Nyelvszomorító

Megint jól szájba vertek minket a többségi honatyák, és saját hőstettüket tapssal ünnepelték. Szerdai ülésükön a jogi, közigazgatási és emberi jogi bizottságok tagjai érdemi vita nélkül elutasították az anyanyelvhasználati küszöb csökkentését. Annak ellenére seperték le az asztalról, hogy Kelemen Hunor néhány napja alkudozásba bocsátkozott, és a kis lépések taktikáját folytatva megelégedett volna a 15 százalékkal is a 10 helyett. Pedig így kiestek volna a kedvezményezettek köréből azok az erdélyi nagyvárosok, amelyekért az RMDSZ benyújtotta a törvénytervezetét. Bevallom, a sok pofon után, amit az utóbbi időben kaptunk, egyáltalán nem ért meglepetésként a törvényhozói székek bitorlóinak viselkedése. Mentalitásuk ugyanazon tőről fakad, mint a kolozsvári vagy a bukaresti futballhuligánok magyarellenes erődemonstrációja. Számukra a kisebbségi kérdés akkor oldódna meg kedvezően, ha mindannyian eltakarodnánk. Ne áltassuk magunkat. A saját vagy elődeink vétkeiért hiába kérünk bocsánatot. Így is, úgy is másodrendű polgárok vagyunk mindaddig, amíg minden területen nem érvényesíthetjük anyanyelvi és társnemzeti jogainkat. Ki kell mondanunk, hogy a hatalmi gépezet irányítói tudatosan őrölik fel ellenállásunk, próbálnak bedarálni azáltal is, hogy szemet hunynak, esetenként pártolják is a román nacionalista túlkapásokat. A stadionok környékén és a parlamentben egyaránt. A kolozsvári opera előadását himnuszénekléssel megzavaró szélsőjobboldaliakra hősként tekintenek a muszlimokra allergiások, hogy olyan példát is említsünk, amikor nem rólunk van szó. A fent említett törvénytervezet az ország többi nemzeti kisebbségének is előnyére vált volna. Például az elég jelentős számban itt élő tatárok, törökök, bolgárok, szerbek számára is. A nyelvhasználat és együttélés kérdése számos tanácskozás és értelmiségiek összeröffenése ürügyéül szolgált az elmúlt negyedszázadban. Sajnos mindegyik magán viselte az átkosból átmenekített sztereotípiát: „Románia példamutató ország a kisebbségekkel szembeni tolerancia terén”. Ezt mondták tegnap a parlamenti frakciók képviselői is. Felháborító, hogy úgy beszélnek rólunk, mint egy fekélyről, amelyet a gazdaszervezet jól tolerál. Példaértékű bunkóság – válaszolhatnánk mi, ha örökölt jólneveltségünk nem gátolna meg ebben. És a kompromisszumkereső szándékunk. De azon nagyon el kellene gondolkodnia a magyar érdekképviseletnek, hogy a szocdem-liberális kormánykoalícióval kötött parlamenti együttműködési megállapodás mit hoz a konyhára. Amennyiben a másik fél képtelen betartani az ígéreteit, az RMDSZ-t is magával rántja a hitelvesztés örvényébe.