Oázis az időseknek

Olyan szépen énekelnek, hogy akár kórusként is felléphetne a marosvásárhelyi Szív (Dandea) utcai Oázis Alapítvány Őszikék nappali foglalkoztató központjának közössége, amelynek tagjai a város minden szegletéből – a Tudor negyedtől a Kövesdombig – hetente kétszer gyűlnek össze, hogy közösségben, tartalmasan töltsenek el néhány órát. Csütörtökön délelőtt az idei évbúcsúztató rendezvényükre hívtak meg, ahol karácsonyi díszletek között a szervezők és résztvevők ünneppé varázsolták a hétköznapi délelőttöt.

Pedig nem volt könnyű esztendejük az idén, sőt a legnehezebb volt – tekint vissza Görög Ilona pszichológus, az Oázis Humánökológiai Alapítvány elnöke az év első hónapjaira. Ezt az időt tevékenységük bővítése helyett az akkreditációval járó, szinte erejükön felüli papírmunka töltötte ki. Ahogy az összes többi szociális programmal működő alapítvány, az Oázis is komoly feltételrendszernek kellett megfeleljen. Végül is sikerült teljesíteni a követelményeket, de idő és anyagiak hiányában (október végéig semmilyen támogatásban nem részesültek) nagyon nehéz hónapokat vészeltek át. Végül novemberben nyertek a megyei tanácsnál egy pályázaton, aminek birtokában felszusszanhattak. Jó hír, hogy működésük óta 2018 lesz az első év, amit már úgy kezdenek, hogy a polgármesteri hivatalnál megpályázott szociális támogatást megnyerték, ami részben fedezi a költségeket. Sajnos arra nem elég, hogy megfelelően fizessék a két részidős munkatársat, egy szociális asszisztenst és egy pszichológust. Morariu Ibolya adminisztrátor hozzáteszi, hogy a mai napig sem utalták át az alapítványnak az állampolgárok személyi jövedelemadójából felajánlott két százalékot. A nehézségek ellenére az Életet az éveknek program keretében az idősek klubja egész évben működött, és Szilágyi Kinga személyében egy nagyon lelkes, pragmatikus és ötletgazdag munkatársat találtak. A történet érdekessége, hogy a Nagyváradon született, majd családjával Magyarországra telepedett, és tanulmányait ott végző szociális asszisztens visszatért Erdélybe. Bevallása szerint itt érzi jól, itt érzi otthon magát, s a román nyelv elsajátításában is halad. Görög Ilona szerint a szociális munkára termett, és benne látja az alapítvány jövőjét. Amikor a külföldi munkavállaláshoz, a romániai letelepedéshez szükséges formaságok intézésébe fogtak, Szilágyi Kinga nagy örömére kiderült, hogy mivel szülei nem jelentették ki, nem veszítette el a román állampolgárságát. Azonkívül, hogy nagyon sokoldalú, jól ért a pályázatíráshoz, és a műszaki dolgokban is otthon van, verseket ír, amelyeket az irodalmi lapok, újságok, folyóiratok irodalmi mellékleteiben közöl.

Mire idáig érünk a beszélgetésben, már asztalra került az ízletes ebéd, amit a csoport tagjainak rendkívüli süteményei koronáznak meg. Majd a karácsonyi csomagok kiosztása következik. Azt megelőzően a csoport tagjait kérdezem, hogy mi vonzza őket hosszú évek óta a heti két délelőttöt kitevő tevékenységekre, bár nem nehéz kitalálni, hogy a közösséghez tartozás, a családias hangulat, a jókedv színezi át a hangulatukat, amikor sokan a négy fal magánya helyett az Oázist választják. Itt megértő barátokra tettek szert, megoszthatják örömüket és bánatukat, gyászukat is, ha vigasztalódásra van szükségük. 

A játék, a viccelődés, a zenehallgatás, a névnapok megünneplése – sorolja Zelinka Ernő, hogy miért fontos számára a tevékenységeken való részvétel, Bajnóczy Ildikó pedig azt a felszabadító érzést említi, ami a gondok megosztását, kibeszélését követi, és a kirándulásokat  a minden évben más látnivaló megismerésére. A két alapító tag, a 87 éves Farceag Anikó és Lengyel Margit már két évtizede hűséges résztvevője a rendszeres találkozóknak, ami az otthoni magányból való kilépést, a tartalmas beszélgetéseket jelenti. Elszomorodva jegyzik meg, hogy mennyire fájdalmas, amikor egy társukat elveszítik. 

Csütörtök délelőtt jókedvűen énekeltek, amikor elköszöntem, és magammal hoztam az Európa általános iskola diákjainak saját kezűleg készített üdvözletei közül azt, ami az én helyemen volt. Szép gesztus, hogy gondoltak az idősekre, és a szervezők segítségével minden üdvözlőlapra egy karácsonyi vers is került. Hálás vagyok a jókedvért, amiből egy kicsi rám is ragadt, és a IV. D osztályos Orsinak a jól sikerült rajzokért.