Úgy látszik, mégsem veszett kárba az a tengernyi pénz – euró- és dollármilliók –, amellyel évtizedeken keresztül a Csipkerózsika-álmú romániai turizmus orcáját locsolgatták az illetékes királyfik, majd a szőke királyleány.
Úgy látszik, mégsem veszett kárba az a tengernyi pénz – euró- és dollármilliók –, amellyel évtizedeken keresztül a Csipkerózsika-álmú romániai turizmus orcáját locsolgatták az illetékes királyfik, majd a szőke királyleány. Tengerparti pálmafák, Drakula-park, két évvel ezelőtt egy gyanús eredetű levéllogó miatt folyt a cirkusz a közvélemény arénájában, már-már azt hihettük, hogy ez a (szak)tárca sem több haszonlesők gyöngyös bugyellárisánál. Most viszont ha a hazai turizmusról faggatjuk a világhálót, lépten-nyomon derűs, az idegenforgalom növekedéséről ujjongó statisztikákba botlunk. A számadatokkal megbabonázható médiafogyasztók talán gondolatban már neki is látnak a meg nem értett zseni szobrának, amelyről természetesen nem hiányozhat Udrea asszony megbocsátó mosolya. Az éberebbek pedig a nyári semmittevés pillanataiban azon morfondírozhatnak, miféle hátsó szándékok rejtőznek az ország látogatottságát bizonygató százalékok mögött. Nem mintha nem lenne mindegy, hogy ki, melyik táborba csapódik, az viszont – legalábbis számunkra – figyelemre méltó részlet, hogy az állítólagos fellendülés alól Marosvásárhely sem kivétel. Az idei év első három hónapjára vonatkozó adatok szerint jóval többen vendégeskedtek nálunk januártól márciusig, mint egy-két évvel ezelőtt ugyanebben az időszakban. Örvendetes, ha így van – és ha így van, az bizonyára nagyrészt a gyógyturizmusnak, illetve a konferenciaturizmusnak tulajdonítható –, de azért nem árt elgondolkozni azon, mennyire képes Bernády városa arra, hogy a nyári turistaszezonban megszólítson és idevonzzon nagyobb tömegeket. Míg ugyanis számos romániai városban – nemcsak a nagyvárosokban, hanem például Segesváron is – egymást érik a fesztiválok, művészeti szemlék, nálunk a meleg beköszöntével mintha megállna az idő. Hiába kulturális központ, múzsáktól sűrűn lakott vidék a miénk, energiáiból nem futja egy nagyobb méretű – a szebenihez hasonló – színházi szemlére, vagy mondjuk egy – kolozsvári mintára megrendezett – Marosvásárhelyi Magyar Napok rendezvénysorozatra. Persze, vannak színvonalas és dicséretes rendezvények és rendezvénysorozatok ebben az időszakban is, de talán azokat egy kicsivel jobban kellene népszerűsíteni. Erdélyi fesztiválokról hírt adó magyarországi honlapokon például Marosvásárhely kizárólag a Félszigettel szerepel. Jó érzés, hogy nyár végén az ország legtávolabbi részein, illetve a határon túl élő fiatalok és lélekben ifjak szemében is egy hétvégére fesztiválvárossá válunk, de ez önmagunkhoz viszonyítva csak majdnem elégséges.
