Talán már emlegettem, hogy az ember nem tehet a képzettársításairól – hol, mikor, miről mi jut eszébe? Azok csak úgy jönnek, s aztán meggyűjtik a bajunkat, mert nem hagynak nyugton, amíg gondolatban nem járunk a végükre. Persze, miről másról, mint politikáról van szó...
Talán már emlegettem, hogy az ember nem tehet a képzettársításairól – hol, mikor, miről mi jut eszébe? Azok csak úgy jönnek, s aztán meggyűjtik a bajunkat, mert nem hagynak nyugton, amíg gondolatban nem járunk a végükre. Persze, miről másról, mint politikáról van szó...
Szóval azok a fránya óriásplakátok, amelyeket az RMDSZ helyezett el Nagyvárad meg Kolozsvár környékén. Mint várható volt, módfelett felkeltették a médiának nevezett, jól érzékelhetően elkötelezett polgárszédítő eszközök egy részének az érdeklődését s onnan tovább az illetékesekét. Ilyen mannára aligha számítottak azok, akik jó ideje azon törték a fejüket, hogyan is akadályozzák meg a választások után esetleg lehetőségként felmerülő RMDSZ–PNL (plusz az el- és kimaradhatatlan Johannis) frigy létrejöttét. Ez a PSD-nek állt leginkább érdekében, hiszen ők is kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy szükségük lenne az akárhány tagúra sikeredő magyar frakcióra a kormányalakításhoz. Az ügy azért lett már most „ügy”, mert az eléggé szertelenül lavírozó RMDSZ sejtetni (vagy még több, mert nem látok a kulisszák mögé) engedte, hogy szívesen paktálna le (nem hányavetiségből használom ezt a kifejezést! Ha lesz rá érkezésem, meg is mondom az okát) a „partidul meu” egylettel.
Akik eddig esetleg megtiszteltek a figyelmükkel, tudják, hogy nemrégiben már kifejeztem kétségeimet a széllelbéleltre lyuggatott liberális párttal való szövetkezés értelméről. Árnyéka sem lehet az egykori nagy múltú pártnak, hiszen már azt sem tudják, hogy miért is liberálisok. Azzal van látszólag szerencséjük, hogy Johannis elnök a Gorghiu pártelnök módra imádott mentoruk. Ez azért csupán látszólagos szerencse, mert Johannisnak szintúgy fogalma sincs a liberális gondolkodás mibenlétéről. Elég, ha nála mint „kisebbséginél” esetleg érdeklődünk a kisebbségeket megillető jogok felől. Inkább ne tegyük, ne bolygassuk a nagy csinnadrattával két éve Székelyföldön hiszékenyen rá szavazók lelkivilágát...
De hogy szavamat ne felejtsem, sort kerítenék a már emlegetett képzettársításra. Valamikor a hetvenes években keringett Marosvásárhelyen az enyhe kárörömmel terjesztett történet egy, a saját kertjében lévő fákat „kozmetikázó” polgártársunk „esetéről”. Talán elkalandoztak a gondolatai, talán nem, de történt, hogy felült egy ágra, amelyet nekilátott fűrészelni a törzs felőli oldalán. Ami sikerült is, mert egyszer csak leszakadt alatta az ág, ő meg a földön találta magát, amíg nem jöttek érte, hogy elvigyék gipszkötésért a legendás Gipszes Palihoz...
Eddig a képzettársítás. S most már joggal kérdezheti a kedves olvasó, hogy mi köze ennek a történetnek az RMDSZ rajtaütésszerűen elhíresült óriásplakátjaihoz. Elmondom: mesteri demonstrációja annak, hogy hogyan kell kivédhetetlen öngólt rúgni! Persze, mondhattam volna egyszerűbben is, hiszen, legalábbis a labdarúgáshoz értők, emlékezhetnek arra a páratlan kapusbravúrra, amikor az illető olyan lendülettel dobta előre a labdát, hogy az egyenesen a saját hálójában kötött ki. Így került most az RMDSZ térfeléről az RMDSZ kapujába a labda.
Tehát vissza a politikához. Ha valaki idejekorán belegondol, rájöhetett volna, hogy egy olyan óriásplakát, amelynek az üzenetét a legcsekélyebb szellemi erőfeszítés nélkül akár tucatnyi módon lehet félreértelmezni, nem marad visszhang nélkül magyar- és RMDSZ-ellenes körökben. Az már csak „ráadás”, hogy a rosszindulatözönnel szemben az RMDSZ annyit haboghat most: mi mindössze azt akartuk üzenni a választókat mozgósító plakátokkal, hogy maradjon több pénz a helyhatóságoknál, s ne Bukarest gazdálkodjon vele. Tény, hogy azt elérték, ami kedvemre való, vagyis nincs az a liberális szellemi fogyatékos, aki a „hazafias” sajtókampány láttán közös kormányzásra szövetkezne az RMDSZ-szel. Én sem kívántam. Annak persze, hogy én mit szeretnék vagy gondolok, annyi a jelentősége, mint újságpapíron a légyszarnak. Tehát mondandómat ne gondolják valamiféle érdemleges „útmutatásnak”. Hogy is jönnék én ahhoz?! Amit írogatok itt-ott, valójában azért teszem, mert így tudom igazán a magam számára is világossá tenni a dolgok állását.
Az öngólhoz még annyit, s mindjárt a végére is érek: nem csak a liberálisokkal való „összeállást” (enyhén rosszmájú szóhasználat, de hát...) lehetetlenítették el, hanem, meglehet, mindenkivel. Nincs az az épeszű párt, amely szívesen látná maga mellett az RMDSZ-t. A PSD, a liberális-Johannis koalíció ellenfele is legfeljebb végső vész-vész-vészhelyzetben fanyalodna a társulás gondolatára – s nem úszná meg a rosszalló füttykoncertet...
Plakátok helyett többre mentek volna az örökzöld autonómiával, hiszen még a legbőszebb magyarfalók is megszokták. Lehet róla értekezni, menetelők módjára locsogni, fecsegni, de hát, mint minden, ami örökzöld, az „sohanapján” kerül napirendre. Ha. Mert, mint nem eléggé köztudott, a tavasszal vagy egy kicsit később született egy talányos egyezség az erdélyi magyar pártok között arról, hogy az autonómia mint pártközi vitatéma nem fog szerepelni a választási kampányban. De ki akart „pártközit”, hiszen nem egymással kellene vitatkozzanak, hanem azokkal, akikkel „esetleg” valamit el lehet(ne) érni. A „homokozóban” erről vitázni tényleg fölösleges időtöltés, mindenkinek megtelik szeme, szája homokkal, s lesz belőle haddelhadd! – miközben senki nem tud erről bármi újat mondani...
A végén jövök rá, hogy mégsem volt véletlen, amivel indítottam. Ez az egész dolog a képzettársításról szól, hiszen megtudtuk s még megtudhatjuk, hogy másoknál hogyan is működik, ki mivel mire képes jutni a legelemibb spontaneitással. Érdekes.
Ui.: Olvasom, hogy az illetékes hatóság leszedeti a szóban forgó plakátokat. Ez jót tehet a „felejtésnek”, ami a választások utáni pártközi alkuk során jelenthetne némi mozgásteret. Talán, teszem mindjárt hozzá, mert a jelek szerint vannak még, akik szavazatszerző meggondolásból szívesen „elrágódnak” az ügyön. Egy kis hazafias demagógiával mifelénk jól pótolhatók a választóknak szóló érdemi üzenetek is...
