Reggeli közben jutott eszembe a neve. Az ember csak ül a reggelizőasztal mellett – figyeld meg ezt a polgári kényeztetést, böki oldalba az egyik kaján nyugdíjas a másik szakadtat a közparkban a padon, előttük öt deka parizer zsírpapírban a kőasztalon, ahol jobb napokon hatalmas sakkcsaták zajlanak a sváb vasutas és a volt vasgárdista postás között szigorúan államnyelven, na hallod! – és váratlanul eszébe jut az embernek egy osztálytársa neve. Valószínűleg az emlékezet kiszámíthatatlan kacskaringói között most érkezett el a név kitörési ideje. Megjósolhatatlan, mint a tűzhányók magmaömlése.
Reggeli közben jutott eszembe a neve. Az ember csak ül a reggelizőasztal mellett – figyeld meg ezt a polgári kényeztetést, böki oldalba az egyik kaján nyugdíjas a másik szakadtat a közparkban a padon, előttük öt deka parizer zsírpapírban a kőasztalon, ahol jobb napokon hatalmas sakkcsaták zajlanak a sváb vasutas és a volt vasgárdista postás között szigorúan államnyelven, na hallod! – és váratlanul eszébe jut az embernek egy osztálytársa neve. Valószínűleg az emlékezet kiszámíthatatlan kacskaringói között most érkezett el a név kitörési ideje. Megjósolhatatlan, mint a tűzhányók magmaömlése.
Utána rögtön az a jelenet ugrik be, amikor Gyepessy tanító néni azt kérdi az osztálytól, harmadik c a földszinten, a volt róm. kat. bal oldalán, na, gyerekek, mi szeretnétek lenni, ha megnőtök?
Rengeteg sofőr, mozdonyvezető, rendőr, sőt tábornok is elhangzott – hiába, még közel a háború –, de azért már ott kapart ajtónkon a technikai haladás, Berecki autórádió-szerelő, Krakovszky villamosvezető szeretne lenni, ui. ő volt az egyetlen közöttünk, aki járt a messzi Budapesten, igaz, hogy a nagymamája temetésén, de akkor is látott élő villamost.
A felbukkant név tulajdonosának válaszára 55 év távlatából is pontosan emlékszik a nyugdíjas: kalandor, tanító néni, én igazi, vérbeli kalandor akarok lenni. Csak Traugott tudott ilyen különleges szavakat, mint vérbeli, csonthártyagyulladás vagy mérték utáni szabóság. Ezeket mind a felnőttek világából vette kölcsön, s azzal képesztette el a jövendő nyugdíjasokat, hogy ő már olvasta az összes Maji Károlyt. Azok olyan indiános könyvek, mint a Vadölő, csak éppen indexen vannak, mondta Traugott, vagyis szigorujan tilos olvasni, mert Hitlernek is ez volt a kedvenc írója.
Az osztály zöme megelégedett olyan polgári foglalkozásokkal, mint postai kézbesítő, tanácselnök, minőségi ellenőr a Kalákában, mentős, svédországi emigráns és infarktusos, betegnyugdíjas, leszázalékolt gépkocsioktató, pedagógus a bolhabányai kisegítőben.
Traugott azonban magasabbra tört, ahhoz, hogy vérbeli kalandor legyen, hetedik után jelentkezett egy katonai középiskolába, utász lett, majd leszerelt, munkalélektani tanulmányokat folytatott, követségi sofőr volt a nyugdíjasok hazájának Palóc követségén, fejlődésfékező az Újítási Műveknél. Bűvész, gyógytornász, propagandista, nutri- és anticionista. Aztán hallottuk, hogy áttelepült Palóznyakra Szolnok-Jász-Nagykun megyébe, s döbbenettel értesültünk az internet jóvoltából, hogy a Jobbik Magyarország kétszer is jelölte polgármesternek. De elbukott a független jászokkal szemben. Hiába, kalandor bárkiből lehet, de Nagykunnak születni kell…, mondja az egyik nyugdíjas. A másik hozzáteszi: a nevét is megváltoztatta, Traugottról Jutocsára. Juh tócsa, az mi? – kérdik többen is. Az olyan, mint a birkavizelet, mondja a tréfamester.
Ennyi még bőven belefér a kalandorságba.
