Nyersanyagszállító plasztikai sebészet
Tavaly októberben a PhD-re készülő Rebecca Travers beült Renault-jába, és egy plasztikai sebészettel is foglalkozó bath-i magánklinikára hajtott. Nem a hasáról akart felesleges zsírt eltávolíttatni, éppen ellenkezőleg – az ilyen műveletből származó zsír kellett neki.
Tavaly októberben a PhD-re készülő Rebecca Travers beült Renault-jába, és egy plasztikai sebészettel is foglalkozó bath-i magánklinikára hajtott. Nem a hasáról akart felesleges zsírt eltávolíttatni, éppen ellenkezőleg – az ilyen műveletből származó zsír kellett neki. A megbeszélt időben – a páciens még fel sem ébredt az altatásból – a műtétet végzőktől megkapta a mintegy egy kiló súlyú mintát, amelyet fémtálcán műanyag dobozba helyezett, majd visszament vele a Bath-i Egyetemre, hogy hozzálásson a vizsgálatához.
Rebecca Travers a zsírszöveteket kutatja, és azok közé az egyre nagyobb csoportot alkotó orvostani kutatók és szakemberek közé tartozik, akiket az általa termelt hulladék miatt érdekel a plasztikai sebészet, amely alapvetően a felesleges zsír és szövetek eltávolításáról szól. Ezeket megsemmisítik, kivéve azokat a részeket, amelyeket kutatók vesznek át és használnak fel.
„Nincsenek pontos adataink, de növekvő területről van szó, amelynek növekedéséhez néhány nagyon érdekes fejlemény is hozzájárult” – mondta a The Daily Telegraph című lapnak Sian Harding, a londoni Imperial College szívgyógyszertan-professzora.
Az emberek évekig úgy gondolták, hogy a zsír olyasmi, amit titkolni vagy szégyellni kell. „Csak puha párnának tekintették, ami igazából senkinek se kell” – jegyezte meg Dylan Thompson a Bath-i Egyetemről. Nemrég azonban a tudósok felfedezték, hogy többről van szó, mint „csak” zsírról. Az emberi zsírréteg ugyanis hormonokat és proteineket termel, és több szempontból is betekintést nyújt az emberi szervezetbe.
Hirdetéseket adtak fel újságokban
A plasztikai sebészetről kikerülő zsírnak számos felhasználási területe van.
Thompson és csapata a sport hatásait kutatva végez vele vizsgálatokat. Más tudósok őssejtek kinyerésére használják (sokkal kevésbé ellentmondásos megoldás, mint az emberi embriók használata), mellhelyreállításnál hasznosítják (felváltva vele a mérgező implantátumokat), sőt az elhízás tanulmányozásához is igénybe veszik. Egyszóval az emberi zsír rendkívül fontos anyaggá vált. A kérdés csupán az, hogyan lehet hozzájutni.
Thompson 2000-ben önkénteseket kezdett toborozni. „Hirdetéseket adtunk fel újságokba, nagyvállalatokat kerestünk meg e-mailben, és kértük az embereket, hogy jöjjenek az egyetemre, vegyenek részt a kísérleteinkben” – mesélte a kutató.
Aki vállalkozott rá, annak a hasáról a laboratóriumban tűvel zsírt szívtak le, általában fél és egy gramm között. Vagyis igen kis mennyiséget, ami azt jelenti, hogy felhasználási lehetőségeik korlátozottak voltak. Az állati zsír használata nem jöhetett számításba, mert azon kívül, hogy etikai problémákat vetett volna fel, „egy kísérleti egérről vagy patkányról nagyon kis mennyiség vehető le”.
Az egyetemi kutató 2008-ban hat hónapot töltött a Toulouse-i Egyetemen, és megdöbbent azon, amivel ott találkozott. „Az ottani kutatók évek óta használták a kozmetikai sebészetekről kapott szöveteket. Nem kellett önkénteseket toborozniuk, egyszerűen a helyi klinikáknak ezt a melléktermékét hasznosították” – hangsúlyozta.
Hazatérve ő is bevezette ezt a gyakorlatot. Tavaly ősz óta idén márciusig a csapata mintegy 6 kilogramm zsírt vett át a bath-i klinikától. Ez azonban meg sem közelíti a San Diegó-i Cítory „sejtterápiás klinika” eredményét. A mellrekonstrukcióval foglalkozó intézmény szóvivője szerint nemrég dolgozták fel a háromezredik zsírmintájukat, amivel közel 2300 kilogrammra nőtt a kilenc év alatt felhasznált zsír mennyisége.
Bőrgyár a biotudományi parkban
Az emberi belső szervek újrahasznosítása természetesen nem új dolog, és a legtöbb ember fejében a szervátültetéssel kapcsolódik össze. A „szövetátültetés” ezzel szemben mindenre vonatkozik, ami nem létfontosságú szerv: erekre, csontvelőre, szaruhártyára, szívbillentyűkre, bőrre, még csontokra is, amelyekből pépet készítenek, hogy aztán csípőprotézis készítéséhez használják. Ezek az anyagok részben a hozzátartozóik holttestét kutatási célokra felajánló családoktól származnak, részben sebészetekről.
A szövetbegyűjtés körül egész ipar alakult ki. Cégek jöttek létre azért, hogy „biobankokat” működtessenek, amelyek emberi anyagot gyűjtenek be, tárolnak hűtőkben és adnak el. (A németországi központú PromoCellnél például 300-600 fontba kerül egy adag, több kísérletre elegendő zsírsejt.)
Kívülről a L'Oréal Előzetes Értékelő Központja (Predictive Evaluation Center) ugyanúgy néz ki, mint bármelyik arctalan kutatólaboratórium a Gerland Technopole nevű, Lyon egyik külvárosában működő biotudományi parkban. Belül üveg, cserepes növények és fényes fapadló szemet nyugtató keveréke. Lehetne egy építész irodája vagy gyógyfürdő előcsarnoka, ha nem volna a steril szobákban Petri-csészék fölé hajló, egész testüket beborító szkafandert viselő alakok látványa. A központ valójában szövetkészítő üzem, röviden: bőrgyár.
Mesterséges emberi bőrt – pontosabban annak felső rétegét, élő felhámot – a múlt század kilencvenes évei elején Estelle Tinois-Tessonneaud, a Lyoni Egyetem PhD-hallgatója készített először, és Episkin névre keresztelte. A L'Oréal 1997-ben megvásárolta az Episkint gyártó Imedexet, és 500 millió fontot költött fejlesztésre, mert a kísérletezést szabályozó törvények tervezett változása miatt változtatni kellett az iparág működésén. (2009 óta az Európai Unióban tilos a kozmetikai termékek, illetve összetevőik állatokon történő kipróbálása.)
Az Alternatív Módszerek Jóváhagyásának Európai Központja (European Centre for the Validation of Alternative Methods – ECVAM) 2007-ben hozzájárult ahhoz, hogy az Episkint bőrirritáció vizsgálatára használják, ami jeladás volt a növekedésre. A L'Oréal tavaly duplájára növelte lyoni központja területét, négyszeresére a személyzetet, és a vizsgálatok körébe az Episkin mellé bevonta a RealSkint (teljes vastagságú bőr, élő irharéteggel és felhámmal) és egy mesterséges emberi szaruhártyát, vagyis a szem külső rétegét.
Nagy iránta a kereslet
Amikor a brit lap tudósítója a helyszínen járt, laboránsok éppen lila hajfestéket teszteltek pici, cigarettapapír vékonyságú bőrdarabokon. Egy másik laboratóriumban ibolyántúli sugárzásnak tettek ki napvédő krémmel fedett bőrmintákat.
A mesterséges bőr azonban még nem váltotta fel teljesen az állatkísérleteket. Mintegy száz olyan vizsgálat van, amelyet továbbra is állatokon kell elvégezni, mert nincs alternatív módszer, ami ezt pótolná.
És hogy hogyan készül a mesterséges bőr? Valódi bőr kell hozzá, konkrétan olyan, amelyet kozmetikai sebészi beavatkozás során a nők melléről távolítanak el. „Mell- és haskisebbítésből származó mintákkal dolgoztam. Be kell vallanom, jobban szeretem a mellről származó bőrt, mivel az finomabb. A hasról levett meg van nyúlva” – magyarázta a ma már negyvenes évei végén járó Tinois-Tessonneaud.
Nem sok kell ahhoz, hogy elinduljon a folyamat, amelyben keratinociták – a bőr felső rétegében előforduló fő sejtfajták – fejlődnek ki kollagén tápközegen, és alakulnak át ötrétegű felhámmá. Az arány 1:3 – minden kívülről kapott bőrsejttel a klinika három másikat állít elő.
Az utánpótlás helyi forrásból, két lyoni kozmetikai sebészeti klinikáról származik. „Évente öt, esetleg havonta egy mintát használunk. Minden a körülményektől függ” – közölte Francois Soler, a központ igazgatója. Egy minta körülbelül 32 négyzetcentiméter nagyságú.
Mivel az Episkinnek kettős haszna van – tetszik a fogyasztóknak, mert segít védeni az állatokat, és tetszik az iparnak, mert „emberi”, és ezért pontosabb eredmények érhetők el vele, mintha mondjuk nyulakon tesztelnék a kozmetikai készítményeket –, nagy iránta a kereslet. Világszerte 150 cég vásárolja Japántól az Egyesült Államokon át Koreáig, Indiáig és Brazíliáig. A L'Oréalon kívül még öt vagy hat vállalat foglalkozik ipari méretű bőrelőállítással, a francia cégnek pedig van egy kínai leányvállalata is.
És mi a helyzet a donorokkal? A bőr ugyanis nyilvánvalóan azé, akitől leveszik. „Jegyzőkönyvre és a páciens írásos beleegyezésére van szükség ahhoz, hogy a szövetet megfelelő módon begyűjtsék” – szögezte le Fazel Fatah, az Esztétikai Plasztikai Sebészek Brit Társaságának elnöke.
A lyoni központ is ezt a gyakorlatot követi. „A plasztikai sebészeti beavatkozás előtt a pácienssel aláíratjuk a műtéti papírokat. Ezekben szerepel az, hogy beleegyezik a szövetlevételbe, hogy névtelen donor marad, hogy nem tudunk fizetni a levett szövetért, és hogy az ingyenes adomány a klinikától” – fedte fel Tinois-Tessonneaud.
