Önálló magyar iskolára van szükség?
A Népújság 2015. március 17-i számát olvasva – „Önálló magyar iskolára van szükség Segesváron” – meglepődtem, s nem kevés felháborodással vettem tudomásul,hogy minket meg kell menteni, mármint Héjjasfalvát, a héjjasfalvi gyerekeket.
A Népújság 2015. március 17-i számát olvasva – „Önálló magyar iskolára van szükség Segesváron” – meglepődtem, s nem kevés felháborodással vettem tudomásul,hogy minket meg kell menteni, mármint Héjjasfalvát, a héjjasfalvi gyerekeket. Kinek a javára? Természetesen Segesvár nyújtana „segítő kezet” valahogy úgy: tapossunk el másokat.
Héjjasfalvi tanítónő vagyok, jelezni szeretném, még létezünk. 19 gyerek van az elemi osztályokban, ez a létszám megmarad. Gimnáziumi osztályok is léteznek. Még egy gyereket sem veszített el a magyar iskola, ha valaki román osztályba iratkozott, annak semmi szín alatt nem a Tóth Tivadar által említett oka van.
Gondok mindenhol vannak, de harangot kongatni a fejünk felett addig, míg létezünk, egy kicsit korai. Mindenkinek kell a darab kenyér, amit a munkahely biztosít, de azért nem éppen így. Mentőangyalként „nyújt kezet” felénk Tóth Tivadar, s ami még ennél szomorúbb, csatlakozik hozzá az egyház. A segesvári esperes úr innen származik, a környék lelkészei is ismerik a valós képet, nem ezt várjuk tőluk. Talán joguk van eltaposni, mert többen vannak s erősebbek ezáltal?
Szükségesnek éreztem mindezt elmondani. Itt is emberekről van szó, akárcsak Segesváron, itt is felkészült tanárokról beszélhetünk, s habár összevont osztályokban tanítunk, sok tanulónk helytállt akkor is, miután elhagyta iskolánkat.
Szükségesnek tartom elmondani, mert e mögött a „nagy segítő szándék” mögött ott van az, hogy BÁRMI ÁRON megmaradjon Segesvár.
Olvasva az újságot, úgy éreztem magam, mint amikor egy politikus meg akar győzni minket, hogy a nép jólétén munkálkodik, s közben könyökig nyúl bele a kincstár pénzeszsákjába. Minden éremnek két oldala van. A cikk még megható is lehet az olvasó szemében. Az érem másik oldalán ott vagyunk MI, akik nem pont a magyaroktól várjuk, hogy megszüntessenek.
Alávaló, aljas húzás a héjjasfalvi tanítókkal, tanárokkal szemben, galád cselekedet az egyház részéről is. Vagy talán nem értettem jól, s a tanügyi káderekről is gondoskodnának?
Úgy gondolom, ha már ilyen NAGY tettekre készülnek, illene megkérdezni minket is.
43 évvel ezelőtt, mikor ezt a pályát választottam, nekem s még jó néhányunknak hivatás volt tanítónak lenni. Többek között úgy gondoltuk, becsületes, egyenes, tiszta lelkű emberek azok, kik másokat nevelni-tanítani akarnak. Gyermekkorom pap bácsija pedig mindenki fölött, igen magasan állt. Fájdalmas, ez, ami készülőben van, meggyőz az ellenkezőjéről.
Írnom kellett. Már hosszú idő óta Segesvár környéke csak a segesvári iskolát kellene táplálja. Tóth Tivadar és társai fel tudnák habzsolni a vidéket. Mit számít a megye szélén egy kis szórvány!!!
Jelentem: létezünk, s munkálkodunk a megmaradásért.
Kriszta Edit héjjasfalvi tanítónő
