsötétíteni.

Ez a folyamat, amit most az ügyészség elindított, és amelynek nem lehet tudni, ki, mikor, hol és hogyan fog véget vetni, meddig érhet el hatósugara, és ki marad még szabadlábon, aki beadjon egy meleg ruhát vagy kivigye a Facebookra vagy a Twitterre az újabb gyanúsítgatásokat, rágalmakat és titokfelfedő bejegyzéseket, ki marad védőügyvédnek, kire vetül a valós és vélt gyanú, miképpen gyakoroltatik nyomás a függetlenségükkel tüntető bíróságokra, nos, ez a hömpölygő folyam véleményünk szerint nem belső forrásból ered. Ez az EU kérésére, nyomására, könyörgésére történik, amelynek számos haszna van. Hazánk úgy jelenik meg majd/máris az európai közvélemény előtt, mint együttműködő ország, elfogadja az EU-szövetség irányelveit, rendelkezéseit. Másrészt pedig kitűnő kádercserére ad alkalmat, a ’89 utáni első politikusi nemzedék nem csupán nyugdíjba vonul negyedszázad után, hanem börtönbe is. Alkalom arra, hogy új arcok (új kalandorok) tűnjenek fel hazánk kék egén és hatalmas országgyülekezetében, a porondon. Alkalom arra, hogy a politikai ellenfeleket hosszabb-rövidebb időre eltávolítsák, hűvösre tegyék, vagy örökre kivezessék a politikum rakott gyümölcsöstálai mellől a cselédváróba, ahol egy kis asztal és áramforrás is működik az emlékiratok megírása céljából.

Nem utolsósorban élő cáfolata annak az elhamarkodott kijelentésnek, hogy a történelem véget ért. Most éppen mindenben poszt volna. Sokaknak valóban – hiszen a poszt románul böjtöt jelent. Sokak számára böjtös évek vagy hónapok következnek, míg nem jő egy újabb amnesztiahullám, és akkor fölkél, törtet, gyűjt, gazdagszik a Kakas és volt neje, Ordás Helén, hogy csak a legismertebbeket említsem.

Egy kérdés marad csupán: vajon külső nyomás nélkül mikor elégelte volna meg a korrupciót ez a társadalom?

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató